Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-02-27 / 9. szám

kivatvák városunk baladására befolyást gyakorolni s kiknek erkölcsi kötelességük ezen anomáliákat a legszűkebb korlátok közé szorítani. Komoly megszivlelésül irjuk e sorokat s egyenesen a képviselőtestület néhai szépítő bizottságának feltámasztását célozzuk általuk. Bonta kőzzék ki már egyszer a nemtörődömség sűrű ködéből. Nem vád akar ez lenni senkire, nem is azért emeljük fel szavunkat mostan, hanem elérkezettnek látjuk az időt immár, hogy többet tegyünk, mert mától kezdve többet követel a közjó és városuuk szabályos fejlődése. Elismerjük, hogy e bizottság magától nem tehet mindent, legkevésbé pedig rohamosan, de lassan és sokat igen — vállvetve a lakossággal. Ne várja a tanács buzdítását, hanem önerejéből tegyen. Szorgalmazza a képviselőtestü létnél egy a mellékutcák jakarban tartását, mely valóban nálunk életbevágó kérdés, a hepe-hupás helyeket tegye egyenletesekké, a piszkos, pos ványos gödröket temettesse be és gondoskodjék praktikus intézkedések ről » helyi csínosodás és közegészségügyi érdekek védelmére. A fokozott mérvben növekedő kezdett a szokásos üdvözlő s ezúttal búcsúztató beszédbe. Azzal kezdte, hogy az ünnepelt érdemeit dicsérte és a ,rideg. szófukar katona ajkairól, most, hogy Ágotáról beszélt, szokatlanul melegen, színesen, szeretetteljesen folyt a szó. — De hát, uraim, a magas hadügyi kormány ezúttal is méltányolta az érdemeket, — beszélt a parancsnok — és Keller kapitány urat, a kitűnő katonát, a legjobb, az eszményi bajtársat, kiváló és hasznos szolgálatait megjutalmazandó, áthelyezte a fővárosba. r — Es bármennyire sajnáljuk is a kedves bajtárs távozását, — folytatta az őrnagy — mi is őszinte baráti szeretettel osztozunk az ő örömében és kívánjuk, hogy a zajosan fényes, csillogó, nagyvárosi élet közepette is olyan elégedett, olyan . . . — örete! — ötlött hirtelen Ágota eszébe a drága név — vájjon Grete, az a szelid, őzszemü leány ... a nagyváros ... Harsogó éljenzés szakította meg Ágota gondolatmenetét, poharak emelkedtek feléje : őt ünnepelték. Aztán csönd lett, Ágota válasza következett. Révedezve, tanácstalanul nézett egy darabig a fehér abroszra, aztán halk, bizonytalan hangon megszólalt : — Mélyen tisztelt őrnagy ur! Szeretett bajtársak! Akadozva, összefüggésnélküli szavakkal köszönte meg a parancsnok meleg szavait, a bajtársak szeretetét. — Tizenhat évet töltöttem itt, ebben a szép csapatban, a legjobb, a legnemesebb bajtársak körében és most . . . most, hogy távoznom kell . .. hogy mennem kell . . . nem megyek szívesen ... nem megyek . . . Elcsuklott a hangja, nem tudta folytatni. — Éljen! — kiáltott az őrnagy és Összecsendültek a poharak. igények mellett ehhez természetesen nagy tevékenységre van szükség, de mi hisszük, hogy a közegészségügy hivatott harcosai, városunk baladásának barátai, szóval a nagyközönség minden rétege a város s saját közvetett érdekéből szívesen fogják őket anyagi erejükhöz mérten hasznos mü ködésükben támogatni. Mi nem a papíron működő szépítő bizottság tagjaitól várunk orvoslást, hanem azon intéző férfiaktól, kik hivatásul tűzték ki maguknak Pápa város közérdekét szolgálni. Nézetünk szerint ez leghelyesebben volna meg oldható, ha egy szépitöegyesület alakulna. Volt szó ugyan erről, de mint minden ilyen kérdés — elaludt mint a szalmaláng. Városunkban pedig tudtunkkal többen vannak, kik ezt maguknak arrogálják és ezen szép és nemes iránt fogékony vezérlő egyéniséghez fordulunk, hogy ezen eszmének testet adjanak s ha az eredmény nem is fog oly gyorsan bekövetkezui mint tán ők és mi szeretnők, de a végeredmény biztos. Bontsátok ki a zászlót, melyen e szavak legyenek olvashatók : Mindent Pápa város érdekében ! Ágota sápadtan, pislogó szemekkel ült a helyén. Ujabb fájdalom járta át a szivét. Régi ideálja, a nagy bajtársi eszme kapta meg a lelkét. A gondosan őrzött, évek hosszú során szorosra zárult baráti kapocs most hát kettészakad és ő, az ő meleg, érzékeny, fogékony szivével idegenek közé kerül, idegenek, talán rossz, nyers emberek közé, akik majd nem lesznek képesek őt megérteni, akiknél ő zárt ajtókra talál. Már szabadabb lett a társalgás, emelkedetebb a hangulat. Többen Ágota köré gyűltek, régi, kedves, közös emlékeket újítottak fel. A bor is hatott. Ágota ellágyult. A tisztek a nagyvárosról