Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-09-18 / 38. szám

hatósági joggal fölruházott városok, a XI—VI. fizetési fokozattal a má­sodik osztályba pedig a rendezett tanácsú városok lélekszámra való tekintet nélkül és eddig a XI—VII. fizetési fokozattal, vagyis olyan arány­ban, mint az állami, illetve a vár­megyei tisztviselők. Ezután Várhidy Géza kongresz­szusi titkár előterjesztette a városi altisztek, szolgák és rendőrök illet­ményeinek rendezéséről szóló javas­latot. A kongresszus erre vonatko zóan ugy határozott, hogy előbb a városi tisztviselők fizetését rendezik, azután következnek a városi altisz­tek, szolgák, stb. fizetéseinek rende­zése. Elvben azonban a kongresszus hozzájárult az altisztek fizetésének rendezéséhez, azzal, hogy az állam­tól kapott segítséget a jövőben az altisztek és szolgák illetményeinek a rendezésére fordítják. Szautner György Győr városi tanácsos a városi tüzkárbiztositásra vonatkozó tervezetet terjesztette a kongresszus elé, amely ugy határo­zott.. hogy ebben az ügyben bizott­ságot küld ki a kérdés megvitatására és e bizottság munkálatainak ered ményét a jövő évi kongresszuson tárgyalják. Bárczy István elnök végül kö­szönetet mondott a messze vidékek röl összejött kartársaknak és köszö netet mondott a sajtónak, valamint a vendégeknek, majd azután a város nak a szives vendégszeretetért. Ezzel a kongresszus állandó bizottságának ülése este nyolc órakor véget ért. Este félkilenc órakor a temes vári daloskörök a kivilágított város­háza előtt Bárczy István Budapest polgármesterének, mint az országos dalegyesület elnökének szerenádot adtak. Bárczy szives szavakban kö­szönte meg a szerenádot. Kilenc órakor a városi kioszkban lakoma volt. Kedd reggel hat órakor a ven­dégek Resicára, illetve Marillára tettek kirándulást. — 1910. szeptember 12. — Vármegyénk törvényhatósági bízott sága őszi rendes közgyűlését mult hétfőn tartotta Hunicár Dénes főispán elnöklete alatt és a megyei bizottsági tagok csekély érdeklődése mellett; mindössze alig 80 an jelentek meg. Elnöklő főispán a napirend megkez­dése előtt bejelenti, hogy a közszolgálat ér­dekében a régebb idő óta betegeskedő Hu­szár Gyula zirci főszolgabíró helyébe egy régibb, gyakorlottabb szolgabírót helyezett át Pápáról : Körmendy Béla tb. főszolga rót, annak helyére pedig viszont dr. Jerffy József szolgabírót rendelte. Koller Sándor vm. alispán szintén a napirend előtt felszólal és hangsúlyozza, hogy a vármegye közönsége az igaz érdé meket mindig méltányolta, s azok iránt, akik a vármegye érdekében munkálkodtak, elismerését kifejezni soha sem mulasztotta el. — Tcilcáeh Ádám vm. árvaszéki elnök­nek, aki most 30 éve 1880 szept. 6 án vá­i lasztatott meg árvaszéki elnökké, s aki kö­telességeit mindenkor pontosan, lelkiisme­retesen és erélyesen teljesített.*, érdemeit méltatja ós indítványozza, hogy a vármegye ! közönsége Takách Ádámmal szemben köz­szolgálatának 30 évfordulója alkalmából ér­demei felett érzett elismerést és azokért köszönetét fejezze ki, jegyzőkönyvében örö­kítse meg és a jkönyv kivonatát neki küldje el. A vármegye közgyűlése az indítványt egyhangúlag helyesléssel elfogadta. Ezután a napirend letárgyalását kezdte meg a közgyűlés. Az alispáni jelentést, mely a közigazgatás minden ágára kiterjeszkedett, s mely az állapotok hű képét tárta fel, tudo­másul vette, valamint a számonkérő szék jelentését is, amely szerint az ügyek vitele rendben van. A vm. 1911. évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági költségvetését, amely a szükségleteket és a fedezetet is 290,223 korona 01 fillérben állapítja meg, elfogadta. A költségvetés kiadásai az előző évihez ké­pest 15,032 korona 01 fillér szaporulatot mutatnak fel, aminek oka az, hogy a vár­megye 5 uj szolgabirói állást rendszeresített 12,310 korona összjavadalmazással. Jóvá­hagyta a közgyűlés az 1911. és 1912. évi közúti költségvetési előirányzatot is, mely az előző