Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-03-20 / 12. szám

Kiss Imre, Kiss Kálmán, Mokos Kálmán, Molnár Endre, Pék Lajos, Szües Pál, Varga Gyula és Véghely Imre ügyesen lejtették. A közönség folytonos tapsaira a táncot meg kellett uj ráznia és végül Rákos tánctánitót a lámpák elé hivták. Ugyszinte nagy hatást keltett a betétül előadott Kuruc nóta is, melyet Kurucz Gyula énekélt Bakó Béla tárogató kísérete mellett. Az előadás rendezése kifogástalan volt és a szereplők méltán kiérdemelték azon tüntető tapsokat, melyekkel őket a közönség ugy nyilt szinen, valamint a felvonások végén illettek. Az ünnepély után a közönség nagy része a Griff-szálló nagytermébe vonult, ahol az ifjúság rögtön tánchoz fogott. Ritka jókedvvel kezdték, mely hangulat csak fokozódott szünóra után. Az első négyest 64 pár táncolta. A táncmulatság hajnali 6 órakor ért véget. Az ünnepély fényes sikerében dr. Ka- • piossy Lucián tanár, a képzőtársulat elnökének nagy része van, ki a színielőadást valamint az egész ünnepet rendezte. Az állami tanítóképzőben. Az állami lanitóképző ifjúsága a régi szokáshoz hiven ez évben is megünnepelte március 15-ikét. 14-én este megkoszorúzta az ifjúság a honvédszobrot. A tulajdonképeni ünnepély azonban 15-ikén d. u. három órakor folyt le nagyszámú közönség jelenlétében az intézet tornacsarnokában, melyet ,ez alkalomra szépen, Ízlésesen feldíszített az ifjúság. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével kezdődött, ezt követte Tarczy Gyulának nagy gyakorlottságra valló harmónium játéka. Ezután Kleinráth Ágoston lépett a pódiumra, lendületes és magvas szavakban méltatta az ünnep nagyságát. A harmadik pont volt Balogh Dezső tárogató játéka a zenekar kísérete mellett, majd pedig László Emil szavalta el érzéssel a „Talpra magyart". A szavalatot ének váltotta fel. Horn József éneklésében gyönyörködött a közönség, aki kellemes hangjával, nagy hangterjedelmével bámulatba ejtette hallgatóit. Jó volt Seelenfreund Albert szavalata is. Ezt követte Kecskés Lajosnak tiszta, csengő tenor hangon való éneke. Ezután Barsi Lajos szavalta el Lampért Gézának Honvédek emléke c. költeményét lendületes hangon. Az ünnepélyt az ifjúsági zenekar játéka zárta be, mely csak növelte a közönség megelégedését. Sikerült is kellőleg eme utolsó pont, de a képezdészektől, kiknek zenekara rendszerint hires, ennél már sikerültebb játékot is hallottunk. Hazafias ünnepélyt rendezett még az izr. polgári fiúiskola, ahol az ünnepi beszédet Schor Ármin igazgató tartotta, ugyszinte a Kath. kör, az iparos ifjúsági önképző kör és még számos egyesület. — 1910 március 14. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága a megyebizottsági tagok nagy részvétele mellett tartotta meg évi rendes közgyűlését, amennyiben a közgyűlésen mintegy kétszáz megyebizottsági tag vett részt. A vármegye ez alkalommal is elverte a port Pápa városán. A pápa—devecser—sümegi vasút részére kért segélyezést, dacára az indokolt és jogos kérelemnek — megtagadta. Egy kis parázs vita volt a Khuen-kormány bejelentésénél, de végeredményében a bejejentés tudomásul vétetett, amint különben az összes ügyek az áll. választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Hunkár Dénes elnöklő főispán üdvözli a szép számmal megjelent bizottsági tagokat, az ülést megnyitja. Bejelenti, hogy a Khuen-kormánytól nem kérte lemondását és megmarad főispánnak. A koalíció alatt — úgymond — nem lehetett alkotmányosan