Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-07-09 / 28. szám

zott volt. A cikkíró ur hangsúlyozza, hogy a munkások ragaszkodnak az országos szakszervezetükhöz, melyet nekik a kormány engedélyezett, ép ugy mint az építőmesterek, hogy ragaszkodnak az ő szervezetükhöz. Nem érti, hogy milyen erkölcsi alapon lehetne valakit szakszervezet felrobbantására bátorítani. Hát, hogy nem érti azon egy pillanatig sem csudálkozom, amidőn cikksorozatait olvasva a legnagyobb tájékozatlanságáról győződtem meg az építőmesterek és munkások közötti viszonyt illetőleg. Kinek van az ellen kifogása az építőmesterek között, hogy az építőmunkások szakszervezetbe tömörülnek, hisz gyülekezési joga minden embernek meg van adva, sőt erkölcsi kötelessége a munkásságnak tömörülnie és egymást támogatni addig, amig a társadalomnak hasznos munkát végeznek. Az emiitett mesterek között körözött fekete lisztát én még nem láttam, erről majd kérek cikkíró úrtól felvilágosítást, hogy néz az ki. A 26. számban emliti cikk iró ur, hogy abban a helyzetben van, hogy most már ismeri mindkét fél igényeit és keresheti a mozgató rugókat és elveket, mert csak ezek tartoznak a nagy közönségre és a társadalomra. Én kijelentem, hogy halvány sejtelme sincs róla, amit később eklatáns példákkal világitok meg. Hogy a vállalkozóknak az ellen van kifogásuk, hogy csakis szervezett munkást alkalmazzanak az nagyon is érthető. Mit csináljon az a vállalkozó, akinek nem Pápán hanem Pápa vidékén van építkezése s a pápai szervezett munkások a város határán belül mind alkalmazva vannak és sehogysem bir kaphatni szervezett munkást, hanem jóravaló vidéki szervezetlen munkásokat alkalmazhat, mert ebben esetleg anyagi előnyeit is láthatja. Már engedelmet kérek az én boldogulásomnak egyenesen elvágni az útját nemhogy nem racionális, de egyenesen albániai állapot. Vagy akkor előbb az a vállalkozó lépjen fel demagógnak és a vidéken alakítson egy szakszervezetet és csak azután kezdhessen a munkába. Ami a III. részét illeti a cikksorozatnak a munka teljesítménynél vannak agályai a cikk irónak. Ha az építőmesterek a 3 évvel előbb megállapított szerződés szerint a munkateljesítményhez csak egyesetben is ragaszkodtak volna és éltek volna azzal a jogukkal, hogy a munkateljesítményben megállapított mennyiség szerint fizették volna munkásaikat, legtöbb esetben 50% levonásokat kellett volna eszközölni, sőt ennél még többet. Hogy a munkásoknak kevesebb jut az általa teljesített munkáért mint a vállalkozónak ebben óriásit lódít cikkírónk. Tegyük fel egy jó munkás elkészít 2 m

3 falat egy munkanap alatt ezért kap 5-50 kornapszámos 3'50 „ 9*00 kor. Hogy a vállalkozónak is ugyan ennyi maradjon, ez akkora tévedés, hogy egy lapban ennyire nem szabad blamirozni magát egy olyan társadalmi állású embernek a vállalkozók előtt, mint a cikkíró ur. Most pedig felvilágosítom arról a hires árelemezés téves voltáról, amelyben az anyagárak és a munkadíjakról informálja a közönséget, amelyhez az adatokat valószínűleg valami padlástapasztó munkástól szerezte be, mert másra nem gondolhatok. Az ő árelemezése és az enyém tégla 1000 db. 32 K — 1000 tégla 35'— szállítás 6 „ — szállítás 6*— homok 2 „ — 1*5 kocsi h. 3'— mész 3 „ — 125 kl. mész 4*— 12

1/

2 óradíj 6 „ 25 15 óradíj 8"25 segédmunkás 4 „ — segéd niunk. 4'50 álláskészités -80 lat lehet előállítani igy a 65-67 koronából 1 m

3-re jut 65-67:3-5 = 18*76 korona, tehát cikkíró ur számításai annyira sántítanak, hogy 18.00 koronás egységárak mellett nemhogy 10 koronát lehetne egy segéd után keresni, hanem 1000 téglára 3'5 m

3 falat véve alapul 3-5X76 illetve 2.66 koronát fizetnénk rá. Most cikkiró urnák elárultam a helyes árelemzést. — Én nagyon megköszönném ha cikkiró ur nekem olyan kőmivesmunkást szerez aki naponta csak 1 koronát is keres, de tovább megyek megelégszem 1 kőmives után 80 fillérrel is naponta a 9*20 koronát önnek ajándékozzuk lássa meg minő nagylelkűek az építőmesterek. Azt hiszem még élénk emlékezetünkbe van P. J. építőmester „Zalán futása", akinek az elmúlt évben sok munkája lévén 260 munkanapon átlag 30 kőmives munkás a cikkiró ur szerint egyenként naponta 10 K azaz 300 X 260=78.000 koronát keresett és mégis 30.000 korona passzívával, undorral távozott kedves körünkből. Végül azt jelzem, hogy cikkiró ur rossz információ alapján irta meg cikkeit. Ifj. Horváth József. 53 25 felügyelet 1 kor. 62-55 Adó-, baleset-, betegsegély-, iroda költség-, szerszám kopás, a fenti összeg 5°/

