Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-10-02 / 40. szám

bekövetkezendő megvalósulását, egy nagy és hatalmas iparállamot, egy fényes és gazdag Magyarországot, amikor a gyárak százai fogják ontani ipartermékeiket, egy szakképzett, egy művelt ipari munkástábor közreműködésével. Ezen szakképzett és intelligens munkástábor megteremtése volt a múltnak, a jelennek és lesz a jövőnek legnehezebb és legnagyobb föladata. Már most ha végig tekintünk szeretett Igazgatónk elmúlt 10 évi folytonos munkásságán, azt látjuk és tapasztaljuk, hogy ezen a téren megbecsülhetetlen érdemeket szerzett. Amig mások csak panaszkodni tudtak, addig ő dolgozott, bár csöndben, de szakadatlanul s hogy nem eredménytelenül tudják mindazok, kik törekvéseit figyelemmel kisérték. Mindenben és mindenütt csak a munkás s azoknak lehetőségszerinti érdekei lebegtek szeme előtt. Igy létesült a „Perutzgyári Alkalmazottak Önköpző köre" is, melynek kulturális és hasznos voltáról fölöslegesnek tartom beszélni, csupán csak arra akarok rámutatni, hogy ezen „gyári önképzőkör", a legnyomatékosabb bizonyítéka annak, miszerint a munka csak a kezet kérgesitheti, de a lelket nemesiti, fogékonyá téve azt minden iránt ami szép és jó. Az ő nemes szivének köszönheti létezését a szegénygyermekek fölruház ási alapja is, mely ugyan az önképzőkör keretén belül áll. Szeretettel viseli gondját a gyár önálló betegsegélyező pénztárának. — Van e nemesebb, van-e szebb, mint segíteni a segítségre szorultakat, támogatni a gyöngét, bátorítani a bátortalant és védve ezeket szembeszállni az erősekkel. Hogy ezt tehesse valaki nemesszivvel, rettenhetetlen bátorsággal végtelen türelemmel és kitartással kell bírnia. Aki ezen emberbaráti eszmék szolgálatában áll az missiót teljesít. Ilyen missiót teljesít a mi szeretett Igazgatónk is, aki boldognak érzi magát, hogyha valamely embertársának, az élet nehézsége által kisajtolt könnyet szeméből letörölheti. S igy folytathatnám még tovább érdemeinek felsorolását. Ezt azonban képtelennek érzem egy szük ünnepi beszéd keretében megtenni. Egyet akarok csupán még említeni, mely szintén az ő nemes példaadásának és folytonos munkára, haladásra törekvő intéseinek köszönheti létezését, a „pápai textilgyári művezetők asztaltársaságát." Ezen asztaltársaságnak csak nem régen fogadta el az általunk szeretettel fölajánlott védnökséget, ezáltal erősebb alapra, magasabb erkölcsi színvonalra emelve azt. Hálából ezért az asztaltársaság bensőséggel határozta el ezen nap emlékezéseül arcképe leleplezését. Hadd lássuk tehát szeretett Igazgatónk képmását 1 Huljon le a lepel Gerstl Leo arcképéről. „ íme átadjuk Önnek ezt a képet, hogy mindig szeme előt lebegjen a nemessziv és a munka érdemeinek mindenkori elismerése. Most pedig forró, csengőszivvel fordulok a mindenható Istenhez, aki amig végtelenül kegyelmes, oly végtelenül igazságos is, nyújtsa meg ezen érdemekben gazdag és nemes cselekedetek közepet eltöltőt életet az emberikor legvégső határáig. Engedje továbbá a nagy Isten, hogy jövő életét boldogságban szerető családi körben, az emberek szeretete és becsülése közepett tölthesse. Isten éltesse az Igazgató urat! Lelkes éljenzés követte a beszédet, mely után Pap János a munkások nevében üdvözölte az igazgatót a következő beszédben : Szeretett Igazgató urunk! Meghatva ez ünnepélyt föimagasztositó szeretet érzésétől, lelkesedve, ragaszkodásunk őszinte hevével állunk itt Ön előtt, ki nekünk nemcsak igazgatónk, de atyai jóakarónk is. E gyárnak valamennyi munkása nevében szóllok, valamennyi munkásának irányában érzett szeretetét tolmácsolom, amidőn egy évtized fáradságos de eredménydus munkájára vissza gondolunk. Ezen megemlékezés a múltra uj erőt ! támaszt bennünk, ujult erővel serkent a j munkára és bizalommal tekintünk a titkos j jövőbe. Tesszük pedig ezt annál is inkább | mivel a létért folytatott eddigi küzdelmünk! ben soha kétség nem vegyült, soha csüggedés nem szállta meg a mi sziveinket. Mindenütt közöttünk és előttünk láttuk jó példával az Igazgató urat, bár sokszor gondterhes, de mindég biztatást és jóságot sugárzó tekintetével, soha nem lankadó munkakedvével. Osztozott bánatunkban és örömünkben azt nevetve, azt enyhítve tehetsége szerint. Mesés egyéniségének ezen megnyilvánulásával megszerezte azt amit talán embernek legnehezebb, embertársainak osztatlan becsülését és igaz szeretetét. Mi a magunk részéről ismerve önzetlenségét az altal óhajtunk ez alkalommal örömet szerezni Önnek, hogy a szegény gyermekek fölruházására szánt összeget ezen csekélységgel növeljük. Ezen nap jelentőségének emlékéül pedig fogadja tőlünk ezen szerény emlékiratot. Az Isten áldását kérve szeretett Igazgatónkra és családjára, valamint kegyes munkaadóinkra, éltessük őket igaz, tiszta szívvel ! Szemmel láthatólag meghatotta a be széd a jubiláns igazgatót, ki a következő beszéddel köszönte meg az ovációt: Szeretett kedves munkatársaim ! Eletem legszebb és örökre felejthetetlen napjai közé sorolom ezt a mai szép ünnepnapot, melyet számomra rendeztek. Tíz év az idő gyors rohanásában alig egy pillanat és a kötelességek legszigorúbb teljesítése mellett is, csekély ok az ünnep1 lésre. Annál boldogabb vagyok, hogy ilyen | szép számban eljöttek, hogy szerető ragaszkodásukat velem éreztessék. Ez az érzés I megdobogtatja szivemet és a mai napot, | bármi történjék is holnap, soha elfeledni nem fogom. Az üdvözlő szónokok, kiknek hálás kö szünetet mondok, érdemem felül méltatták munkámat. Nekem csak egy törekvésem volt, de erre legjobb képességeim szerint törekedtem ; mindenkor igyekeztem összeegyeztetni kötelességemet a vállalkozás iránt, melyhez mindannyian tartozunk, az alámrendeltek iránt való kötelességekkel. Mindenkitől megköveteltem a vállalt feladatok szigorú teljesítését, de e mellett mindnyájuk jóakaró barátja voltam, a ki anyagi és szellemi jólétüket lehetőség szerint előmozdítani igyekeztem. Hogy jó uton jártam, ezt bizonyítja a mai szép nap. És igy akarom folytatni utamat a míg a sors együtt tart bennünket, hivcn jelszavaimhoz : Munka, összetartás, haladás 1 Mindnyájunknak együtt és egyenkint még egyszer legbensőbb köszönetet mondok és kérem támogassanak továbbra is a vállalkozás iránt való kötelességeimben, tartsunk össze örömben és bánatban, szeretetben és kölcsönös megbecsülésben. Virágozzék a vállalkozás, a mely bennünket eltart és éljenek az erők a melyek a vállalkozást fenntartják. Ti mindannyian 1 Lelkes éljenzés fogadta a beszédet, mire dr. Antal Géza városunk orsz. képviselője meleg szavakban