Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-06-11 / 24. szám

sunk székhelyével, — ezek pedig a központtal, a közlekedési nehézségek egyszerre megszűnnének s azon va­lóban szerencsés helyzet állana elö, hogy az alispán és főszolgabirákkal ezek minden egyes jegyzővel és köz­ségi bíróval, cseudőrőrssel s általán az Összes hatóságokkal s hivatalok­kal élőszóval közvetlenül s gyorsan érintkezhetnének. A vármegyei telefonhálózat léte­sítése tehát egyik nagy s fontos fel adata a vármegyének. Ha arra várunk, mig (elefon célra valami alapunk lesz — nem leend nálunk soha telefon. Itt igenis a vármegye közönségének kell áldo­zatot hozni s mi az ügyet oly fon tosnak s oly sürgősnek tartjuk, hogy a vármegyének erélyesen kell intéz­kednie a távbeszélőliálózat létesítése ügyében s talán legcélszerűbb volna egy bizottság kiküldése, melybe a vármegyei közigazgatás körén kívül álló férfiak is bevonandók volnának. S nem gondoljuk ugy a dolog végrehajtását, hogy hanyathomlok csi­náljuk meg minden községben a te­lefont. Nem. A bizottság készítsen a gyakorlati szükséghez mérten terve zetet arra nézve, hogy elsősorban mely községek kötendők össze tele­fonnal s évente mennyiben fejlesz­tendő a hálózat. Igy egy pár év alatt az egész vármegye a telefon előnyeit élvezhetné. A létesítési programúinál arra volna mindig suly helyezendő, hogy a közlekedés tekintetében mely járás van kedvezőtlenebb helyzetben s igy hol kell leginkább segíteni. Elsőrangú kérdést a költségek képezvén, ennek viselését több évre lehetne elosztani s meg vagyunk győ­ződve, hogy folyton szaporodó elek­clést emberi arcon, mint az övén, mikor látta, mennyire cimborázok a betörővel. — Minchin az egyik kezében a poha rat, a másikban a szivart tartotta és kissé groteszk íaód hajlongott az asztal mögött. — Dick! — kiáltott fel Carlotta, mi­helyt szóhoz tudott jutni a bámulattól. — Ki ez ? Ki ez az ember ? — Emlékszel, hogy emlegettem neked Minchint ? — De hát mit keres itt éjszaka idején ? — Mrs. Behnont, — monda a betörő bámulatos nyugalommal — ezer bocsána­tot kell kérnem. Épp most mondtam el Belmondtnak egyikét a föld legszomorúbb történeteinek. Pajtások voltunk az egyete­men, habár, nemde, nehezen hinné el? Ak­kor is ő volt a legjobb szívű ember s azóta se változott meg. Csak én vagyok, aki meg­változott, de jó leckét kaptam. Nos hát, nem tartóztatom önöket tovább — foly­tatá. — Behnont, nem felejtetted el a la­kásomat: Andover-Street, 30. szám? Majd meglátod, micsoda nyomorult kis lyuk az ! — Holnap viszontlátjuk egymást — feleltem és elkísértem a főajtóig. A lakat nem volt elmozdítva, tehát világos, hogy másutt jött be. A reteszeket kihúztam, le- , eresztettem a láncot, kinyitottam az ajtót és kezet nyújtottam neki, ami elég külö nősnek látszhatott. — Isten veled, Belmont — mondá Rupert — soha, amig élek, nem felejtem el ezt az éjszakát. trotechnikai vállalataink között volna olyan, mely hosszabb törlesztés mel­lett elvállalná a telefon kiépítését, ha ez neki több évre szerződésileg biztosíttatik. De könnyen lehet, hogy a telefon létesítési, de mindenesetre a fenntartási költségek fedezhetők, ha a telefon használatát a nagy kö­zönség számára megengedjük. Keres­kedők, iparosok, gazdák és a közön­ség magánügyeiben igénybe venné a telefont, kivált ha megismerkedik eu nek nagy előnyeivel. A vármegyei távbeszélő hálózat létesítése tehát közigazgatási s köz­gazdasági érdekből nagy fontosságú. Mi nem kételkedünk vármegyénk alispánjának azou ígéretében, hogy a vármegyei telefonhálózat létesítésére a szükséges intézkedéseket megteszi, de azért felhívjuk megyebizottsági tagjaink érdeklődését ezen fontos kérdésre azzal, hogy az ígéret ne ma­radjon csak ígéret, hanem alkalom adtán ezen hasznos és üdvös intéz­mény létesítését sürgessék. Ezt megtehetik már a holnapi megyegyűlésen. Színészet Pápán. Könyves Jenő staggione színtársulata ma fejezi be városunkban előadásait és hol­nap már Sárvárott kezdi meg működését. A társulatról nagyjában már mult alkalom mai megmondtuk nézetünket és ez alkalom­mal is a legnagyobb elismerés hangját hasz­nálhatjuk velük szemben. Közönségünk is méltányolva a színtársulat erősségét, mely a fegyelmezettség, kitűnő Összjáték, kitűnő rendezés és szereptudásban összpontosul, minden előadást sürün látogatta, ugyany­nyira, hogy a lefolyt héten nagyrészt telt, Az ajtóban álltam és utána néztem, amig a kis ketten áthaladt. Azután vissza­tértem Carlottához, aki az