Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-10-09 / 41. szám

képviselőtestület méltóságát és tekintélyét vannak hivatva degradálni. Ezeknek a botrányos jeleneteknek lehet betudni azt, hogy ami Pápa városának közgyűlésén még eddig nem történt meg, az megtörtént ez alkalommal, tudniillik az, hogy a közgyűlést rövid időre fel kellett az elnöklő h. polgármesternek függeszteni. Oly zaj, oly lárma, oly botrányos kifejezések után nem volt mást mit tennie. Nem az elnöklő h. polgármester rovására mondjuk, de azt hisszük, hogyha a polgármester elnökölt volna, aki erélyesebben szokta vezetni a tárgyalásokat, nemcsak, hogy a közgyűlés felfüggesztésére nem lett volna szük ség, de egyes képviselők rendreutasitásával a tárgyalás rendes mederben lett volna tartva. A botrányos jelenetek a beneésrend által kért segély tárgyalása alkalmával lettek provokálva és végeredményében a se gély meg lett szavazva, ugyszinte meg lett szavazva az izr. polgári fiúiskolára kért segély. Ezeket előrebocsájtva beszámolunk a közgyűlés lefolyásáról és a hozott határozatokról a következőkben : Lamperth Lajos elnöklő h. polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Mátz József, Koréin Vilmos, dr. Scheiber Jenő, Nagy Vilmos és Győri Gyula képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Halász Mihály kérdést intéz elnöklő h. polgármesterhez, hogy mit szándékszik tenni a Virág utca kibővítésére, tekintettel arra, hogy a legutóbbi tüzeset alkalmával az utca szük volta miatt alig lehetett életveszély nélkül a tüzet lokalizálni. H. polgármester válaszában kijelenti, hogy a városi tanács foglalkozott ezen utca kibővítésével és a tanács ez érdemben már legközelebb javaslatot fog tenni a képviselőtestületnek. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette és ezzel áttértek a napirendre. I. Dr. Lővy László városi képviselő indítványozza, hogy a Battyányi-utcában fekvő és Pápa város tulajdonát képező u. n. utezakorcsmákoz a város vegye meg Halász Mihály és társainak tulajdonát képező, a pápai 1618. sz. tjkvben felvett szomszédos telekből 100 négyszögöl területet négyszögölét 30 korona vételári öszszegért. Minthogy a képviselőtestület kellő számban nem jelent meg ezen ügyet egy ujabbi 30 napos közgyűlés napirendjére tűzi ki és pedig november 3 ik napjának délután 3 órájára. 2. Javaslat arról, hogy Pápa város közönsége vegye-e meg a Pápa városi és vidéki takarékpénztárnak a pápai 672. sz. tjkvben A f 2 sorszám alatt felvett ingatlanának a térrajz szerint kitüntetett részét 24.600 korona vételárért és azt csatolja a városházához. Ezen kérdést szinte fenti oknál fogva november 3 ik napjára kitűzött közgyűlés napirendjére lett kitűzve. 3. Szabályrendelet a hirdetési ügy rendezéséről. Minthogy a szabályrendelet a pénzügyi bizottság által annak nagymérvű elfoglaltsága miatt nem volt előkészíthető, — a képviselőtestület leveszi a napirendről s a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzni a polgármestert utasítja. 4. A pápai ref. hitközség kéri, hogy a színház területét a ref. hitközségnek 30.000 korona vételári összegért templomépítési célra engedje át. Minthogy a képviselőtestület kellő számban nem jelent meg ezen ügyet szinte ; ujabbi 30 napos közgyűlésre ós pedig 110v. 3 iki közgyűlés napirendjére tűzi ki. Egyben utasítja a városi tanácsot, hogy a színház tervét és költségvetését sürgősen készítesse el és javaslattétel végett terjessze a pénzügyi bizottság elé. 5. A Szent Ferencrend vezetése alatt álló pápai algimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztése érdemében alakult bizottság kéri, hogy a város az építési költségekhez 50.000 koronával járuljon hozzá. Ugyanezen tárgyban a pannonhalmi főapát kijelenti, hogyha Pápa város az 50.000 korona építési segélyt megszavazza, az V. osztályt már az 1911. évben felállítja. Felolvastatott a pénzügyi bizottság javaslata, melyet az áll. választmány is elfogadott, mely szerint erre a célra 4000 K segélyt javasol. Billitz Ferenc és Mácz József elitéli a pénzügyi bizottság javaslatát és kéri a segély megszavazását. Halász Mihály a segély megtagadását érveli' és érvelésében felemlíti, hogy a bencésrend elég gazdag arra, hogy iskoláit fejlessze. Beszédében hangoztatja, hogy a bencésrend mindenre költ, csak kulturális célra keveset. Erre következtek a botrányos közbeszólások. Zaj, lárma, ököllel való fenyegetések után kénytelen volt az elnök az ülést felfüggeszteni. A kedélyek lecsillapultával az ülés újra meg lett nyitva és Halász Mihály röviden befejezte beszédét a segély megtagadásáról. Kis József békésen akarja elintézni az ügyet és 30000 koronát indítványoz segélyként. Dr. Hoffner Sándor, mint a pénzügyi bizottság