éviekhez képest nagyobb emelke­dést nem mutat, s a kereskedelemügyi mi­niszter által az útalap segélyezésére 12 éven át adandó évi 60,000 korona dotáció ok­szerű felhasználása mellett és a 12 évre szerkesztett programra figyelembe vételével készült. Ezután az 1911. évre 32,000 korona katonabeszállásolási és 1 százalékos elő­fogati pótadót szavazott meg. Érdekes és heves vita indult meg afelett, hogy a vm. alapok és alapítványok pénzkészletei és az árvaértékek ezután is mint eddig, a Veszprémi Takarékpénztárnál helyeztessenek e el 4 százalékkal kamatozó betétként, vagy pedig más módon. Többen féltve a vm. közérdekét e pénzintézet eset­leges káros befolyásától, azon véleményük­nek adtak kifejezést, 'hogy az eddig köve­tett eljárás nem helyes, hanem más, alkal­masabb befektetési módról kell gondos­kodni, s e módozatok megvitatására küld­jön ki a közgyűlés bizottságot, ezen ügye­ket pedig vegye le a napirendről. A törvény­— Mester, minden kor megteremti a maga élő lényeit. A mammuth kiveszett, mert megváltoztak a világon létfeltételek. Igy vész ma ki Gemmának a fajtája is. Uj társadalmunknak uj asszony kell. Nagyot változott az emberiség száz esztendő óta. Felszabadult az egyéniség. Megszűntek a kollektív korlatok : a vallás, az ósdi morál, a társadalmi rend. Minden hitet, minden dogmát lerombolt a tudomány es nem tett helyébe semmit. Micsoda felsőbbrendű elv nevében kényszerítené a mai embert a régi etikai szabályok tiszte­letére ? „Aztán meg az asszonnyal is történt valami. Beledobta magát a létért való harcba. Nehezebb, keservesebb lett az érvényesülés minden teremtett lényre nézve. A házasság, a család hagyományos alapjai megrendültek. Az asszony saját hibájából kockára tette az egyetlen igazi karrierjét : a családi életet. A leáuyok nekifogtak, hogy tűzzel vassal vadásszák a férjet. A régi előítéletek nem voltak már ott, hogy ebben a vadászatban megtartsák a kellő mértéket. A többi asszony, leány pedig nekifogott, hogy kiélvezze korlátlanul az életet. A régi morál nem volt már ott, hogy megmondja nekik, az élvezetek között mi a jó, mi a rossz. Jó hírnév, szendeség, tisztaság : elavult fogalmak. A mai világ­rend mást kiván. „Nem kell ezek után csodálkozni, mester, ha Montagny Mária minden férj­jelöltet végigpróbált, d'Orsay-Pizzamiglio Giovannitól, aki (Űszereslegény, Liancourt­Brévain Adhémarig, aki süket; ha Grebov Natasa hozzámegy egy dúsgazdag, elvénült I bookmakerhez ; ha az ibolyaszeraü istennő rútul kiábrándítja Balducci Giacomot, a romantikus zeneszerzőt, Don Quijote utolsó unokáját ! „Uj asszony kell uj társadalmunknak. És ki fog majd forrni a modern női típus, a változott világrendnek megfelelően. Meg­engedem, hogy a mai, az átmeneti típus, nem rokonszenves. De hát mester, lárvából lesz a lepke, sáros földből, barna venyigé­ből a pezsgőbor. — Nem kérek én abból a modern asszonyból ! Nem érem én már azt meg, báró. — Mit számit a mi rövidke életünk az emberiség örökkévalóságához mérve ? Régi ember maga, Farguiére, középkorba való, acélvértbe, sisak alá ! — Büszke vagyok ósdiságomra, báró uram ... Odalenn a töltésen egy megkéset vonat száguldott el. Tompa zúgása elenyé­szet a sötétségben. Royset széles mozdulattal vállára ve­tette a bő gallér szárnyát. Odalépett a terrasz sarkába s kinyújtotta karját a nyugvó nagyváros felé. Csendben nézte, hogyan csillog a völgyben milliónyi apró fénypont. De a holdnak örök világa erősebb, szebb és nyugalmasabb volt az emberi lámpák pislogásánál. A távoli nagy heg)ek sötéten rajzolódtak az égre. S tul a váro­son, tul a hegyeken, halkan mormolt a tenger. Duzzadó hullámverése lassan mosta a kavicsokat végig a sétányon, az egész Nizzai öblön, s tovább, láthatatlan vidékek­rejtelmes partjain. Mintha az örökkévalóság szabályos lélekzete lett volna. Ezerévszá­zados, változatlan nagy hangja minden­hatóan uralta az éjszakát. Schwach Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents