Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-06-11 / 24. szám

sunk székhelyével, — ezek pedig a központtal, a közlekedési nehézségek egyszerre megszűnnének s azon valóban szerencsés helyzet állana elö, hogy az alispán és főszolgabirákkal ezek minden egyes jegyzővel és községi bíróval, cseudőrőrssel s általán az Összes hatóságokkal s hivatalokkal élőszóval közvetlenül s gyorsan érintkezhetnének. A vármegyei telefonhálózat létesítése tehát egyik nagy s fontos fel adata a vármegyének. Ha arra várunk, mig (elefon célra valami alapunk lesz — nem leend nálunk soha telefon. Itt igenis a vármegye közönségének kell áldozatot hozni s mi az ügyet oly fon tosnak s oly sürgősnek tartjuk, hogy a vármegyének erélyesen kell intézkednie a távbeszélőliálózat létesítése ügyében s talán legcélszerűbb volna egy bizottság kiküldése, melybe a vármegyei közigazgatás körén kívül álló férfiak is bevonandók volnának. S nem gondoljuk ugy a dolog végrehajtását, hogy hanyathomlok csináljuk meg minden községben a telefont. Nem. A bizottság készítsen a gyakorlati szükséghez mérten terve zetet arra nézve, hogy elsősorban mely községek kötendők össze telefonnal s évente mennyiben fejlesztendő a hálózat. Igy egy pár év alatt az egész vármegye a telefon előnyeit élvezhetné. A létesítési programúinál arra volna mindig suly helyezendő, hogy a közlekedés tekintetében mely járás van kedvezőtlenebb helyzetben s igy hol kell leginkább segíteni. Elsőrangú kérdést a költségek képezvén, ennek viselését több évre lehetne elosztani s meg vagyunk győződve, hogy folyton szaporodó elekclést emberi arcon, mint az övén, mikor látta, mennyire cimborázok a betörővel. — Minchin az egyik kezében a poha rat, a másikban a szivart tartotta és kissé groteszk íaód hajlongott az asztal mögött. — Dick! — kiáltott fel Carlotta, mihelyt szóhoz tudott jutni a bámulattól. — Ki ez ? Ki ez az ember ? — Emlékszel, hogy emlegettem neked Minchint ? — De hát mit keres itt éjszaka idején ? — Mrs. Behnont, — monda a betörő bámulatos nyugalommal — ezer bocsánatot kell kérnem. Épp most mondtam el Belmondtnak egyikét a föld legszomorúbb történeteinek. Pajtások voltunk az egyetemen, habár, nemde, nehezen hinné el? Akkor is ő volt a legjobb szívű ember s azóta se változott meg. Csak én vagyok, aki megváltozott, de jó leckét kaptam. Nos hát, nem tartóztatom önöket tovább — folytatá. — Behnont, nem felejtetted el a lakásomat: Andover-Street, 30. szám? Majd meglátod, micsoda nyomorult kis lyuk az ! — Holnap viszontlátjuk egymást — feleltem és elkísértem a főajtóig. A lakat nem volt elmozdítva, tehát világos, hogy másutt jött be. A reteszeket kihúztam, le- , eresztettem a láncot, kinyitottam az ajtót és kezet nyújtottam neki, ami elég külö nősnek látszhatott. — Isten veled, Belmont — mondá Rupert — soha, amig élek, nem felejtem el ezt az éjszakát. trotechnikai vállalataink között volna olyan, mely hosszabb törlesztés mellett elvállalná a telefon kiépítését, ha ez neki több évre szerződésileg biztosíttatik. De könnyen lehet, hogy a telefon létesítési, de mindenesetre a fenntartási költségek fedezhetők, ha a telefon használatát a nagy közönség számára megengedjük. Kereskedők, iparosok, gazdák és a közönség magánügyeiben igénybe venné a telefont, kivált ha megismerkedik eu nek nagy előnyeivel. A vármegyei távbeszélő hálózat létesítése tehát közigazgatási s közgazdasági érdekből nagy fontosságú. Mi nem kételkedünk vármegyénk alispánjának azou ígéretében, hogy a vármegyei telefonhálózat létesítésére a szükséges intézkedéseket megteszi, de azért felhívjuk megyebizottsági tagjaink érdeklődését ezen fontos kérdésre azzal, hogy az ígéret ne maradjon csak ígéret, hanem alkalom adtán ezen hasznos és üdvös intézmény létesítését sürgessék. Ezt megtehetik már a holnapi megyegyűlésen. Színészet Pápán. Könyves Jenő staggione színtársulata ma fejezi be városunkban előadásait és holnap már Sárvárott kezdi meg működését. A társulatról nagyjában már mult alkalom mai megmondtuk nézetünket és ez alkalommal is a legnagyobb elismerés hangját használhatjuk velük szemben. Közönségünk is méltányolva a színtársulat erősségét, mely a fegyelmezettség, kitűnő Összjáték, kitűnő rendezés és szereptudásban összpontosul, minden előadást sürün látogatta, ugyanynyira, hogy a lefolyt héten nagyrészt telt, Az ajtóban álltam és utána néztem, amig a kis ketten áthaladt. Azután