Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-05-28 / 22. szám

hinne el minden mende-mondát ? Ne is böngésszünk tovább, mert még ráhull a tégla a fejünkre. Sarudy György. Szakvélemény a közvágóhidról. Városunknak sok tengeri kígyója van és ezek között első sorban a közvágóhíd felépítése. Mi már több izben megsürgettük ezen ügyet, mig végre valahára életjel lett adva a közvágóhidi tervek és költségvetés hol- és mibenlétéről. A közvágóhidi tervek és költségvetés ugyanis felülvizsgálás céljából a veszprémi államépitészeti hivatalhoz és iparfelügyelöséghez lettek felterjesztve. Hosszas sürgetés után a szakvélemények megérkeztek, — mely szakvéleményekre Révész Arnold városi mérnök saját megjegyzéseit fűzte és erről a városi tanácsnak véleményes jelentést tett. Az ügy fontossága és aktuálitása folytán a városi mérnöknek a városi tanácshoz beadott jelentését egész terjedelmében a következőkben közöljük : 1. Molterer főmérnök ur igen helyesen ;iz 1906. és 1910. évi költségvetés összehasonlításánál arra az alapra helyezkedett, hogy hány m

2-t építettünk volna be 1906ban és hány m

2-t 1910-ben s miután igy megállapítja az egységárakat (általánosságban) rn

2-ként kimutatja, hogy az 1910. évi köllségvetés csak látszólag drágább, mert a hűtők szigetelése keramit és műkőburkolat az 1906. évi költségvetésben elő sem fordult. Iit megjegyzem, hogy ezt épen azon szomorú tapasztalat alapján vettem fel, melyet a győri vágóhídon ezek hiánya okozott. Most már utólag tetemesen nagyobb költséggel ott is pótolták ezeket. 2. Molterer főmérnök ur az épitési összeg csökkentése érdekében gyengébb, illetve olcsóbb alapot vesz fel. Bár az intentió helyes — szerintem épen az alapozásnál — nem szabad takarékoskodni, épen azért, hogy pótmunka elő ne állhasson. Ezért vettem fel az absolut biztos betonalapozást. Ezen állitásom helyességét igazolja a már fennálló jéggyári épület. Sőt épen az áll. építészeti hivatal által tervezett ovodánál is kénytelenek voltunk a felvett terméskőalapozás helyett beton alapokat készíteni, nincs is egyetlen repedés sem a falakon. 3. Elejtendőnek véli az orvosi tiszti és kezelő személyzet részére építendő és részben átalakítandó lakások elkészítését. Érre nézve teljes megegyezésben vagyok Molterer főmérnök úrral, de csak az orvos lakását illetőleg. Ellenben a felügyelőnek és gépésznek feltétlenül a telepen kell lakniok és ezeknek nem is építenénk, hanem csak átalakítanánk a meglevő épületet, szerintem 7450 kor. szerinte 6450 kor. tehát mintegy 7000 korona költséggel. Ennek kamata mintegy 370 korona. Ezen összegért pedig két lakást adni a telepen kívül nem lehet azért, mert ennyi pénzért kétszobás lakást nem kapni. Ez tehát gazdasági szempontból keresztül viendő. 