Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-04-23 / 17. szám

ugyanakkor a községek növekedő évi közköltség előirányzataik egyen súlyban való tarthatásáról — azért a községi pótadóterhek növekedése miatt az adózók csak annyi, vagy még több adót fognak végeredményileg fi zetni mint a múltban. Tehát a községi jövedelmek fokozása egyik fontos feladatát kell hogy képezze azok vezetőségének, ha jót, üdvöst, elfogadható példákat talál naiv e cél elérhetésére — minden mellékérdekek figyelmen kiviil hagyásával kövessék azt. A községi jövedelmek szaporítására mint egyik hathatós eszközt a községi takarékpénztárak felállítását hozta javaslatba a r. t. városok polgármestereink m. évi orsz. értekezlete és teljesen jogosan, — példa reá Nagybánya sz. kir. r. tanácsú város, ahol 1868. év óta működik ily pénz intézet a legjobb eredménnyel. Nagybánya város lakói a községi pótadót csak híréből ismerik, a kiilöuben is gazdag város háztartásának egyensúlyát a takarékpénztár jö vedelme tartja fenn. Pedig a város polgársága nem bánik szűkmarkúan sem a culturális és luxus — sem a tisztviselői fizetések megállapításánál. Culturális célokra évenkiut mintegy 80.000 kor. fordít, tisztviselőit pedig az úgynevezett esztetgomi javaslatnak megfelelően dotálja — sőt még tetemes tűzifa illetményben is részesiti ezen felül őket. Igazán ugyan, hogy a város takarékpénztára csak a legutóbbi évtizedben hozta meg azt a tetemes jövede'met, melynek hiánya érzékeny vesztesége volna a város közönségének, de viszont a múltban is | évről évre állandóan jóval többet jövedelmezett befektetett tőkéje mintha az értékpapírban, vagy betétként lett volna valamely pénzintézetnél elhe lyezve. Ha tehát Nagybányán a községi takarékpénztár alapítása s 1868. év óta fentartása oly jól beválik, bizonyára mindenütt be fog válni, csak adassék oly szervezett részére, mely egyrészt a városi hatóságot, másrészt a közgyűlés hozzáértő tagjait a ve zetés, ellenőrzés és az irányítására kötelezzék. Bizonyára a legtöbb helyen a már meglevő pénzintézetek nem lát nák szívesen a községi takarékpénz tár alapítását, s a mennyiben azok vezetői, részvényesei stb. többnyire befolyásos egyének s esetleg a kép viselőtestületi gyűlések többségét is alkotják, a községi takarékpénztár felállítása eiien állást foglalnának s alapításukat meghiúsítanák. Törvényhozásilag kell tehát kívánnunk annak kimondását, hogy minden 5000 lakost meghaladó nagyságú város és község köteles legyen saját alapjaiból pénzintézetei alapítani 5 éven belül. Hogy pedig ezek prosperálását a közérdek szempontjából lehetővé tegyük, törvényhozásilag biztosítani kellene ez intézeteknek az adó s ok mányaink bélyegmentességét. Ha a szövetkezeteket az állam a legmesszebb menő törvényileg biztosított támogatásban részesiti pedig ezek csak tagjaik javát kötelesek előmozdítani, ugy a községi pénzintézetek támogatása, melynek hasz— Miért tetted ezt velem ? — Kisasszony ! — hebegte zavartan Jarney, akit partnere szenvedélyessége lát hatóan kellemetlenül lepett meg. De Ginette nem hallgatott rá; elvesztette önuralmát, csak Janey ra gondolt, hűtlenségére, árulására, kegyetlenségére és olyan kétségbeesés fogta el, hogy szinte belehalt fájdalmába. Odaborult kedvese vállára, elhalmozta csókjaival és fájdalmának befejezetlen, szakgatott mondatokban, alig érthető, őrjöngő felkiáltásokban adott kifejezést. Valóban sírt, zokogott és gyermeteg, naiv hangon esdekelt könyörületért. Jarney erőteljesen magához szorította és kézesuklóit hatalmasan megrázva, a fülébe susogta: — Elég már, végy erőt magadon . . . különben elvesztünk ! Ginette nem hallgatott rá, eszébe juttatta szerelmük első, boldog napjait, a liosszu sétákat, az ősziesen hervadó parkban, a japáni éneklő madarakat, melyeket közösen dédelgettek az aranyozott kalitká ban, világoskék bizalmas kis fészküket, a dalokat, melyeket esténkint csak neki, egyedül neki énekelt. Azután lábaihoz borult, térdein utána kúszott összekulcsolt, magasra emelt kezekkel. Fájdalmában nagyszerű és megindító volt. Jarney feldúlt arccal, remegve hallgatta, képtelen volt szó lani és zavarában hátrahúzódott az ajtóig. Látta, hogy a sugó kétségbeesetten gesztikulál és mint az őrült lapozgat a kéziratban, hogy az összefüggést valamennyire helyre hozhassa. A rendező az ajtó mögül izgatottan besúgta : — Az istenért, keress valami átmenetet ... válaszolj neki.. . akármit. . . különben tönkre teszed az egész felvonást. És Jarney erőt vett magán, elmondta szerepének egyetlen frázisát, mely most eszébe jutott : — Elég volt a komédiából! Van sze rencsém önnek jelenteni, hogy nőül veszem de Chaulieu kisasszonyt! Ginette eszméletlenül rogyott össze és a függöny legördült. A közönség tombolt, őrjöngött elra gadtatásában és Ginette neve, mint az orkán i zúgott végig a termen. Es mialatt a műI vésznot az öltözőjébe szállították, Jarney i elmenekült a színpadról és felindulásában lépten nyomon beleütközött az útjában álló diszletdarabokba. * Ginelte, a körülálló kollégái őszinte részvéte mellett, lassacskán magához tért, de még most is ugy nyögdécselt, mint a megkorbácsolt gyermek és folyton azt hangoztatta, hogy engedjék nyugodtan meghalni. Jarney mellette állott, hevesen hadonászott kezével, üvöltött és szemrehányásaival halmozta el : — Ki hallotta valaha, hogy egy cotn tesse a japáni madaráról és kék szobájáról beszélje i! Az ördögbe, ugy viselkedtél, mint egy kokott 1 Agyonütötted a darabot, művészietlen orditozásoddal 1 Aki nem képes magán uralkodni, ne legyen színésznő! Szerencse, hogy én a végső mondatott megtaláltam ! Ha elvesztettem volna a lélekjelenlétemet, bizonyosan kifütyültek volna bennüuket! — Igaz 1 — bizonyította Yvonne nát, áldását az egész község élvezné, hasonló kedvezmények megadásával j lennének támogatandók. Ha községi pénzintézetek alapításahoz a kellő támogatást az állam ezzel megadja s természetesen a már régebben fenállókra is kiterjesztené, néhány év múlva a községek háztartásár i egyensúlya teljesen helyreállt a s a különféle állami pénzbeli t mogatásokra nem szorulnának, miáltal az államkincstár az ezeknek uyujtott adó és bélyegmentesség megadásával járó áldozatának ellenértékét is könnyen visszanyerné. A községi takarékpénztárak, ha állami támogatás mellett lesznek fel; állítva, felvehetik bátran a versenyt a már meglepő intezetekkel, sőt ezekre némileg nyomást fognak gyakorolhatni, hogy tetemesen redukálják leszámolási kamatlábukat, amely bizony a fővárostól s nagyobb pénzpiacoktól távol a 8°/

0 ot gyakran túlhaladja. Ezzel hasznára válna az adósok nagy tömegének s ezenfelül még lehetetlenné is tenné a gombamódra szaporodó kisebb intézetek feles számban való alapítását. A községi takarékpénztáraknak a jelzett formákban való felállítása tehát tényleg egyik hathatós eszköze lenne a községek háztartásának a javítására. Vegyék fontolóra az arra hivatottak e nagy horderejű kérdés miként való megoldhatását, cselekedje nek legjobb belátásuk szerint. Nekünk az a véleményünk, hogy ha a törvényhozás meghozza azt a nem is oly nagy áldozatot e cél érdekében, melyet a hitelszövetkezetekDunoix, — te mentetted meg a felvonás végét ! Jarney könnyed fejbillentéssel köszönte meg a dicséretet, azután újból kitört: — Hát azért próbáltam szerepemet egy egész hónapon át, hogy te a premiéren mindent tönkre silányits az ostoba érzelgősségeddel ? ! Ha eddig szerettelek volna, Ginette, a mai viselkedéseddel mindennek vége szakadt I Megelégeltem, megcsömörlottem. Szerencsére nem fejezhette be gj alázkodó szavait, mert Demolle, a szerző, mint az őrült rontott be, keblére szoritoita Ginettet és össze vissza csókolta örömében : — Gyerekek ! Milyen siker! Szédületes ! Óriási ! Nyolc kihívás ! És a színpadon senki se volt, csak Lanval, aki az egész dicsőséget lefoglalta magának! Ginette, bámulatos, nagyszerű, elragadó voltál ! Hol a pokolban szerezted azokat a fenséges frázisokat. Ez sokkal szebb felvonásvég, mint az enyém és holnap át is alakítom az egészet! Ginette ugy e megteszed nekem a szívességet és szórói-szóra megismételed a tirádákat: a japáni madárról, a kék szobáról, a hervadó parkról . . . Ginette fájdalmasan zokogott: — Semmire sem emlékszem, magam se tudom, mit beszéltem ! . . . De Jarney, aki a siker láttára megfeledkezett haragjáról és megbánta a művésznővel szemben tanúsított durva viselkedései., engesztelő mosollyal igy szólt: — Én szóról szóra emlékszem, Ginette ... és ha esetleg fennakadnál, szívesen elsugom szerepedet . . .