0-a 312 Kor. 65-67 számitásom szerint 1000 téglából 35 m

3 faVárosi közgyűlés. — A szervezeti szabályzat módosítása. — Városunk képviselőtestülete a mult héten két közgyűlést tartott, amelynek egyedüli tárgya Pápa város szabályrendeletének módosítása és ezzel kapcsolatosan a városi tisztviselők segéd- és kezelőszemélyzet fizetésének rendezése, továbbá a szolgaszemélyzet illetményeinek megállapítása volt. A hétfői napra volt egybehiva a közgyűlés, de minthogy a szabályzattal nem végeztek, tehát a csütörtöki napra folytatólagos közgyűlés lett egybehiva. A szabályzat néhány stiláris hiba módosításán kivül nagyrészt a jogügyi és pénz' ügyi bizottság, ugyszinte az állandó választ" mány módosító javaslatai alapján lett el" fogadva. Lényeges ujitás a szabályrendeletben Mikor a várva várt pillanat bekövetkezett és magukra maradtak, Maximban fölülkerekedett a becsület. Remegve, sóhajtozva, félénken lépett Jelena elé, megragadta kezét és igy szólt halkan, szinte susogva : Mielőtt egy egész életre egyesülnénk, valamit el kell neked mondanom, Jelena ! — Mi bajod, Maxim ? Olyan sápadt vagy. Az utóbbi napokban is feltűnően hallgatag voltál. Talán beteg vagy ? — Jer, ülj le mellém, mindenem! Bocsáss meg, ha bánatommal terhellek és boldogságodat megmérgezem, feldúlom, de nem tehetek másként. A kötelesség és becsület parancsolja hogy előtted multamat feltárjam. Jelena tágra nyitotta szép szemeit és kényszerült mosolylyal mondta : — Beszélj, kérlek és ne reszkes ! — Torabovban születtem, közönséges, szegény emberek gyermeke vagyok. Azután koldus voltam, mint kis gyermek almát és körtét árultam. — Te? te, édes? — Ugy-e, megijedtél ? De ez még nem a legborzasztóbb, Jelena! Oh, én szerencsétlen ! Átkozni fogsz, ha mindent megtudsz 1 — Mit ? Az istenért — hát mit ? — Húszéves koromban kérlek, bocsáss meg, ne taszíts el magadtól húszéves koromban bohóci voltam egy ezirkuszban ! — Bohóbz ? te ? Maxim szégyenében és a várt ökölcsapástól való félelmében tenyerébe rejtette arczát. Az erős atlétát szédülés fogta el. — Te, te bohócz voltál ? — kérdezte ismételten Jelena és kaczagva végighentergett a nyugágyon. Azután felugrott és tap solva futkosott a szobában. Mi baja lehet, hogy szinte vonaglik a kaczagástól ? A hálószoba visszhangzott a menyaszszony széles, jó kedvétől. Talán hisztérikus i rohamot kapott ? — Hahaha! Hühühü! Hihihi! te bo| hócz voltál ? Te, édes Maxim ? Én egyetlen 1 kincsem? Kérlek, nagyon kérlek, komédiázzál nekem valamit ! Mutasd meg, hogy mit tudsz ! Bizonyíts be, hogy csakugyan bohóc voltál ! Te, te, drága mindenem ! Ezzel Maximhoz rohant és szenvedélyesen átölelte. — Rendezz nekem egy külön előadást most mindjárt rögtönözve ! Hadd lássam ügyességedet ! — Jelena, te kigúnyolsz, megvetsz ? — Nem. Nem! Látni akarom, hogyan jársz a kötélen ! Rajta ! No, rajta I Elhalmozta férjét csókjaival, hozzásimult és beczézgette hízelgő szavaival. A harangnak, méltatlankodásnak, megütközésnek egy parányi jelét sem adta. Maxim pedig túláradó boldogságában engedett pajzán kis felesége kéréseinek, az ágy széléhez lépett, azután fenhangon számlált : „egy, kettő, három, hopp !" és egy pillanat múlva már két kezére ereszkedett testének súlyával, lábai pedig nyilegyenességgel piafond felé állottak. — Bravó, Maxim I Da capo ! Hahaha ! Mégegyszer, édesem ! — kiáltozta elragadtatással az asszonyka. Maxim ugyanabban a helyzetben leugrott az ágy széléről és mindkét kezén vó • gigsétált a szobában. A szülők pedig a földszinten felébredtek a pokoli lármára. — Ki az ördög zajong ilyen korán a háznál ? — kérdezgették egymástól. — A fiatalok még alusznak. Bizonyosan az ostoba cselédek szaladgálnak ilyen eszeveszetten ! A neveletlen banda ! Mikor már a zaj tűrhetetlenné vált, a papa óvatosan felment az emeletre és legnagyobb meglepetésére hallotta, hogy a zaj a fiatal pár szobájából ered. Egy pillanatig habozva állott a folyosón, azután óvatosan, nesz nélkül kinyitotta az ajtót. Mikor a szobába tekintett, szinte megdermedt a csodálkozástól: a szoba küszöbén Maxim az atléta, egymásután hányta a nyaktörő bukfenczeket, a felesége pedig mellette állt és folytonos kaczagás mellett tapsolta férje művészi mutatványai. A boldog pár arca sugárzott a nagy boldogságtól.