4. Molterer főmérnök ur lecsökkenti sok helyütt a költségvetésben kitüntetett és előirt egységárakat, hogy a megszavazandó összeg 115 712 korona 6 fillér legyen csak a már betektetett és teljesített, de még ki nem fizetett összegeken kívül. Mint már. említettem az intentió helyes. De hisz az árak magassága vagy alacsonysága nem az előirányzattól, hanem a pályázaton részt vevő vállalkozótól függ, s a tanács úgyis feltétlenül a legolcsóbbnak szokta oda ítélni a munkát. Ezen árcsökkenés tehát még nem jelent megtakarítást. 5. Csak arra kérem a városi tanácsot, hogy adja ki a városi f'őszámvevőnek és városi mérnöknek az utasítást., hogy a már teljesített, de még ki nem fizetett munkák összegét pontosan megállapítva (a lefektetett vízvezetéki főcsövekét is) állapítsák meg azon végösszeget, melyek megszavazását a képviselőtestülettől kérni kell, továbbá, hogy a majd általunk annak idején teljesítendő összehasonlítást odaítélés előtt felülbírálatra áz államépitészeti hivatalnak a városi tanács okvellenül küldje be. 6. A veszprémi iparfelügyelő urnák a gépi bf rendezésére vonatkozólag tett vélemény 3 igazán kár sok szót vesztegetni, de nt íny megjegyzést mégis teszek rá, azt írj. szószerint: még 1906-ban nyilvános árlejtést tartott a város az építendő jéggyárra, addig 1910 ben a nagyobb méretűre építendő jéggyárat minden versenytárgyalás nélkül egy cégnek Ítélte oda oly költségvetés alapján, melynek árait talán senkisem bírálta felül. Nos hát nekem arról tudomásom nincsen, hogy 1906 ban már akármiféle pályázat lett volna kiírva — mint azt az iparfelügyelő ur állítja — ellenben 1910-ben öt cég lett felszólítva — még külföldi is sürgöny utján, tessék az iratokat jól megnézni — és öt cég tett ajánlatot, még pedig a nyomtatott költségvetési űrlapot kapta meg valamennyi és ennek alapján pályáztak s igy lettek összehasonlítva. Tehát épen a megforditottja igaz, mint amit az iparfelügyelő ur — teljesen hasból — állit. Kérem ezt a tanács által megállapítani. 7. Igaza van abban iparfelügyelő urnák, hogy az 1910 iki gépi berendezési árak magasak. De ez olyan természetes a kereskedelmi világot ismerők előtt, mint a 2-szer kettő az 4 igazvolta. Mert ha nagyobb a kereslet mint a kínálat — akkor az okos kereskedő — ha mindjárt egy nagy gépgyár r. t. is a neve rögtön felemeli az árait és nem törődik a saját árjegyzékével sem, mint amelyre hivatkozik az iparfelügyelő ur, melyet még hozzá nem is 1910 ben, hanem 1904 ben nyomattak. 8. Nem kísérem tovább az iparfelügyelő urnák az egyes részletekre a márvány m

2jére, szijfeszitőre stb. aprólékos tárgyakra tett megjegyzéseit. Bizonyára ezeket is árjegyzékből vette, 9. Végül tisztán az igazság kedvéért és nem sértés, — vagy lekicsinylésképen tisztelettel csak annyit jegyzek meg, hogy amikor iparfelügyelő ur itt járt és kért, hogy magyarázzak meg neki mindent — akkor a jéggépre (compressor) mutatva azt kérdezte tőlem és a gépésztől „mi ez ?" Vagyis életében akkor látott először jéggépet,. Épen ezért nem mindig a hivatalos szakértők a legjobbak és kérem a legközelebbi pályázaton beszerzendő tárgyakra nézve Hanauer Jenő, Iglauer István, Hoffugy körülrajongták. És íme most találkozott egy férfival, aki hideg fel nem vevéssel azt mondja királynői szépségéről : Aszszonyom, engem nem lehet megvásárolni, csak meghódítani! Valódi lovaghoz illő beszéd ! Nohát hadd lássuk, hogy a más más világban élő lelkek íiem kerülhetnek e együvé, ha egy szépségében ragyogó aszszony azt mondja : Akarom ! Magam sem tudom, mi okból, a nők fellengző álma volt-e az oka, mely bűvkörrel vonja be az ideált — elég az hozzá: a hölgy rajongó lelke előtt mindig büszke lovagi fenségben jelent meg az ismeretlen férfi. Lovagi fenségben, aki a kard mellé csodás zengzetü hárfát ragadt. A régi szépséges lány álmok az indus hercegekről, a mesés daliákról megismétlődtek s annál csodálatosabb színben tüntették fel az álombeli alakot, minél édesebb, forróbb volt a szív hevülése s minél titokzatosabb homály fedte a férfit. Még esetleg félre magyarázhatták volna a kislelkü emberek az érdeklődését. Egy napon odahagyta a zsibongó tömeget s kibolyongott a távolobbi hegyek közé. Világfürdőkön nem szokatlan az ilyen magános kóborlás: itt a komolyság már immunitást szerez. Igazi fenséges, üde volt itt a lég. Az a sok madár, melyet elüldözött a nagy tömeg lármája, mind idegyült ingyen dalosnak. A bokrokon pompás virágok nyíltak s templomi komolyság, áhítat töltött be minden zugot. A keresett ifjú itt ült egy padon s egy kottáskönyvet nézegetett, olvasgatott. A hölgy szive akkorát dobbant, hogy majd leroskadt. Lába legyökerezett az édes borzongástól. Ha véletlenül halálos ellenségével találkozott volna, akkor sem rémülhetett volna meg jobban. Igazán nem tudott I tovább menni: kénytelen volt helyet fog lalni a padon, hogy Össze ne essék. Az ifjú udvatiasan, némán húzódott félre s kottáit becsukta. A hölgy kezdte meg a beszélgetést: ő volt mégis az erősebb. Hangja remegett az indulattól, hanem azért csak beszélt, hogy ezt a gyötrő, édes rejtelmet megfejtse. Az ifjú felmelegült a beszélgetés alatt s beszéde kissé idegen kiejtésű volt, ami nyíltan elárulta, hogy sok időt töltött külföldön. Az elhagyott, édes hazáról folyt a szó : kedves, magasztos téma ez ; kicserélhették könnyűszerrel a gondolataikat, anélkül, hogy magukról kellett volna beszélniük. A hölgy édes ámulattal hallgatta a férfit, akit még most is az ismeretlenség köde vett körül ; ez a köd azonban itt ott kifényesült a világban járt ember gazdag tapasztalatától. A hölgy már nem tudott uralkodni | magán. Egyszer megragadta a kezét, hogy | azt a ködfátyolt szétszakítsa róla teljesen. — De hát ki Ön ? — mondja. — Láttam, megfigyeltem az orvosnál: angol meg francia könyveket olvasott. Azt hittem, hogy angol, majd meg, hogy francia. Most pedig magyar beszédet hallok öntől. Magyar öli. ugy e ? — Az vagyok, asszonyom. Halmágyi Károly fővárosi zenész vagyok! — emelkedett föl pironkodva a férfi, hogy nem jutott eszébe korábban bemutatkozni. — Sok nyelven beszélek, mert életem egy részét külföldön töltöttem, ezért méltóztatott látni, hogy idegen könyveket olvasok ... ezért.. . A hölgy elfehérült, mint a fal. Fázósan borzongott össze. Ugy érezte, mintha fölötte az egész nagy mindenség összeomlott volna s mintha azok a híven ápolt csodás illúziók, a valónak hitt képzelet tündérpalotája is összedőltek volna egy pillanat alatt. Aztán fölkelt, köszönt s csendesen, ingadozva visszafelé lépkedett. Másnap az ifjú a hölgyet nem találta az orvos előszobájában. Pedig mintha várt volna reá. Mélázva olvasgatott s minden ajtónyílásra felrezzent. Hiába. A sonka-nagykereskedő megszólalt s ez egyszer nem csettintett a nyelvével és mintha ólmos szürkeség terült volna szét a kövér arcán. — Na, pán Fárár, tudja-e az újságot ? A szép madonna elutazott. Az este láttam kint az állomáson. Ugy sietett, olyan türelmetlen volt, mintha futott volna valaki elől. — Pán Boh prisszahán... de kár ! Ohi, ohi! — mondotta a pap s kivette tubákos szelencéjét, hogy a rossz hirt ellensúlyozza egy két szippantással. Az ifjú pedig forgatta a lapokat s miért, miért nem: nagy feketeség lappangott előtte, hogy nem is látta a betűket. ..