Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-08-20 / 34. szám

XXI. é^fol^ain-^ébjpsi, 1911. a-uLg-CLSz-b-o-S 20. 3Az. gzáin. mm ONY Közérdekű tü hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes SÍ ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. A városi képviselőkhöz! Néhány szavunk volna városi képviselőinkhez, még pedig komoly szavunk. Városunk jövő évi költségvetéséről van szó. A költségvetést minden egyes képviselő a legközelebbi napokban nyomtatásban kézhez kapja, kérjük őket, hogy tanulmányozzák azt tételröl-tételre, hogy a tárgyalás alkalmával ezen fontos aktusnál nem a közöny, hanem a kötelességtudás álapitsa meg jövő évi költségvetésünket. Több izben kijelentettük már, hogy városi képviselőtestületünk körében kevés az érdeklődés közügyeink iránt s ezen hibának rójjuk is fel azt, hogy a napirenden levő kérdéseket beteges közönnyel és fatalikus nembánomsággal fogadják. Mi az oka ennek ? Annyira meg van mindenki elégedve közállapotainkkal, annyira aranjuezi napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodozásba? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki e kérdésre igennel felelne. Igenis uraim több érdeklődést kérünk a költségvetés iránt és ezzel kapcsolatosan a közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdéseknek várnak a megoldásra és igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a legnagyobb energiával vegye kezébe a város jó: létét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve támogassák. A dunántuli városok közt egyik sem oly fáradhatlan a tervezgetésben mint Pápa városa s mégis, bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik város több haladást produkál a vagyonosodást, forgalmat és a városok modern fejlődését célzó intézmények felkarolásában és előnyös felhasználásái ban mint a mi városunk. Példákra nem szükséges mutatnunk, hisz azt minden polgár tudja, a kinek látköre szélesebb s a mi állapotainknak szemlélésében nem homályosult el, hogy többé soha helyre nem hozható hibát követünk el s megbocsáthatatlan gyöngeségünk tanújelét adjuk, ha e megbénitó lethargiában, ezen örökös tervezgetéseken rágódó állapotunkon továbbra is megmaradunk. Összetett kezekkel nézzük, miként biztosítják maguknak a körülöttünk levő városok a fejlődés előfeltételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat s hogyan igyekeznek az érdek láncaival magukhoz kötni a vidéket. Mi pedig ezen idö alatt vitatkozunk, hogy melyik ujitás volna jobb ; hónapokon keresztül fogyasztjuk egymás erejét a célra r\em vezető vitatkozásokban, a végeredmény pedig az, hogy a tervek, maradnak tervek. Miért van ez igy és mi az oka annak, hogy nem tudjuk a felvetett terveket létesíteni ? Mondjuk ki őszintén, hogy „nem bizunk önmagunkban

K s nem azért, mert ha vannak is lelkes embereink, TÁRCZA ^o Az útitárs. A vasúti kalauz gyakorlott mozdulattal vette át a feléje nyújtott ezüst forintost, aztán készségesen szólt: — Csak olyan kupét tudok adni a méltóságos asszonynak, ahol már alszik egy hölgy. A másik kanapé azonban teljesen szabad. A hosszú, utazó köpenyes nő beleegyezésejeléül szótlanul bólintott és követte a kalauzt, aki kinyitotta előtte azt az első osztályú fülkét, amelynek egyik pamlagán az előbb említett hölgy feküdt. A fülke lámpája sötét szövettel borítva, csak homályos fényt vetett, s az uj utas csöndesen helyezkedett el, miután a bőröndjeit a hálóba rakták. A feje alá kis párnát tett és a kabátját magára teritette. — Aludni fogok, — gondolta magában — igy hamar elmúlik az éjszaka. A retiküljét kézcsuklójára csavarta, egy önkénytelen tekintetet vetett még útitársára, akit a félhomályban inkább csak sejtett, mint látott, aztán nyugodtan, erős elhatározással, hogy aludni fog, lehunyta a szemét. Félálmából egy elfojtott, sóhajszerü, csaknem szenvedő hang zavarta fel. Lopva átpillantott a szomszéd pamlagra s látta, hogy útitársnője csendesen, hangtalanul sir. — Nem tartozik rám a bánata, meditált magában — nem veszek tudomást róla. Nincsen jogom az érdeklődésre, s bizonyos, hogy az ilyen sirások oka inkább a gyenge, ideges szervezetben, mint valamely nagy, helyrehozhatatlan bánatban leledzenek. Jó Isten, kinek ne volna siratnivalója az életben ! Ha egy hangos zokogás, egy felcsukló hang hallatszott volna, az uj utas kétségtelenül boszu3an konstatálja : „fegyelem hiánya!". De egy hang, egy sóhaj se tört fel a könnyek alól s ez meghatotta és halkan megszólalt: — Valami baja van, asszonyom ? Nem lehetnék valamiben a segítségére ? — Köszönöm, nagyon köszönöm, — hangzott lágy, kellemes hanggal a válasz — de én rajtam ugy sem lehet segíteni. — Beteg talán? — Oh dehogy, száz évig fogok élni! Ha éjszaka és sötét nem volna és látná arcomat, erős, ruganyos, sudár alakomat, mosolyognia kellene ezen a gondolaton. Családom valamennyi tagja késői öregséget ért, nyolczvanéves kora előtt egy se halhatott meg. Az anyám most ötvenéves és még hódító szépség; atyára hatvankettő, de az unokáival együtt sportol. A nagyszüleim piros arcú, életvidám emberek, a dédszüleiianek pedig a mult héten volt a gyémántlakodalma, Az egyik nyolczvanhat, a másik hetvenkilencz éves. A magyar borvizek királya = a PÁPAI SZIKVIZGYÁR SZÖVETKEZETNÉL a* Ikiö-v-e-blfeező áaraHsioiCL : || i

2 liter 30 f, 1 liter 38 f, i% liter 44 f, 2 liter 54 f. JJ Az árak üvegestől tiz üvegtől kezdve házhoz szállítva értendők. Ugyanott D R É H E R-féle kőbányai és kanizsai hordó- és palack sörök házhozszállitva jutányosán kaphatók, = a ..Borszéki