Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-07-30 / 31. szám

ZHZSZX- évfolyam ­Pápa, 1911. d ixliia-S 30. 31. száin. Közérdekű függefSen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. ilornázá élivel. Városunk csatornázásának kér­* dése főglalkoztatja jelenleg városunk vezető féi-fiait. Régóta vajúdik ezen kérdés megoldása, de az utóbbi idő­ben alig van városunkban egyén, aki nincs meggyőződve arról, hogy váró sunk csatornázása elodázhatatlan szük­ségletet képez, melyet ha nem való­sítunk meg, ugy városunk haladását hosszú időre megkötjük. Csatornázásunk kérdésének meg­valósításába a földmivelésügyi minisz­ternek egy kijelentése nagyon is meg könnyítené helyzetünket. A földműve­lésügyi miniszter ugyanis kijelentette, hogy mindazon városoknak, amelyek a csatornázás kérdés megoldásával kapcsolatosan a bialogiai eljárás sze­rint kezelt és trágyázásra alkalmassá tett szennyvizeknek öntözési célokra használható berendezésekről gondos­kodnak, állami támogatásban fognak részesülni. A miniszternek ezen kijelentése nagyon is kedvezőleg érinti városun­kat és városunk polgármestere fel­| használva a kedvező alkalmat, ez ér I demben kérvényt intézett a földmi­I velésügyi miniszterhez, mely kérvényt aktuálitásánál fogva egész terjedel­mében a következőkben közöljük : Nagyméltóságú Miniszter Ur ! Kegyelmes Uram 1 A minden téren gyorsan fejlődő kor oly sok és nagy kiadással járó terheket ró már a haladni akaró vá­rosokra, hog^ ezek ezen feladatuknak csak a legszükségesebb, sőt sokszor a törvények által megkívánt ágait valósítják is meg, arra nemcsak ere­jük nincs, de igen sokszor erejüket többszörösen is meghaladó kölcsönö­ket kénytelenek igénybe venni. Igy van a többek között Pápa r. t. városa is, amely kulturális, köz egészségügy és villanyvilágítás terén a közelmúltban létesített intézmé­nyeivel a város eddigi 80000 foriutos adósságát 1684000 K-ra volt kényte len szaporítani és még nem jutott oda, hogy a közegészségügy terén egyik legfontosabb intézményt a csa­tornázást léthesithette volna. Igaz ugyan a csatornázás kérdése már évek óta sürgős megoldásra váró kérdése városi közügyeinknek, mégis a nagy pénzáldozat, mellyel e kérdés megoldása jár, valahányszor a csator­názás szóba kerül, annyira izgalomba ejti intéző köreinket, hogy e kérdést mindaddig mig valahonnan segítségre nem számithatunk városi közgyűlé­sünkön komoly tárgyalás alá venni nem lehet, nem tanácsos, ha csak a leszavazás veszélyének kitenni nem akarjuk. Azonban a csatornázás kérdésé­nek lehető megoldására reményt nyújt Nagyméltóságodnak Szombathely vá­rosához és általa ezen városokhoz intézett figyelmeztetése, hogy mind­| azon városoknak, amelyek a csator­i názás kérdés megoldásával kapcsolat­ban a biológiai eljárás szerint kezelt és trágyázásra alkalmassá tett szenny­IÁKCZA A nyápicz. A beszűrődő virradat fényében .homá­lyosodni kezdett a függő lámpák világa. Arpássi fiskális ur már negyedszer nyúlt a nagy tálcához, amely pedig rendesen csak a játék elején, vagy végén szokott kezében megfordulni, — ma nem hozzá, hanem a főjegyzőhöz szegődött a szerencse. Peress Gábor az utolsó vétel után föl­állott, s meglehetősen zord arcczal hagyta oda a kompániát. Áthalacván a rendetlenül álló asztalok és székek között, hazafelé tartott. A nap tüzes tányéra már a rónaság fölött úszott, mikor tárva álló kapuján be­lépett, s odakiáltott a lovakkal foglalkozó kocsisának : — Fogd be a szürkéket! A tanyára megyünk. Szobájába érve átöltözött, s egy percre beszólt feleségéhez ; — Délre ne várjatok, a Hajdulaposon leszek. — Ne feledd a biztosítást, Gábor! — hangzott ki az ébredő asszony szava. — Jól van, jól, — délelőtt beküldőm Istvántól ; — s azzal haladt kifelé az ud­varra, hol már befogva állt a kocsi a két türelmetlen teli vérrel. Amint az előszobán áthaladt, a nyitott ab­laknál megszólalt egj gyönge gyermekhang : — Jó reggelt, Gábor bácsi! — Hát te már fenn vagy, nyápicz ? Pokolba azzal a könyvvel, nincs annak most ideje! Gyorsan! Viszlek a tanyára. A kis vézna fiúcska letette a könyvet, s nagy szalmakalapját véve, hallgatagon követte nagybátyját, kinél árvasága óta tar­tózkodott. — Még bizony megpenészedel, — szólt hátra Gábor ur, — azért vagy olyan, hogy a legkisebb szél is elfúj, mert mindig a könyvet bújod. — Mondta haraggal vegyes szánakozással a széles vállú, hatalmas férfi, kit fájdalom és boszuság fogott el, mikor arra gondolt, hogy ime, ez a kis, szükmellü fiúcska az utolsó sarj a Peress família csa­ládfáján. Hogy elsatnyul a család, vagy tán ki is pusztul. Talán jobb is volna, mint hogy elkorcsosodjék. Peress Gábor fölpattant az első ülésre, s kezébe ragadván a gyeplőt, villámként robogott ki a tágas portáról a felkelő nap fényében fehérő -útra. Sándorka a hátsó ülés szögletébe hú­zódott, s vékony kezecskéivel ugyancsak szorongatta az ülés karját, mikor egy-egy zökkenés fölvetette a dűlő útra beforduló kocsit. — Ne félj, nyápic ! — szólott Gábor ur, amint visszanézett. — No, különben ne­ked jobb lesz a gyóntatószékben ülni. Jövőre majd beviszlek Kalocsára, ott lesz könyv elég, aztán — még kanonok is válhatik be­lőled. Jó lesz ? <TC\esti>(\V\ a ^uxvcjávxa-Vá^eVvá^^ Teljesen újonnan átalakítva ! — Pazar berendezés. Tündéri villamos világítás! Hideg buffet. Miadea este FÜREDI HALMÁN teljes zenekara haagverseayez.

Next

/
Thumbnails
Contents