visszatértem Carlottához, aki az ebédlőben egy i karosszékben ült. — Soha életemben nem ért ilyen meglepetés 1 — kiáltott fel. — De engem se 1 A fickó torkonragadot és iparkodott kiszorítani belőlem az életet, amikor világosságot csináltam. Képzeld el csodálkozásomat, amikor megismertem Minchint, azt az embert, aki valamikor legjobb barátom volt. Szegény ördög? Ez volt az első kísérlete: felesége és éhező gyermekei vannak. — Oh, szegény teremtések I —- sóhajtott Carlotta, aki mindig ellágyul, ha gyermekekről van szó. — Igen, -el is követek mindent, hogy családjával együtt a kolóniákra kiküldhessem. Elmegyek a fivéredhez (Carlotta testvére lelkész volt) holnap reggel és tanácsot kérek tőle, miképp cselekedhetnék értük legbölcsebben. — Csak előbb tudtam volna, hogy egy kis élelmiszert adhattam volna neki I — Hiszen rendben van minden, adtam Minchinnek egy ötfontos bankjegyet a legszükségesebbekre. — Örülök, hogy adtál! — kiáltott fel Carlotta. — Most — tette hozzá — talán megint felmehetünk, noha, azt hittem, nem igen fogok aludni. Igaz! — kérdé, amikor, megittam a whiskeyt — ki volt az a másik férfi ? — A másik férfi? sőt táblás házak előtt folytak le az előadások és a szereplőknek ugyancsak bőven kijutott a tüntetés számba menő tapsokból. A színigazgató és társulata azzal a tudattal hagyhatja el városunkat, hogy itt nemcsak fényes erkölcsi, de anyagi sikert is aratott. A lefolyt héten tartott előadásokról a következőkben referálunk. Szombaton délután ifjúsági előadásul közkívánatra „Szabinnők elrablása" lett újból előadva. A szinház zsúfolásig megtelt és a kacagtató bohózat ez alkalommal is nagy sikert ért el. A közönség ki nem fogyott a kacagásból és tüntető tapsokkal jutalmazta a szereplőket első sorban Sarhady Gusztávot, ki a színigazgató szerepében kiváló alakítást nyújtott. A többi szereplők Kovács, Guthi Sarolta, Ligeti Angéla, Bónyi, Kovács Margit, Bálint, László, Vámos Gizi a régi jók voltak és az előadás fényes sikerét emelték. Este két vígjáték lett előadva. Az előadás „Szemet szemért" egy felvonásos vígjátékkal vette kezdetét, melyben Ligeti Angéla közönségünk kedvence a kokotte szerepében fényesen igazolta, hogy nemcsak mint naiva, hanem mint társalgási színésznő is elismerésre méltó. A feleség szerepét Kovács Margit játszta a már tőle megszokott biztonsággal és rutinnal. A férj szerepében Fehér igen ügyes volt. Kisebb szerepeikben Szepesi és Bónyi az Összjáték sikerében osztozkodtak. A nézőtért teljesen megtöltő közönség zajos elismeréssel adózott a szereplőknek. Vasárnap délután „A medikus" életkép telt házat csinált. Fehér túlzott betegen fogta fel a főorvos szerepét és köhögési rohamaival húzta az előadást. Igen ügyes volt László a medikus szerepében partnerével Saáry Margittal együtt. Bájos és kedves volt Ligeti Angéla naiv szerepében. Igen helyes felfogással játszta meg Bálint a szabó szerepét. Kisebb szerepekben Kovács Margit, Bónyi, Alapi és Guthi Sarolta érdemelnek említést, utóbbi egy énekszámával gyön} örü koloratur hangjával mutatkozott be. Este kitűnő előadásban lett bemutatva „A páholy" bohózat. A közönség, mely teljesen megtöltötte a nézőteret az egész estén — Igen, a másik. — Nem volt itt egy árva lélek se, Minchin esküdözött, hogy egyedül van. De, biztositlak, hogy láttam kimenni egy másik embert is. Ahogy te lementéi a lépcsőn, én azonnal felkeltem és felöltözködtem ; nem hallottam semmi neszt és gondoltam, kinézek az ablakon. Nagyon sötét volt, de abban biztos vagyok, hogy egy férfi kiment a kapun. Ezért is jöttem le, mert attól tartottam, hogy bán-ott téged. A vállán egy zsákot vitt. — Egy zsákot ? — kiáltottam fel. Hirtelen odafutott a feleségem a kredenchez és egyik fiókot a másik után húzta ki. — Oh, — kiáltott fel — mind üres ! Az összes ezüstömet elvitte! Tényleg, a kredenc üres volt és egy parányi ezüstdarab se maradt sehol. Kétségtelen, hogy Rupert meséje az első szótól az utolsóig hazugság volt és egy pillanatig se hittem tovább, hogy felesége és gyermekei vannak. A megalázó igazság az volt, hogy amig társa elillant a zsákmánynyal, engem szóval tartott. Valóban, a szegény ördög mélyebben sülyedt, mint ahogyan elhitette velem és mikor másnap reggel egyik segédemet elküldtem az AndoverStreetbe, a leírás után az egész környéken senki sem ismerte őt. Szegényebb lettem a lelkemben az eset óta, de mégse bírtam egykori barátomat följelenteni.