kormányozni, pedig kell, s az ő meggyőződése, hogy igenis lehet Magyarországon alkotmányosan kormányozni. Nézete szerint ezen kormány hivatva lesz .alkotmányosan kormányozni és nyitotta meg „Magyar győzelmi induló" zeneművel Oáty Zoltán mesteries vezetése alatt. Ezután bzabó Imre VIII. o. tanuló nagy hatást keltett „-Talpra magyar" szavalatával, mely után a főiskolai énekkar kitűnő összhangban énekelte el a „Reményhez" és „A tihanyi cihóhoz" című dalokat Oáty Zoltán vezetése alatt. Utóbbi dalt remek kivitelben adták elő. Alig hangzott el az énekkar által precízül előadott énekszám, következett az est fénypontja „Rodostó" történelmi színmű előadása. A darab hőse II. Rákóczy Ferenc, kit Benedek József műkedvelőnél ritkán tapasztalt helyes felfogással személyesített. Fenséges megjelenése, hatalmas organuma és szép magyar nyelvezete valóban praedestinálták ezen szerep méltó eljátszására. Ugyan ezt mondhatjuk Kovács Józsefről, ki Mikes Kelemen szerepében jeleskedett. Hálás szerepének minden egyes jelenetét átérezte, főleg pedig az epilógusban teljesen érvényre juttatta. Bercsényi Miklós szerepét Balogh Imre helyesen fogta fel és minden tekintetben érvényesült. Igen szimpatikus volt Szabó Imre Jávorka szerepében, nemkülönben Kurucz Gyula Pápay ügyes alakításában. Kisebb szerepekben Pék Lajos, Hőbe Jenő, Besse Zoltán, Bakó Béla, Bertalan Sándor, Nagy András, Kluge Endre, Kiss Imre, Kovács Lajos teljesen megállták helyüket és az összjáték sikerét biztosították. A női szereplők közül, kiket talán első sorban kellett volna említenünk, kivált Belálc Rózsi, ki Kőszeghy Zsuzsana szerepében rendkívüli kedves és bájos volt. Behizelgő orgonuma, átérzett játéka és színpadi rutinja minden jelenetében hatást keltett. Igen helyes felfogással játszta meg Bachó Margit a nagy generális nejét. Ugyszinte Tompa Erzsi az udvarhölgy szerepét. Bájos volt Tompa Erzsi a háremhölgy szerepében. A színdarabban betétként előadott táncot melyet Bákos Lipót tánctanító tanított be, Barthalos Gizi, Csillag Piroska, Kiss Ilus, Kiss Vilma, Lamperth Valéria, Ress Irén, Szőllősy Karola, Tompa Erzsike, Tóth Ilonka, Varga Juliska, Bertalan Sándor, Káldy József, magához váltani. A doktor igy csak neki lesz adósa és törleszti a tartozását amikor és ahogyan a legjobban esik. Es hogy a boltosok is érezhetnek gavallérosan, bebizonyította azzal, hogy nem játszotta a mohó uzsorás szerepét. Ellenkezőleg. Abban az időben alkalmatlankodott Katának legkevésbbé. De azért a leánnyal együtt min denki tudta, hogy ennek a nagy szivesség nek nem lehet más jutalma, mint hogy Katából végre is Greizingerné lesz. Addig azonban még egy kicsit „élni" akart szegény leány ; egy kicsit megfiiröszteni a napsugárban himporos szárnyacskáit, mielőtt örökre begubózná magát a vasas-bolt egy sötét zugában. A napfényben való fürdést Kata ugy értelmezte, hogy elfogadta egy uj rokonuk, egy dúsgazdag parvenü asszonyka meghívását, kinek vadonatúj háztartásában a nagyúri modorú, magas műveltségű leány élő reklám volt. És ott találkozott Bánóczi Józsi huszárhadnagygyal, ki a nyári nagygyakorlatok alkalmával a kastély vendége volt. A többit már, ugye, akár ne is mondjam. Kitalálod magadtól is. Hisz a történet oly sablonos, mindennapi, hogy uton útfélen találkozik az ember vele. A ragyogó huszártiszt, aki szórakozásból bolondítja a véletlenül útjába kerülő, elszegényedett urikisasszonyt. Mikor pedig arra kerülne a sor, hogy be is váltsa az