Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-08-27 / 35. szám

A városok törvénye. Az államnak az a ténye, hogy a városokat államsegélyben részesiti, megállapítása annak a jogviszonynak, amely az állam és a városok között abban a tekintetben áll fenn, hogy amig egyrészt a városok állami feladatokat képező teendőket teljesítenek, addig másrészt az állam honorálja, segíti őket. Ez a jogviszony eddig egyoldalú volt, mert a városok eddig is telje sitették az állami feladatokat, de ezzel szemben az állam semmiféle kártérítésben vagy segélyben nem részesítette őket. Az állam eme kötelezettségének teljesítésére csak a közelmúltban és pedig ethikai szem pontból vezéreltetve gondolt, mert hiszen a városoknak semmiféle kény szeritő eszköz nem volt a kezükben arra, hogy a „do ut des, faeio ut stb'." jogszabályt az állammal szemben alkalmazhassák. Az állam lelkiismerete a polgár mesterek egyesületének a folytonos sürgetésére ébredt fel s végre is az állam vezető férfiai felismerték a fent vázolt viszás helyzetet és meg adták az első segélyt. Dicséret illeti ezért ugy a polgármesterek egyesületét, mint a kormányférfiakat is ! Amikor e kérdést tárgyaljuk, fátyolt vetünk a múltra s legyünk a városoknak bármily^jóakarói és barátai, senki sem keresi közülünk az államon a múltban tett szolgáltatások ellenértékét, hanem szólunk csakis a jelenről s még inkább a jövőről. Az első lépés az állami segély állandósításának a kimondása és lehetőleg felemelése, a második a városok közigazgatásának külön törvény által való rendezése. A jelenlegi kormányzat a váró soknak nyújtandó segély felemelését és állandósítását nemcsak tervezi, hanem de facto is megkezdette s an nak megvalósítását a parlament ren des munkálkodásának bekövetkezése kor mi sem fogja akadályozni. Régi gyakorlaton nyugvó elv, hogy a törvénynek a megváltozott viszouyokhoz kell alkalmazkodnia. Az 1886. évi XXII. t.-c., amely a rendezett tanácsú városoknak és községeknek úgyszólván alaptörvényét képezi, az alkotásnak idején fennálló közéleti viszonyoknak álta Iában véve megfelelt. Azóta a városok háztartása, az állami feladatok terjedelme, a népnek igénye, a kultura. egészségügy stb. olyan intenzív és széleskörű fejlődést értek el, hogy a hivatkozott törvény keretei és rendelkezései szűknek és hiányosoknak bizonyultak. Más a városi és más a községi élet. E nagy. közigazgatási és társadalmi egységeknek külön-külön törvényre van szükségük, mert közöttük az alapelvek és irányzatokbau is nagy különbség van s igy a jelenlegi helyzet a fenti törvény által szabályozva s a különbségek a szabályrendelet által kiegyenlítve — megfelelő rendezett állapotot nem képezhet. A városok kuli ura, egészségügy, adó, honvédelem szempontjából nagyobb jog és hatáskörrel kell, hogy bírjanak, mert nagyobb kötelezettségeket teljesítenek. Ma, a várossá való alakulás magától a képviselő testülettől függ, ennek pedig elhatározását igen különböző körülmények igen sokszor ötletszerüleg befolyásolják. Nem a népesség száma, nem az illő helység kulturális centrumának minősége, a fejlettebb műveltség, előnyös fekvés vagy elhelyezkedés, a kultura, társadalom és a műveltség szempontjából, hanem az illető község képviselőtestületének felfogása állapítja meg. Igy azután vannak igen gyönge városok s önmagukat túlhaladó községek. Szerzett jogoknak sérelme nélkül, az állami s ebből folyólag hazafias nagy érdekeknek, általános elvi szempontoknak törvényben való megállapítása s e szempontokból származó feltételeknek törvényben való kimondása képezze alapját a városi jelleg megállapításának s a városok ne ötletszerüleg a beteges ambició í kielégítése alapján alakuljanak, s a községek ne a szűkkeblű, rideg, önző érdekeinek megvédelraezése céljából tartózkodjanak a városi jelleg megszerzésétől, hanem az ország magasabb kulturális, közművelődési, honvédelmi, közgazdasági, társadalmi, közegészségügyi, közlekedési, igazságügyi és administrácionális érdekei legyenek döntők a községek jellégének és fokozatának megállapításánál a törvényhozás intézkedése szerint. Részletekbe itt nem bocsátkozhatunk, csak azt hangoztatjuk, hogy a városok kellő irániban való fejI lesztése, ápolása és gondozása egy | ol^an nagy nemzeti érdek, mely az állam anyagi, erkölcsi, honvédelmi és kulturális szempontból yaló előrehaladásának elsőrendű biztositékát képezi. Ennek pedig első alapvető feltétele egy jó városi törvény meg • dott az asszony derekára és nem szólott semmmit. A gimnazista-gyerek hazajött, azután elment korcsolyázni. Ez volt délután