Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-03-13 / 11. szám

évfolyam. IPáirpa, ÍOIO. március 13. 11. szám. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : . POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. Sziniévadunk érdekében. Már napokkal ezelőtt megjelentek a falragaszok, mely az „Előleges szinijelentés" ről számoltak be melyből kitűnik, hogy S z a 1 k a y Lajos színigazgató a már ösmert jól szer vezett társulatával folyó hó 19-én kezdi meg a tavaszi évadot, mely körülmény bizonyos kötelességet ró reánk arra nézve, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melyeket megszívlelendőnek tartunk ugy a közönség, mint színtársulatunk részéről. ,A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy a régi kitűnő erőkkel fog rendelkezni s így teljes reménnyel nézünk elébe a sziniévadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Szal kay színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csak hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindig híres volt irodalmi és művészi szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a ma gyar színészetnek. Városunk intelli genciája eléggé tudja már, melyik társulatot kell respektálnia. Nem a pessimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat. Nem. Hanem képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönbözteti. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze földön hire van, hogy Thália papjait ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kísérte. Szalkay Lajos színtársulatát mint már jeleztük az őszi évadról ösmerjük és tudjuk, hogy a vidék legjelesebb erőiből és ha figyelembe vesszük, hogy a színigazgató azóta a színműirodalom legújabb termékeit is megvette és ez évadban előadásra kerülnek, így tehát elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy oly társulat érkezik városunkba, mely méltó lesz színházlátogató közönségünk műigényeihez. Ösmerjük a színigazgatót és tudjuk, hogy amit mond az való, amit ígér azt betartja. És ha működő tagjai közül egyetlenegyet sem ismernénk is, az ő személye egyedül elégséges garanciát nyújt leendő célirányos működése mellett. A színigazgatóval szemben ezen bizalmat előlegezve, mindazonáltal nagyon is aktuálisnak tartjuk most, midőn Szalkay Lajos szakmáját és hivatását szem előtt tartó színigazgatót és majdnem mondhatni újból szervezett társulatát körünkben üdvözölhetjük egy és mást elmondani, ami sziniévadunk sikerét van hivatva biztosítani. A társulat első sorban teljes abmitiójával arra törekedjék, hogy a bemutatandó színműveket jól betanult és összhangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az, hogy a kerekded előadás már maga a siker és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tüz, a színészi lelkesedés is járul, akkor a TÁKCZA. felejtette, mert most olyan sajátságos, — talányszerü, édeskés modorban beszélt, mintha lágyan suttogó flóta volna a szájában elrejtve. Ezzel a sajátságos nyelvvel és nagyítva kigondolt, eihazudott kaladjai révén Visentico az utca királyává, a városnegyed nevezetességévé küzdötte fel magát. Vöröscsikos zubbonya, kackiás katonasapkája, aranyozott deréköve, napbarnított arca és hegyesre pödört, fekete bajusza megnyerte pnjtásai csodálatát, akik irigység nélkül kürtölgefcték vitézi tetteit. Es Serafina anyó büszke volt fiára, aki következetes gyöngédséggel „marná"nak nevezte. Anyai hiúságában csak növelte dédelgetett fia népszerűségét a szom szedők körében és amikor csak tehette, csodákat mesélt a tömérdek aranykincsről, melyet fia a tengeitulról hazahozott, a jó szomszédok pedig siettek a jelentékeny összeget még néhány nullával megtoldani. Nem csoda tehát, hogy mindeme gazdag tulajdonságaival csakhamar magára vonta a