igéretét, szó nélkül odább áll, nem hagyva maga után egyebet, néhány édes óra emlékénél, melyet éjjel, titokban, keserves könybullatások között, sirat el a leány, kinek ez a sors jutott. Nos, itt is igy történt, talán azzal a különbséggel, hogy Bánóczy szerette Katát és szívesen el is vette volna. Legalább elválásukkor mennyre földre esküdözött: nem telik bele egy hét, megy ő ís a Katája után és megkéri a kezét. A kaució és minden egyéb ilyen mellékkérdések miatt pedig ne fájjon a szép feje. Ott van Bánóczy nagymama, aki imádja az unokáját. Annak pedig van miből kifizetni, ha a körülmények ugy hoznák magukkal. Mert az öreg dáma nagyon gazdag. Az igaz, hogy gőgös, nagyralátó, konzervatív, de édes Istenem, a szerelem csodaerővel bír. Kata csak bizzék benne és boldog reménnyel várja őt. Kata bizott és reménykedett is. Sőt annyira, hogy hazaérkezve, első dolga volt Greizingernek őszintén megmondani, hogy reá ne számítson, ő nem szereti, csak hálából ment volna hozzá ugy is. Greizinger pedig nem azt érdemli, hanem hogy boldog legyen egy olyan asszony oldalán, aki szerencsésnek érzi magát, hogy a nevét viselheti. Ami pedig azt a bizonyos tartozását illeti, első dolga lesz hálás köszönettel kiegyenlíteni. Szóval, Kata szépszerével kiadta a boltosnak az utat és várta az ő királyfiát, aki Ígérete szerint, egy hét múlva érte jön. De az egy hétből több hót, sőt hónap lett. Bánóczy nem jött. Nem jött pedig azért, mert a nagymamát sehogyan sem sikerült meggyőzni. Oh, az előítéletek hatalmas bástyafalát nem lehet szóvirágokkal és szerelmes sóhajokkal ledönteni; oda jó, éles csákány kell: acéljellem ós törhetetlen, szilárd akarat. Ezeknek talán, talán engedett volna a konok úriasszony, de a gyermekembernél ugy látszik éppen ez hiányzott és igy nem maradt más hátra, mint megírni azt a bizonyos, frázisból hem zsegő búcsúlevelet, mely ilyen esetekben, ugy látszik, szintén elmaradhatatlan. Kemény Kata hát két szék között a pad alá került, amint körörvendő ellenségei nagyon szellemesen megjegyezték. A sorscsapások aztán jöttek egyre másra. — A Kemény-ház egyszerre összeomlott, miután a fundamentuma már végleg alá volt ásva. Jó, hogy annyit megmenthettek, amennyivel a vaskereskedőnek tartoztak. Az öreg doktor nemsokára meg is halt. Az özvegyét, mint gyógyíthatatlan idegbajost, szanatóriumba vitték. A leány pedig? . . . Hiszen láttad. A faluban, hová egyedül, nem kísérve senkitől, igyekezett, egy szép, pirosfedelü kastélyban laknak a rokonai. Ugyanazok, kik valamikor boldogok voltak, hogy vendégüUisztelhették, ahol Bánóczyval is megismerkedett. Most? ... 0 az „elszegényedett", a „megtűrt" rokon. Amolyan ingyen gouvernante, társalkodónő, házikisasszony, szóval, egyszemélyben minden. Barátnőm elhallgatott, én pedig gondolkozva néztem ki az alkonyuló tájra, mely mellett a gyorsvonat mind növekedő sebes séggel rohant tova. Szivem hangosan kezdett dobogni. Még néhány perc és otthon leszek. Látni fogom a kedves városkát, melynek minden kövét ismerem és köszönteni fogom az embereket, kik barátságos mosolylyal üdvözölnek majd olyan hosszú, hosszú távollét után. Néhányan, talán sokan is, hiányozni fognak a régiek közül. Köztük persze első sorban Kemények ... , Es egy pillanatra újra megjelent előttem Kemény Kata. Nem ugy, ahogyan most láttam : megalázva, szomoruan, egyedül ; hanem a hajdani elkényeztetett baba, aki rózsaszirmokon lépkedett és amerre csak nézett, csupa kacagás és fény volt a világ.