minden esemény. Az asszony egész estig hímezett szótlanul az ablakmélyedésben, a férj pedig egy karosszékbe kuporodott, mint aki rossz fát tett a tűzre. Még az újságját se olvasta el. Este aztán kivette a szekrényből komikusan rövid szalonkabátját, végigkefélte és odakészítette az ágyhoz a pupostérdü nadrág, meg a czugos czipő mellé. Másnap hivatalba menet megállt egy perezre Szűcs Mihály a Lánczhid közepén. Egy perezre elfeledte a zemplénmegyei Izbugya község birtokbérletére vonatkozó szerződést, mely még mindig feldolgozatlanul szorongott a hóna alatti táskában s a lefelé csúszó jégtáblák közé nézett. Fehér, havashálu jéglepények vonultak el alatta, melyek közt sötét síkokban hullámzott a Duna vize. Egy pillanatra ugy tűnt fel neki, hogy nagyon okos dolgot cselekednék, ha most odaugrana azok közé a tovamorajló nagy fehér koporsófedelek közé s hirtelen meg is becsülte a korlát magasságát — vájjon át tudná-e ugrani a másik pillanatban azonban eszébe jutott újra az izbugyai ügy, melyben a megye határozottan helytelenül járt el és lassan, gondolkozva, megindult újra. Az izbugyai ügyet féltizenegyig sikerült elintéznie. Csinált benne egy gyönyörű négyoldalas konczeptust, melyben minden mondat azzal kezdődött: „tekintettel azon körülményre" és azzal végződött : „endő", vagy „andó". Akkor aztán felállt az asztalától, leporolta a czipőjét a hivatali kabátjával és lement az uj tanácsos úrhoz, hogy „kineveztetése alkalmából üdvözölje. Ezzel az aktussal aztán elcsendesültek azok a szokatlan hullámok, melyek azon az emlékezetes napon dúltak a titkár ur lelkében. A régi életmódja mindössze annyiban változott, hogy azóta a világért se menne haza kettő előtt, ha pedig meghallja, hogy a tanácsos ur nem jött be, — félháromig is elbabrál a kék papiroson. Hazamenet aztán egyre azt hajtogatja | magában : Nem ő volt, persze hogy nem ő j volt! — De azért a cselédtől sohase kérdi azóta, hogy otthon volt-e délelőtt az asszony. A felesége azt hitte, hogy az a hivatalbeli eset fáj ugy ennek az ő pipogya urának, hát hozzáment, átölelte a fejét és vigasztalni kezdte : — Ugyan ugyan Misikém, hát légy férfi. Nem olyan nagy baj az egész. Ami késik, nem múlik. Kőrössy mondta, hogy nemsokára — egy éven belül — elmegy Fernbach s akkor biztosan te leszel meg. Hát ezért a pár forintért érdemes sírni 1 A férfi abbahagyta a zokogást. Azok a szavak mintha korbácsolták volna, mégis a haragos gondolatait lecsititották az érzékei. Érezte hogy a homlokához selyemszerü puhasággal simulnak aranyszőke hajfürtök, annak az egyetlen asszonyi testnek, melyet ő életében szeretni tudott, forró lehellete volt, mely átsugárzott a ruhán és csókolta az arczát, nyakát, homlokát, érezte Szűcs Miska, hogy neki mindene ez az asszony. Ha ő ezt most megölné, vagy elkergetné érdeme szerint, a lakása egyszerre kriptává v,álna körülte, lerombolná az egyetlent, amit életében épített : az otthonát el taposná vele együtt, amiért eddig mindent feláldozott: eltaposná a családját. A karja lassan akaratlanul is ráfonóMEGELÖZÉS. Az orvosok betegeiket mindinkább a megelőző theoriára teszik figyelmessé, a mely különösen az idült betegségekre vonatkozólag bir a legnagyobb fontossággal. Különösen áll ez a légzőszervek idült bajainak minden megnyilvánulására, a melyek még a meleg évszak alatt is a legnagyobb figyelmet és ápolást igénylik. Éppen nyáron, a mikor a gége, tüdő és bronchusok nyákhártyáját súlyos hurutok nem ingerlik, aideor lehet helyes kezelés által a beteg szervek teljes gyógyulását és megedződését, valamint az ellentállóképesség fokozódását az eljövendő tél ridegségével szemben elvárni. Mindazon esetekben tehát, a melyekben felnőtteknél és gyermekeknél a legkisebb hajlandóság is mutatkozik a légzőszervek téli hurutjainak keletkezéséhez, a nyári hónapok alatt ez ellen erélyesen kell megküzdeni. Hogy ezen irányban eredményt érjünk el, arra egy szer sem oly alkalmas mint a Sirolin „Roche". Ennél fogva elsősorban minden tüdőbetegnek komolyan és nyomatékosan ajánlandó, hogy egy megelőző kúrának vesse magát alá és nyáron naponta háromszor a Sirolin „Roche"-ból egy kávés- illetőleg egy evőkanállal szedjen. A meleg időjárás alatt még a súlyosan beteg tüdőt sem izgatják sokat a köhögési rohamok, ugy, hogy ilyenkor a Sirolin nemcsak megnyugtatólag, hanem a szó szoros értelmében gyógyitólag is képes hatni. A Sirolin „Roche"-sal való nyári kúrák különösen gyermekek számára ajánlatosak szamárhurut, kanyaró, skarlát stb. után. A gyógyszertárban kifei jezetten Sirolin „Roche"-t kell kérnünk.