kezdtek beszélni, annak örömeiről, gyönyöreiről. Voltak, akik onnan kerültek ide a határra. Ezek saját élményeiket mondták el kiszínezve, a bor hatása alatt kissé el is vetve a sulykot. Az Ágota szivét szorongató félelem lassan engedni kezdett. A bor a fejébe szállt, jóleső melegség járta át a testét és most már kipirult arccal hallgatta a nagyváros dicshimnuszát. A hangulat féktelenebb lett. Valaki a zongorához ült, többen rekedt hangon énekelni kezdtek. Ágota felállt és magasra emelte a pezsgős poharat. — Uraira 1 Fiuk I Éljen a nagyváros 1 Éljen az élet! A szerelem . . . A pohár kiesett a kezéből, mintha kalapácscsal fejbeütötték volna, megtántorodott. A tisztek tomboltak, éljeneztek, felugráltak az asztalra. A vékony kristályüvegpoharak élesen csengve repültek a falnak, hogy ezer szilánkra törve hulljanak alá. Értelmetlen hangzavar, bömbölés, rikácsolás töltötte be a gombolygó füsttel, fojtó borgőzzel ,telített levegőt. Ágota bizonytalan léptekkel, lassan kiment. Nem törődött már vele senki. Városunk két pénzintézete tartotta a mult hét folyamán évi rendes közgyűlését, melyekről a következőkben számolunk be : A Pápai Közg. Bank Részvénytársaság közgyűlése. A „ Pápai Közgazdasági Bank Részvénytársaság" vasárnap február 20-án d. e. y

sll órakor tartotta II. rendes évi közgyűlését intézeti helyiségében Harmos Zoltán ügyvezető igazgató elnöklésével a részvényesek élénk érdeklődése mellett. Harmos Zoltán bejelentette, hogy gróf Esterházy Pál intézeti elnök akadályozva levén a megjelenésben, őt terheli a kötelesség, hogy a közgyűlésen helyettesítse. Ügyvezető igazgató bejelentette, hogy a közgyűlés idejét és helyét szabályszerűen meghirdette és hogy 39 részvényes 289 részvény képviseletében jelent meg. Miután elnöklő szíves szavakban köszöntötte az egybegyűlt részvényeseket, konstatálta a határozatképességet és az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv vezetésére dr. Hirsch Vilmos intézeti ügyészt, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Beck Zsigmond és Barna Ignác részvényeseket kérte fel. Ezután az elnök előterjesztette az igazgatóság jelentését az 1909. évi működéséről, amelyből kitűnik, hogy a bank lefolyt üzletévét élénk üzletmenet jellemezte és hogy a haladás összes üzletágaiban folytatódott. A betétek átlaga gyarapodott az előző évi állományhoz képest 357130 kor. 87 fillérrel, illetőleg a betétek átlaga 884791 kor. 86 fillérre emelkedett. Ezen körülmény is bizonyítéka és örvendetes jelensége annak, hogy a bank positiójának fejlesztésére fordított munka és előzékeny eljárás a közönségnek széles rétegeiben rendithetetlen bizalmat eredményezett. A jelentésből tudjuk, hogy a váltótárca 1115300 koronára, a jelzálogkölcsön 99121 koronára emelkedett, az értékpapirelőleg, — folyószámla — és visszleBehunyt szemekkel, tapogatódzva ment fel az emeletre és benyitott a szobájába. A lámpa még égett az asztalon. És e csöndes négy fal között, ahogy magára hagyva ott állott, hirtelen megrohanta szegény agyát az emlékezés.|Összes fájdalmai, keserűségei, félénksége, félszegsége, gyámoltalansága, az ő nagy árvasága mind egyszerre támadtak rá vehemens, vad erővel. Mintha ezer apró kalapács verte volna szakadatlanul agyongyötört agyát, mintha éles pengék, hegyes tőrök járták volna át remegő szivét, mintha láthatatlan éles karmok marcangolták volna az ő szegény-szegény lelkét. Ólmos lábakkal, lihegve, verejtékes homlokkal vonszolta magát előre és lerogyott az asztal mellett álló székre. És ahogy üveges, fehér szemeivel maga elé meredt, egy nagy, fehér borítékot látott heverni az asztalon. Valami meghívó, vagy esküvői jelentés . . . Remegő ujakkal, de gépiesen nyúlt utána. Nyitva volt. Benne egy kartonlap. „Grete Wallner és ... Ágota mereven esett hátra. A szemei még tágabbra nyíltak, még fehérebbek lettek. Sápadt ajkai lassan mozogtak, de hang nem jött ki rajtuk. Aztán már nem gondolkozott. Lassan megnyugodott, s mikor fehér arccal, de már biztos kézzel a falon függő fegyver után nyúlt, bánatosan elmosolyodott. — Mégse megyek el . . . Ahogy elterjedt a riasztó hír a kaszárnyában, az éjjeli tivornyától kivörösödött, álmos szemű tisztek sehogysem tudták megérteni, hogy mi adta a jó Ágota kezébe a gyilkos fegyvert. Hiszen megvolt mindene, amit csak kívánhatott, kapitány volt és csak most helyezték át a fővárosba . ..