üdvözölte az igazgatót ezen családias és és lélekemelő ünnepély alkalmával. Ezután Drach Gizella a munkásnők nevében egy alkalmi Prologot versben és prózában adott elő. Az elhangzott próza után a háttérben fellebbent a függöny ós egy remek alegorikus kép tárult elénk, mely a gyár összes üszemeit élőképben illustrálta, melyet Herz Dávid remekül állított össze. A kép többszöri bemutatása után a dalárda elénekelte a „Szózat"-ot és ezzel az ünnepély véget ért. Az ünnepély után a gyári alkalmazottak egy rögtönzött táncmulatságot rendezett, mely — tekintve a másnapi munkaidőt — éjfél előtt ért véget. KARCZOLAT a, m o.lt ±x© t:r?őlVárakozási állományban vagyunk. Szükségtelen talán bővebben fejtegetni, hogy mit értek ezen várakozási állomány alatt. Aki figyelemmel kiséri a heti krónika feljegyzését és eseményeinek mibenlétét azonnal beleéli magát a helyzetbe és tudja, hogy ezen kijelentés a színtársulatra vonatkozik. Röviden szólva „várjuk a színtársulatot" körünkbe. Nagyon sokszor vártuk már a színtársulatot körünkbe, azaz jobban mondva minden esztendőben kétszer, azaz még jobban mondva tavaszkor és őszkor, de ilyen érdeklődéssel mint most várjuk, őszintén szólva még nem tudok reá praecedenst. Es ez nagyon érthető, mert tényleg nagyon sokat ígér a mostani szezon. Eltekintve azon előzetes jelentésektől, melyeket a színtársulat losonci időzésérőí a heti krónikában bereferáltam, megjelent hivatalos formában, falragaszok alakjában az „Előleges színházi jelentés", mely hiveii tükrözi vissza a körünkbe jövő színtársulat , pedegrijét. A hivatalos jelentés nagyon sokat igér ' és minthogy ösmerjük — személyesen — : az igazgatót, aki aláírásával hitelesítette a jelentést, tehát bízzunk is az Ígéretében, mert már hót idény alatt ígért és Ígéreté* , ben még sohasem csalódtunk. De eltekintve ettől, amint mái: előzőleg jelentettem személyes meggyőződésem alapján újólag konstatálom, hogy a jelentés nemcsak i megfelel a valóságnak, de — tapasztalat ból mondva — felülmúlja azt. I Érthető ez pedig olyképen, hogy á i jelentésben megnevezett majdnem teljesen Ösmeretlen nevek személyesitőit „élethű" kivonatban volt alkalmam nemcsak látni, hanem szerepelni is és igy teljes jóhiszeműséggel mondhatom, hogy a körünkbe jövő színtársulatot nemcsak a színházunkat látogató műértő közönség, de a szívesen I „kapcsolkodzó* bohém közönség különös figyelmébe ajánlhatom. Talán többet is mondtam a jelentésről mint amit kellett volna mondani azaz helyesebben mondva elárulni, de amint az 1 egyszerű leány mondta „már én ilyen vagyok édesanyám" én is belemelegedtem ' a helyzetbe amint a falragaszokon elolvas , tam azoknak a neveit, akik hivatva lesznek sziniévadunk alatt szórakoztatni közönségünket, kiket közönségünk még csak névleg ösmer, de — már mint én — kézzel fogható és szemmel látható ösmerőseimnek mondhatom. A gyengébbek kedvéért még sok mindent mondhatnék a körünkbe jövő színtársulat egyes kedves tagjairól, de eszembe jut a régi legénységem, mely arra figyelmeztet, hogy : j „Ne szólj szám, nem fáj fejem" ! i ' Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa folyton pénzzavarban van. Az hirlik, hogy Pápa városa a kolera ellen a Cincával védekezik. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz.