Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-05-14 / 20. szám

igy virágzásnak indul a magyar ipar. Mert csak ilyenek azok az eszközök, melyek állal ezeníul a magyar föld, ha a mindenható miniszter parancsolja, többet lesz kénytelen teremni. Higyje, aki akarja; első dolog, hogy az ok lá­tás ügyét ne tekintsük, Kármán Mór szellemes meghatározása szerint, se politikumnak, se ekklesasitikumnak, ha­nem ethikumnak. Sarudy György. Rendkívüli- és részleges tisztújító közgyűlés, — 1911. május 10. és 11. — Pápa város képviselőtestülete szerdán j rendkívüli és másnap csütörtökön tisztújító közgyűlésre lett egybehiva. A szerdán délután megtartott rend­kiviili közgyűlésen nagyobb vita fejlődött ki az alsóvárosi második ovoda ügyében, ugyszinte az országos vásártér elhelyezése kérdésében. Az ovoda ügyben azt határoz­ták, hogy máskor fognak határozni, az or­szágos vásártér kérdésében pedig akkép, hogy az országos vásártér megmarad a régi helyén, a heti ál tatvásártér jelenlegi helyén való megmaradásáért a kereskedelmi minisz­terhez kérvényeznek. A csütörtökön megtartott tisztújító köz­gyűlésen a városi főorvosi állás lett betöltve, minthogy csak egy pályázat érkezett, tehát az egyedüli pályázó dr. Csehszombathy László lett egyhangúlag megválasztva. Mindkét közgyűlésről a következőkben számolunk be : Rendkívüli közgyűlés. Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Koréin Vil­mos, Lippert Sándor, Gyenese János, Witt­mann Ignác és Keresztes János képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester jelenti, hogy Gyurátz Ferenc ev. püspök f. évi április hó 27 én érte meg áldásdús életének 70-ik év­fordulóját. Nevezett lelkes, buzgó és fáradhatlan tagja volt ő a képviselőtestületnek a múlt­ban és a jelenben. Mint városi képviselő számtalanszor jelölte meg nagy tudásánál fogva azt az irányt, melyet városunknak követni kell, különösen kulturfejlesztés ügyé­ben. Meg van győződve, hogy a közgyűlés osztatlan helyeslésével találkozik, midőn azt indítványozza, hogy a képviselőtestület üd­vözölje a fen költ gondolkozású püspököt ez alkalomból és fejezze ki azon óhajtását, hogy hazánk egyházkerülete és városunk­javára Isten még sokáig éltesse. A képviselőtestület a polgármester je lentését lelkes és hosszantartó éljenzéssel íogadta. Napirendre térés előtt Pados József kérdést intéz a polgármesterhez, hogy van e tudomása arról, hogy a mészárosok a heti állatvásárok alkalmával a borjukat össze­kötött lábbal hordják kocsin a vágóhídra ? Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezt a törvény tiltja és ha ily esetet lát, je­lentse azt a rendőrkapitánynak. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette és ezzel áttértek a napirendre. 1. Kluge Károly városi képviselő az adókivető bizottságba bizalmi férfiúnak vá­lasztatott meg. Bejelenti, hogy a megbízást nem fogadja el. A képviselőtestület az áll. választmány javaslatára bizalmi férfiul Hajnóczky Bélát választja meg, mint aki az iparosok és ke­reskedők érdekeit az adókivető bizottságba legjobban és lelkiismeretesen tudja kép­viselni. A jelenlevő Hajnóczky Béla képviselő a megnyilvánult közbizalomnak engedve, a tisztséget elfogadta. 2. Javaslat, hogy Pápa város közön­sége vegye meg Friebert Miksa pápai la­kosnak a pápai 1954. sz. tjkvben A f 1—2 sor 310 és 311. hrsz. ( alatt felvett Csóka­I utcában fekvő 1101. és 1110. népsorszámu | házát az iratokhoz mellékelt térrajzon ki­tüntetett belsőséggel együtt alsóvárosi ovoda céljaira 12.000 korona vételári ö.-szegért és szavazzon meg egyúttal az ovoda építésére 30.000 korona összeget. Az állandó választmány a Friebert­telket drágának tartja és javasolja, hogy a Csóka-vendéglő melletti üres térségen épi­tessék "el ezzel a költséggel az ovoda. lek B'erenc a Friebert-telek mellett szólai el. Barthalos a közhelyen való épí­tését eilenzi és ezen kérdést alapos vizs­gálatnak kéri alávetni és egy bizottsághoz utalni, mely alapos javaslatot tehet. Lam­perth Ferenc legjobbnak találja a Friebert­telket. Révész Arnold mérnök drágának tarja a telket, amennyiben négyszögöle 30 koro­nába kerülne. Dr. Lövy László nem tartja szükségesnek egy második ovoda felállítását, de ha felállítják, ugy béreljen a városi ta­nács egy házat, mely e célra átalakítható lesz. Hajnóczky Béla kijelenti, hogy olcsóbb telket mint a Friebertét nem lehet kapni. Billitz Ferenc teljesen szükségtelennek tartja ezen ovodát. Ily értelemben szólal fel Herz Dávid. A képviselőtestület szavazattöbbséggel Barthalos indítványát fogadja el olykép, hogy ezen kérdést egyelőre napirendről le­veszi és utasítja a városi tanácsot, hogy a szakbizottság véleményét hallgassa meg és ezen javaslatot terjessze a közgyűlés elé 3. Az építészeti bizottság javasolja hogy a Zárda-utca megnyitása és környé­kének rendezése céljából Pápa város kép­viselőtestülete vegye meg Schiller Ábrahám pápai lakosnak a pápai 579. tjkvben felvett A f 1 sor 821 hrsz. alatt felvett 790 nép­sorszámu üres telkét kölcsönnel fedezendő és ideiglenesen a pápai takarékpénztárból felveendő 4000 korona vételári összegért. A városi tanács ezzel kapcsolatban javasolja, hogy a Cinca-árok az Új-utca vonalán ren­deztessék, illetőleg fedett csatornává ala­kitassék. semmi okom sincs a pirulásra. De ma már el tudom bírálni, hogy lefelé züllök a lej­tőn, fokonkint aljasodom és nincs elég erkölcsi erőm sülyedésemnek gátat vetni ! Kérem, ne szakítson félbe ! Azt akarja mon­dani, egyebár, hogy ezt rossz nevelésem okozta, tehát nem az én bűnöm és most is nyitva áll előttem a javulás utja ? Nem, kedves, jó barátom, nincs erőm a javulás­hoz! Jól ismerem magamat, tudom, hogy meddig terjed a becsületességem és ha to­vább is élni akarnék, gazemberré kellene lennem 1 Ereimben a durva kéjenc és az élvhajhászó, könnyelmű nő romlott vére csergedezik 1 A sors megpecsételte végze temet, melytől csak a halál válthat meg I Vannak még egyéb kényszerítő okaim is ! Szeretek egy fiatal, szép leányt! Szeretem a lelkem mélyéből 1 „No, lássa, ez a nemes érzelem még megválthatja, erkölcsileg talpfa állíthatja", — ezt mondhatná ön vigaszta­lásomra, mert ön azok közé tartozik, akik a mindenható szerelem varázserejében föl­tétlenül megbíznak, szentül hisznek ! De ez az ut is el van zárva előlem ! Nem enged­hetem, hogy ez a tiszta, liliomfehéraégü, gazdag és körülrajongott fiatal leány ilyen naplopó, csavargó cigányt, ilyen korcs iva­dékot, mint amilyen én vagyok, szerelmével boldogítson. Mert ha megszeretne, a helyzet még borzasztóbbá válna! Nem érti szavai­mat ? El kell tehát mindent mondanom, mert gyóntatóatyámat tisztelem és szere­tem önben ! Szülőim öröklött vére erkölcsi­leg és testileg megfertőzött és züllött, köny­nyelmü életmódom csak súlyosbította az öröklött bajokat! Érti e most már? Senki se törődött velem . . . rohantam tehát vesz­tembe föltartóztathatatlanul! Remélem, most már meggyőztem határozatom kényszerűsé­géről ? Láthatja, milyen nyugodt vagyok, milyen okosan, logikusan gondolkozom és mindent alaposan mérlegeltem, ami ellenem vagy mellettem szólhatna! Es most, kérem, válaszoljon nyíltan, őszintén, mintha csak a saját sorsa fölött döntene! Mondja: van-e csak egyetlenegy ok is, mely életbenmara sómat igazolná ? Mig ellenben ezer és ezer ok követeli kérlelhetetlenül halálomat: Vallja meg őszintén, nyíltan, hogy egyetlen me­nekülésem és megváltásom : a halál ! Mint igazi jó barátnak, légyen elég bátorsága ezt nyíltan a szemembe mondani ! . . . A határozott hang, a felhozott súlyos okokkal együtt, oly mélyen megrendített, hogy képtelen voltam válaszolni, csak azt gondoltam magamban: szegény fiu, neked a halál csakugyan megváltás volna ! — És most, reménylem, teljesiti utolsó kívánságomat és segédkezet nynjt az élettől való megváláshoz ? Ezt olyan vidám hangon mondta, hogy a hideg végigfutott rajtam és könyörgésére egész halkan válaszoltam, anélkül, hogy válaszom szomorú következményeit alapo­san megfontoltam volna. — Lássa, barátom, maga éppen olyan gyáva, mint én vagyok ! — kiáltotta inge rülten. — Miért vagyok gyáva ? És miért olyan gyáva, mint ön ? Becsületemre, nem értem, mit kiván tőlem ! — Még most sem érti ? Hiszen csak az imént mondtam, hogy gyáva vagyok... ebből azt is következtethetné, hogy milyen baráti szolgálatot kérek öntől ! Tudom, hogy a halál az egyetlen menedékem ! Tu dom, hogy nem élhetek igy tovább ... nem szabad élnem, tehát tudom azt is, hogy meg kell magamat ölni! De nincs bátorsá­gom az öngyilkosság végrehajtására . . . gyáva vagyok ! Önnek bevallhatom, hogy nyomorult, gyáva fickó vagyok !.. . — Tehát azt követeli, hogy én . . . — hebegtem remegve, mikor a valóságot meg­sejtettem. — Igen, követelem, hogy agyonlőjjön! — kiáltotta parancsoló hangon, miközben felém nyújtotta revolverét. Az ajánlattól, a bün gondolatától meg­döbbenve, néhány lépésre hátráltam... de ő nem tágított, felém közeledett és folytatta megindító könyörgését. Mindenre el volt ké­szülve. Zsebében levelet rejtegetett, mely öngyilkosságának okát tartalmazta. A hely rideg és néptelen, nem kell semmitől se félnem ... én vagyok az egyetlen, igaz barátja... ne tagadjam meg az utolsó ké­rését, — igy biztatgatott. — Ha elvetemült gazemberré válik, én leszek az oka, mert megtagadom tőle a boldogító halált ... az utolsó baráti alamizsnát. Fájdalmasan könyörgő hangja, két­ségbeesett viselkedése, mélyen megindított. Kezemmel gyöngéden elutasitóiag védekez­tem ellene, arnig birtam és lassacskán el­hitettem magammal, hogy a szerencsétlen­nek tökéletesen igaza van. O hirtelen észre­vette habozásomat és megkétszerezte kö­nyörgését. — Ugy-e, megteszed, édes, jó bará­tom ! — suttogta halkan, biztatólag füleimbe és a markomba szorította a felhúzott fegy­vert, melynek csövét a szájába irányította. Elvesztettem az önuralmamat... le­hunytam szemeimet... elsütöttem a fegy­vert és a boldogtalan ember halk sikoltás­sal, szétzúzott aggyal, eszméletlenül, holtan zuhant a puha pázsitrp . . .

Next

/
Thumbnails
Contents