feltűnően csinos Pepeta figyelmét, akinek eszét és szivét teljesen megbolondította. Pepeta reggelenkint gyümölcsöt árult a piacon. Ez volt az egyetlen foglalkozása. A nap többi részét, kacérul kiöltözködve a ház kapujában töltötte, ahol kihivó, tolakodó modorával gyakran megbotránkoztatta a szigorú erkölcsű szomszédságot. Azonban a Pepeta és Visentico között mindinkább fejlődő bizalmas viszonyt senki se kifogásolta és csakhamar elterjedt az általános vélemény, hogy ilyen szép és egymáshoz illő pár nincs több az egész városnegyedben. Sőt azt is suttogták a beavatottak, hogy ez a viszony régebbi keletű, sőt visszanyúlik arra az időre, mikor még a fiatal hős nem indult el hóditó hadjáratára Kubába. A jó emberek csak azon törték a fejüket, vájjon mit szól majd ehhez a dologhoz Menüt, az a nyomorult, gonosz fickó, aki a vágóhídon a hust kiosztogatta. Menüt ravasz, gonosztekintetü, fondorlatos, veszedelmes fickó volt, akiről még azt is sutBecsületbeli ügy. Mikor Serafina anyó fia, Visentico, Kubából visszatért, az egész városnegyed megélénkült. Valódi havannndohánnyal töltött szivarkatárcája köré tolongott az egész városnegyed aranyifjusága, mely élvezettel csavargatta belőle cigarettáját es hálából meghallgatta azokat a hajmeresztő histó riákat melyeket Visentico bizonyos fölénynyel mulattatásukra elmondott. — Motanzában találkoztam egy mulatt leánnyal, aki mindenáron feleségül akart jönni hozzám. Milliói voltak és nekem mégse kellett. Idevonzott a honvágy az én kedves városkámba. Persze, hogy ez sült hazugság. Csak hat évig volt távol Valenciától és folyton emlegetett nagy honvágya ellenére is csaknem elfelejtette szülőföldje tájszólását. Ugy látszott, egészséges nyelvjárását Kubában ; felejtette, mert most olyan sajátságos, — talányszerü, édeskés modorban beszélt, mintha lágyan suttogó flóta volna a szájában elrejtve. Ezzel a sajátságos nyelvvel és nagyítva kigondolt, eihazudott kaladjai révén Visentico az utca királyává, a városnegyed nevezetességévé küzdötte fel magát. Vöröscsikos zubbonya, kackiás katonasapkája, aranyozott deréköve, napbarnított arca és hegyesre pödört, fekete bajusza megnyerte pnjtásai csodálatát, akik irigység nélkül kürtölgefcték vitézi tetteit. Es Serafina anyó büszke volt fiára, aki következetes gyöngédséggel „marná"nak nevezte. Anyai hiúságában csak növelte dédelgetett fia népszerűségét a szom szedők körében és amikor csak tehette, csodákat mesélt a tömérdek aranykincsről, melyet fia a tengeitulról hazahozott, a jó szomszédok pedig siettek a jelentékeny összeget még néhány nullával megtoldani. Nem csoda tehát, hogy mindeme gazdag tulajdonságaival csakhamar magára vonta a feltűnően csinos Pepeta figyelmét, akinek eszét és szivét teljesen megbolondította. Pepeta reggelenkint gyümölcsöt árult a piacon. Ez volt az egyetlen foglalkozása. A nap többi részét, kacérul kiöltözködve a ház kapujában töltötte, ahol kihivó, tolakodó modorával gyakran megbotránkoztatta a szigorú erkölcsű szomszédságot. Azonban a Pepeta és Visentico között mindinkább fejlődő bizalmas viszonyt senki se kifogásolta és csakhamar elterjedt az általános vélemény, hogy ilyen szép és egymáshoz illő pár nincs több az egész városnegyedben. Sőt azt is suttogták a beavatottak, hogy ez a viszony régebbi keletű, sőt visszanyúlik arra az időre, mikor még a fiatal hős nem indult el hóditó hadjáratára Kubába. A jó emberek csak azon törték a fejüket, vájjon mit szól majd ehhez a dologhoz Menüt, az a nyomorult, gonosz fickó, aki a vágóhídon a hust kiosztogatta. Menüt ravasz, gonosztekintetü, fondorlatos, veszedelmes fickó volt, akiről még azt is sutTavaszi costümekelme és női confectio újdonságok = • legdúsabb választéka — KRAUSZ ÉS KORÉIN DIVATÁRU HÁZÁBAN PÁRA, KOSSUTH-UTCA.