előadója védi a bizottság állás pontját és reámutat a város anyagi helyzetére és azon marsrutára, mely a bizottságot kötötte, különben a bizottság a segélyt megtagadni lett volna kénytelen. Dr. Scheiber Jenő a segélyt megszavazza azon kikötéssel, hogy más felekezetű növendékek is felvétessenek az intézetbe. Dr. Kende Ádám az előtti szólónak a kikötésekre vonatkozó felszólalását helyteleníti. A segélyre vonatkozólag tárgyilagosan fejtegetésekbe bocsátkozik és indítványozza, hogy segély címén 20000 korona szavaztassák meg, vagy pedig évenkinti segély ennek megfelelő százalékával. Barthalos István, Steinberger Lipót, Hajnóczky Béla, Gyurácz Ferenc a segélyt megszavazza, Fischer Gyula ellene szólal fel és erre a vita befejezést nyert és az elnök névszerinti szavazást rendelt el. A segély mellett 65, ellene 26-an szavaztak és az elnök a következő határozatot eminciált: A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad és építkezési célra kért 50000 koronát megszavazza. Ezen segélyt azonban 2 részletben fizeti ki és pedig az egyik felét akkor amidőn az V ik osztály megnyílik, a másik felét akkor, ha a VII ik osztály lesz megnyitva. i'ámmmmmmmmmrnmmmmtmimmmUlmKimmmmammmmmmmmmmBm — No micsoda ? — Egy tyúk. Azt mondta, Ferikének főzzek jó vacsorát. — No jól van, Ágnes húgom. A comb ját én is megenném. Az asszony fölmelegedett és tréfásan szólt oda: — Jó lesz a Ferikének is. Jó éjszakát! Jó éjszakát, — dörmögte a rendőr s mikor özvegy Kernyóné eltűnt a zsákutcában, lehajolt, nagy, szürke szemeit ki meresztette és szép csendesen megindult a nyomon a majorosházak felé. Özvegy Kernyóné pedig repeső szívvel nyitott be az ajtón. A két nagyobb gyerek még mindig a mécsbe bámult, a kisebbek pedig csendesen siránkoztak. Amint megpillantották anyjukat, eléje futottak és kórusban kérték a kenyeret. Ruhájába kapaszkodtak és ráncigálták : — Mit hozott? Mit hozott? Mutassa, mit hozott ?! Özvegy Kernyóné sorba csókolgatta őket és a tyúkot a földre tette. A legnagyobb gyerek fölkiáltott: — Hiszen ez egy tyúk ! — Egy tyúk ! — ismételte a gyermekkar elbámulva és arcuk, melyen a nyomorúság barázdákat szántott, mosolyra derült. A legnagyobb gyermek tovább firtatta : — Aztán minek az a tyúk ? — Megesszük ... — felelte özvegy Kernyóné megcsukló hangon és sárgavirágos fejkendőjét a szemeire húzta. — Megesszük! — sivította a kar kitörő örömmel s nosza lett tánc. A szurtos angyalocskák összeölelkeztek, csókolóztak és paktumot kötöttek, hogy kié lesz a szárnya, a melle, a zúzája, a nyaka és a combjait közmegegyezéssel Pityukának szánták, mert ő a legkisebb. Hadd szopogassa ! Derült kacagás verte föl a szomorú szobát, mialatt özvegy Kernyóné ünnepélyes előkészületeket tett, hogy a tyúknak a végső tisztességet megadja. A vaskályhában fellobbant a láng és a viz nemsokára zümmögni kezdett. Özvegy Kernyóné kést vett elő, félrefordult és a tyúk nyakát elnyisszentette. A vér láttára arca elhalványodott, a gyermekek is elkomorodtak, csak Pityuka sürgette könyörtelen szívvel : — Nekem a combját! — Hamar a combját ! Hanem mikor tepsibe került a tyúk, eltűnt az árnyék a gyermekek arcáról. Mosolyogva hallgatták, hogyan serceg a sütőben ! Kellemes orrcsiklandó illat csa pott szét a szobában, megtöltötte minden zugát és a kis ártatlanok olyan mohó gyönyörrel élvezték. Néma áhítattal néztek a kályhára és hangtalan, álmélkodó örömmel várták a szárnyát, a mellét, a zúzáját, a nyakát, a combját. Amikor egy árnyék su hant az ablakra. A rendőr volt. Bekukucskált a vityilló ablakán a szakadozott függöny melletti kicsiny résen. Arca I komor volt, szeme szomorú, amint a jelenetet nézte. Halkan mormolta : — Lopta hát. Lopta. Tudtam, hogy lopta. Egy sült tyúk, mint bűnjel ! Ilyen sem volt mostanában. Hadd lássuk, mi lesz most ? Ráérek még egy kicsit. Belülrő lelkesült éljenzés hallatszott. Özvegy Kernyóné a tyúkot kiemelte a sütőből és az asztalra tette. A gyermekek odarohantak, a legnagyobbik Pityukát ölbe kapta, odavitte, hogy az is lásson valamit. Micsoda zsivaj volt 1 Körbetáncolták az asztalt és megharsantak a hangok a kaotikus gomolyban : — Nekem a szárnyát ! — Pityukáé a comb ! — Nekem a mellét! — A nyakát! — A zúzáját... — sivították és özvegy Kernyóné a tyúkot darabolni kezdte. Mikor készen volt vele, megszólalt fojtott, siket hangon : — Most pedig előbb imádkozzatok. Hadd lássa a jó Isten — — tegyétek Össze kezeiteket szépen és mondjátok utánam . . . Az ima megcsendült. Ünnepélyesen, lágyan, nyájasan. S mig imádkoztak, ragyogó szemük folyton a rózsapiros tyúkon pihent. Odakünn pedig a rendőr is önkéntelenül összefogta nagy, vastag tenyereit s aztán egy nehéz sóhajtással tovább bandukált

1 az éjszakában . . .