Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-10-30 / 44. szám

Közérdekű független hetilap — Bffiegjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. a gyár felállítása Pápán nagy akadá­lyokba ütközik, mivel a létesitendö gyárban túlnyomóan csak intelligens, jól fizetett munkásokat és hivatalnoko­kat használhat, akik nagyrészt nős, családos emberek. Ezeknek tehát meg­felelő lakások kellenek, lakások pedig tudomása szerint Pápán nagyobb szám­ban egyáltalában nem kaphatók, meg­felelő számú munkáslakások felépítése pedig igen nagy tökét köt le. Vállalkozó meghozná ezen áldo­zatot, ha Pápa városa részleges kár­pótlásul a következő kedvezményeket hajlandó lesz megadni : A gyártelep részére 16 katasztrális hold elég magasan fekvő és lehetőleg egyenes felületű, viz közelében levő és a vasúti vonallal könnyen összeköthető területnek díjtalan átengedése egyszer­smindenkorra és telekkönyvileg tulaj­donába való bekeblezése. Optiv biztositása körülbelül 15 hold szomszédos telekre 10 évig egy most megállapítandó olcsó ár mellett. Föltétlen elengedése az összes Bálinth főhadnagy fölkelt s szorosan odaállt a százados mellé. — Pista, nem szeretem a dolgot. Valamit rejtegetsz, aminek a rejtegetése emberfölötti erőt igényel. A mai különös vidámságod nem tetszik nekem. Mi a bajod, mondd ? — Miket beszélsz itt össze vissza, te gyerek ! Miféle bajom volna ? — Engem nem ámítasz el, Pista. Éti nemcsak a szememmel: a lelkemmel is látok. A mióta barátod vagyok, folyton tanulmányozlak s annyira jutottam már, hogy egyetlen szemöldökrántásból ki tu­dom találni a kívánságodat. Ma azonban titokzatos, hallgatag minden vonásod, hiába nézem, nem tudom kiolvasni a rejtélyét. Ebből látom, hogy valamit rejtegetsz. Mi a bajod, mondd ? Haraszthy százados a meleg, baráti beszédre lassankint lágyulni kezdett. Feje elvesztette büszke, dacos tartását ; csüg­gedt szomorúság ült ki a homlokára ; pil­láin fényes gyöngyszemek jelentek meg: hanem azért kacagva ejtette ki a szót. — Meg akarok halni egy kissé. Meg kell halnom. Bálinth főhadnagy nagy szemet me­resztett. — Miért kell meghalnod ? Nem érte­lek ! s mintha valamely veszedelmes Örvény szélén állana a százados : kíméletlen szere­tettel ragadta meg a vállát, hogy idejekorán r Városunk képviselőtestületének leg­közelebbi közgyűlésén egy fővárosi gép­gyárosnak egy ajánlata van napirenden, amely ajánlatban arról van szó, bogy az illető gépgyáros Pápán egy gépgyá­rat szándékszik létesíteni. A vállalkozó kérvényében felemliti, hogy jelenleg már öt éve tulajdonos társa egy fővárosi gépgyárnak, mely a legmodernebbül van berendezve és 65 szerszámgéppel van felszerelve. Gyárá­ban gőzgépeket, transzmissziókat, vas szerkezeti munkákat, tartányokat, ké­ményeket, fény és erőtelep berendezé­seket állit elő. Jelenleg mintegy 110 munkást és 25 műszaki és kereske­delmi hivatalnokot foglalkoztat. Vállalkozó felemliti, hogy ezen gyártási ágok rohamos fejlődése szük­ségessé teszik az üzem lényeges ki­bővítését, illetve vasöntöde, kazán­kovácsmühely stb. hozzácsatolását, minthogy pedig a bpesti telepen az ottani viszonyok miatt nem terjesz­kedbetik ki kellőképen, az a szándéka, hogy az egész telepet vidéki városba át­helyezi. Eszerint, ha a gyárat Pápán állithatja fel, a szükséges üzembövités folytán körülbelül 200 munkást és 30 műszaki és kereskedelmi hivatalnokot foglalkoztatna. Szándéka Pápára hozni mostani munkásai közül mindazokat, akik erre hajlandók, ugyanaz vonatkozik a többi alkalmazottakra is. A még hiányzó munkaerőket részint Pestről, részint a vidékről, ezenkívül a pápai lakosok közül szándékszik toborozni és nevelni. Az általa létesitendö gyártelep* egyelőre gépgyár, vasöntöde, kazán­kovácsmühely, szövőszék- és fonó­gépgyár, ehhez tartozó raktár és irodai épületekből, továbbá a saját hivatal­nokai, mesterei és munkásai részére'' szükséges lakóházakból állana. Hogyha a telepet a várható fejlődéshez képest megnagyobbítható, ugy néhány év alatt Pápa városa egy legjelentékenyebb ipar­teleppé válna. Vállalkozó felemliti továbbá, hogy ^m- TÁRCZA. -^o A jóbarát Haraszthy századosnak különös kedve volt. Folytonosan anekdotázott; a csintalan történetecskék csak ugy peregtek az ajakán. Közbe közbe elővette elefántcsont-agyu re­volverét s játszadozott vele. Bálinth főhadnagy olykor ránézett s csendesen megingatta a fejét. Annál jobban kaptak rajta a fiatalok; a snájdig századost példaképüknek tekin tették s szerették volna utánozni egy s más dologban. Az a szemekig kunkorodó, kuru­cos bajusz ; az a merész sastekintet, amely nyílként repült át az ember lelkén, még az asszonyokén is ; az a fejhordozás, mindig a magasba, mindig királyiari, mintha sokszor meg se látná a nyüzsgő mozgó embereket; az a nagyúri méltóság, melyben annyi szu vérén előkelőség rejlett, hogy teszem fel : egy egy elismerő szemintését nagyobb há­lálkodással fogadta a cigány, mint más vendégnek az odadobott aranyát; mindez bizony alkalmas volt arra, hogy ellessék, utánozzák a fiatalo^. Aztán minden átmenet nélkül szomorú húrokat kezdett pengetni. Emlegetett egy kapitányt, aki jó fiu volt, jó barát, asszo­nyok bálványa; de egyszer megunta az életét s agyonlőtte magát. Mutatta is, hogy miként illesztette homlokához a gyilkoló csövet. — Vigyázz, Pista... töltve van! — kiáltott át Bálint főhadnagy aggodalmasan. Odabent valahol vékonyan, finoman megpendült egy sarkantyú. A kegyelmes ur 1 ... Az alig tetsző hangokból hamarosan finom háló támadt, amely elfogta egy szá­lig a jókedv fényes szárnyú legyecskéit. A tiszt urak-gyorsan munkához láttak. A vér­kergető tündérmeséket, kacagó szemű asz­szonyokat, féltékeny, buta férjeket színtelen ködképpé olvasztotta a fegyelem. Aztán jött a dél. A boltosok utca­hosszat jártak s eddig robotoló hangyanép­pel teltek meg a járdák. A tisztek is fel­csatolták a kardjukat s kiözönlöttek a szabadba. Haraszthy századosnak még valami fontos elintéznivalója akadt. Bálinth fő­hadnagy közelebb húzta a székét s türel­mesen várakozott. — Még sok dolgom van, várakozz rám! — mondotta százados, Írásaiból föltekintve. — De csak megvárlak. Egy uton megyünk ugy is. A százados megint irt egy sort s munkájához csöndesen fütyölt. — Kettőig se megyek haza. Kérlek, eredj s szólj be a feleségemhez, hogy ne várjon az ebéddel ! Sanyi. Ne egyszer a

Next

/
Thumbnails
Contents