ebédlőben egy i karosszékben ült. — Soha életemben nem ért ilyen meglepetés 1 — kiáltott fel. — De engem se 1 A fickó torkonraga­dot és iparkodott kiszorítani belőlem az életet, amikor világosságot csináltam. Kép­zeld el csodálkozásomat, amikor megismer­tem Minchint, azt az embert, aki valamikor legjobb barátom volt. Szegény ördög? Ez volt az első kísérlete: felesége és éhező gyermekei vannak. — Oh, szegény teremtések I —- sóhaj­tott Carlotta, aki mindig ellágyul, ha gyer­mekekről van szó. — Igen, -el is követek mindent, hogy családjával együtt a kolóniákra kiküldhes­sem. Elmegyek a fivéredhez (Carlotta test­vére lelkész volt) holnap reggel és tanácsot kérek tőle, miképp cselekedhetnék értük legbölcsebben. — Csak előbb tudtam volna, hogy egy kis élelmiszert adhattam volna neki I — Hiszen rendben van minden, adtam Minchinnek egy ötfontos bankjegyet a leg­szükségesebbekre. — Örülök, hogy adtál! — kiáltott fel Carlotta. — Most — tette hozzá — talán megint felmehetünk, noha, azt hittem, nem igen fogok aludni. Igaz! — kérdé, amikor, megittam a whiskeyt — ki volt az a másik férfi ? — A másik férfi? sőt táblás házak előtt folytak le az elő­adások és a szereplőknek ugyancsak bőven kijutott a tüntetés számba menő tapsokból. A színigazgató és társulata azzal a tudattal hagyhatja el városunkat, hogy itt nemcsak fényes erkölcsi, de anyagi sikert is aratott. A lefolyt héten tartott előadásokról a következőkben referálunk. Szombaton délután ifjúsági előadásul közkívánatra „Szabinnők elrablása" lett új­ból előadva. A szinház zsúfolásig megtelt és a kacagtató bohózat ez alkalommal is nagy sikert ért el. A közönség ki nem fo­gyott a kacagásból és tüntető tapsokkal ju­talmazta a szereplőket első sorban Sarhady Gusztávot, ki a színigazgató szerepében kiváló alakítást nyújtott. A többi szereplők Kovács, Guthi Sarolta, Ligeti Angéla, Bónyi, Kovács Margit, Bálint, László, Vámos Gizi a régi jók voltak és az előadás fényes si­kerét emelték. Este két vígjáték lett előadva. Az előadás „Szemet szemért" egy felvonásos vígjátékkal vette kezdetét, melyben Ligeti Angéla közönségünk kedvence a kokotte szerepében fényesen igazolta, hogy nem­csak mint naiva, hanem mint társalgási színésznő is elismerésre méltó. A feleség szerepét Kovács Margit játszta a már tőle megszokott biztonsággal és rutinnal. A férj szerepében Fehér igen ügyes volt. Kisebb szerepeikben Szepesi és Bónyi az Összjáték sikerében osztozkodtak. A nézőtért teljesen megtöltő közönség zajos elismeréssel adó­zott a szereplőknek. Vasárnap délután „A medikus" életkép telt házat csinált. Fehér túlzott betegen fogta fel a főorvos szerepét és köhögési rohamaival húzta az előadást. Igen ügyes volt László a medikus szerepében partne­rével Saáry Margittal együtt. Bájos és kedves volt Ligeti Angéla naiv szerepében. Igen helyes felfogással játszta meg Bálint a szabó szerepét. Kisebb szerepekben Ko­vács Margit, Bónyi, Alapi és Guthi Sarolta érdemelnek említést, utóbbi egy énekszá­mával gyön} örü koloratur hangjával mutat­kozott be. Este kitűnő előadásban lett bemutatva „A páholy" bohózat. A közönség, mely tel­jesen megtöltötte a nézőteret az egész estén — Igen, a másik. — Nem volt itt egy árva lélek se, Minchin esküdözött, hogy egyedül van. De, biztositlak, hogy láttam ki­menni egy másik embert is. Ahogy te le­mentéi a lépcsőn, én azonnal felkeltem és felöltözködtem ; nem hallottam semmi neszt és gondoltam, kinézek az ablakon. Nagyon sötét volt, de abban biztos vagyok, hogy egy férfi kiment a kapun. Ezért is jöttem le, mert attól tartottam, hogy bán-ott té­ged. A vállán egy zsákot vitt. — Egy zsákot ? — kiáltottam fel. Hirtelen odafutott a feleségem a kre­denchez és egyik fiókot a másik után húzta ki. — Oh, — kiáltott fel — mind üres ! Az összes ezüstömet elvitte! Tényleg, a kredenc üres volt és egy parányi ezüstdarab se maradt sehol. Két­ségtelen, hogy Rupert meséje az első szó­tól az utolsóig hazugság volt és egy pilla­natig se hittem tovább, hogy felesége és gyermekei vannak. A megalázó igazság az volt, hogy amig társa elillant a zsákmány­nyal, engem szóval tartott. Valóban, a sze­gény ördög mélyebben sülyedt, mint aho­gyan elhitette velem és mikor másnap reg­gel egyik segédemet elküldtem az Andover­Streetbe, a leírás után az egész környéken senki sem ismerte őt. Szegényebb lettem a lelkemben az eset óta, de mégse bírtam egykori baráto­mat följelenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents