Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-09-11 / 37. szám

Pedig ez nem helyes. A közegészségügynek egy folyton szőnyegen levő aktuálitásnak kell lennie és akkor sem a vaklármától megijedni, sem a veszedelemtől félni nem kell. A népszámlálásról A kereskedelemügyi miniszter a mult héten bocsátotta ki a népszámlálási törvény végrehajtása tárgyában kelt rendeletét, —- most pedig a belügyminiszter intézett rendeletet a törvényhatóságokhoz abból a szempontból, hogy az egyes községek és városok a népszámlálásból őket terhelő költségekről jövö évi költségelőirányzatukban gondoskodjanak. A belügyminiszter az 1910. évi népszámlálás keresztülvitele dolgában valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjével közölte a népszámlálásra vonatkozó általános utasitásokat. A számláló-kerületeket és felülvizsgálati köröket önálló törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban a polgármester, járásokban a főszolgabíró alakítja meg s ugyané hatóságok nevezik ki az egyes kerületek részére a népszámlálás dolgaival megbízott számlálóbiztosokat és felülvizsgálókat is. A belügyminiszter rendelete egyébként a következő : „A számláló kerületek megalakításánál irányadó az a szempont, hogy különböző körjegyzőségekhez tartozó községeket egy számláló-kerületbe be ne osszák. Egy-egy számlálókerület terjedelme ne legyen nagyobb, mint hogy abban a számláló-biztos a rábízott tennivalókat a népszámlálásra kitűzött időn belül, vagyis 1911. évi január elsejétől tizedikéig elvégezhesse. Ennélfogva sürün egymás mellett lakó népességű községekben, valamint az oly községekben, a hol e népesség általános műveltségénél fogva előrelátható, hogy a számláló-lapok s házi gyüjtó-ivek kitöltését túlnyomóan maguk az illető családfők és háztulajdonosok vagy helyetteseik fogják elvégezni, nagyobb számláló-kerületeket kell alakítani. A hol a népességnek kevésbbé sűrű együttlakása, vagy a kültelkeken, tanyákon, havasok közt való szétszórtsága, esetleg kisebbfoku műveltsége következtében a népszámlálás végrehajtása nagyobb nehézséggel jár, ott lehetőleg kis számláló-kerületeket kell alakítani. Szabály szerint négyszáznál kevesebb és ezerkétszáznál több lakos ne jusson egyegy számláló kerületre. Kivételes azonban, ha a helyi viszonyok megokolják, kisebb és nagyobb népességű számlálókerületek is alakithatók. -Számláló-biztosokul tanítókat, tanárokat, lelkészekel, nyugdíjazott vármegyei, állami, városi vagy községi tisztviselőket, értelmesebb gazdákat, gazdatiszteket, erdötiszteket, erdészeket, magánzókat, továbbá felsőiskolai tanulókat, általában olyan egyéneket kell alkalmazni, a kik egyrészt műveltségűknél fogva a népszámlálás dolgait ellátni tudják, másrészt elég idejük van a munka elvégzésére. Ezért a községi és körjegyzőket, anyakönyvvezetöket és gyakorló-orvosokat számláló-biztosok gyanánt lehetöen nem alkalmazzák. Nyilvános elemi iskolák féríi-tanitói kötelesek ellátni a számlálóbiztos tennivalóit. Ily tanítók osztályaiban a taniSidonia és az anyja keserűen mosolyogva tovább haladtak a versaillesi park felé ... az enyhe őszi napsugár szabadba vonzotta őket. . . Most már huszonötéves elmúlt, és a csalódásszülte keserűség erősen megtépte szépségének varázsát; régi, élénk mozdu latait fáradt komolyság váltotta fel, mintha vezekelni akarna boldogsága gondtalan napjáért .. . Egy napon, amikor a zene játszott és a pavillon körül vidáman zajongó csoportok képződtek, a tisztek között egy uj alakot pillantott meg . . . Reszketve, pirulva az anyjához fordult. — Nézd csak, mama, ha nem csalódom, ez Alíréd hadnagy! A jövevény is észrevette a hölgyeket, otthagyta bajtársait és sapkáját kezében tartva, pirulva közeledett hozzájuk. Az ezredeshé hirtelen abbahagyta az olvasást, ós miközben a mellette lévő székkel a tisztet megkínálta, barátságos mosolylyal igy szó lott: — Csakugyan ön az, kedves hadnagy ur ? .. . Milyen régen nem láttuk egymást oh, pardon ! Én még mindig hadnagy urnák szólítom, pedig, amint látom, kapitányi rangba küzdötte fel magát. Alfréd elpirult, és zavartan elmondta, hogy hat hónappal a háború kitörése után, kapitánynak nevezték ki, a tientsini ütközetben, mely sok áldozatot követelt. Azután a hat heti ostromállapotban, a többi európaiakkal, körülkerítve, Pekingben maradt. Szomorú és izgalmas napok voltak ezek, amikor folyton védekezni kellett a franczia követséget támadó vad csordák ellen. A két nő hallgatott, de a tapasztalt anya magában számítgatta, hogy Alfréd vitézségével tíz évvel megelőzte régi bajtársait. Sidonia csak lopva tekintgetett rá, és titokban szemrehányásokat tett magának, hogy ezt a derék embert, aki minden rangfokozatát a saját vérével küzdötte ki és most biztosított jövő elé néz, — valamikor mellőzte és kigúnyolta . . . Alfréd is figyelmesen szemlélte a leányt. Alig ismerte fel benne a hajdani vidám, kaczér és gondtalan leánykát. . . Mintha teljesen megváltozott volna . .. mintha komolysága csak növelné természetes bájait. Ilyennek óhajtotta, ilyennek álmodta mindig : jóságosnak, csendesnek és megadónak. Szemeik találkoztak, és Sidonia a kapitány tekintetében a néma hódolásnak és imádásnak olyan félreismerhetetlen jelét pillantotta meg, hogy zavarában hirtelen lesütötte hosszú szempilláit. Amikor beesteledett a hölgyek elindultak, és Alfréd a ház kapujáig kisérte őket. Másnap ugyanazon a helyen találkoztak a parkban, és ettől kezdve szinte epedve várták kölcsönösen a találkozás pillanatát. A hadnagy Sidoniával társalgott halkan, míg a mama mellettük a hírlapját olvasta. Azután beállott a késő ősz, hideg, nyirkos, kellemetlen napjaival. A lehullott feleveleket forgatagba keverte a csípős őszi szél, a park gondosan nyesett fasorai és sövényei rozsdaszinü köpenyt öltöttek mamagukra és miután a padon ülés már szinte kellemetlenné vált, Sidonia és Alfréd ábrándosan boldog mosollyal járkáltak egymás mellett, a kopaszodó fasorokban. tás az összeirási napokon, legföljebb azonban hat iskolai napon szünetelhet. Rendszerint 4—4 számlálókerületböl kell egy-egy fölülvizsgálati kört alakítani. A községi vagy körjegyzőnek a fölülvizsgálati tennivalókat fölülvizsgálati dijak fejében hivatalból kell -elvállalniok. Városokban lehetöen városi tisztviselőket kell alkalmazni fölülvizsgálóknak. A számláló-biztosnak a népszámlálási tennivalók pontos és lelkiismeretes teljesítéséért a község, illetve a város terhére a kővetkező dijakra, illetve megtérítésekre van igénye : A népszámlálási nyomtatványok kérdöpontjainak és rovatainak és az ezekre vonatkozó összes utasításoknak beható tanulmányozásáért és elsajátításáért egy napi dijra. Ha oktatás végett v^gy a népszámlálási tennivalók megvitatása végett a vármegye vagy a járás székhelyébe hívják, a megjelenésért napidíjra. A tulajdonképpeni népszámlálási munkálatért a rá fordított munkanapok számának megfelelő szabályszerű napidíjra vagy a teljesített munka mennyisége szerint való díjazásra a szerint, a hogy a számláló-biztosra nézve melyik alapon való díjazás mutatkozik kedvezőbbnek. Fuvarköltségeinek megtérítésére és a netalán fölmerülő egyéb készkiadások megtérítésére. A számláló kerületeket a számlálóbizottság szempontjából napidíj- és munkadíj-fokozati osztályokba keli sorozni. Napidíj szerint való díjazás szempontjából négyféle dijfokozat állapittatik meg, ugy mint 3, 4, 5 és 6 koronás napidíjak. A teljesített munkáért járó díjazás esetére számlálólap és házi gyüjtöiv után számítva hétféle dijfokoIlyen épes bizalmasságban telt az ősz. A kapitány mintha megváltozott volna, néha ideges, nyugtalan és lehangolt volt. Egy napon szenvedélyesen a szivéhez szorította a leány kezét és Sidonia már várta ajkáról a megváltó nyilatkozatot, de a kapitány nem szólt semmit és elmerült ismét érthetetlen hallgatagságába. Minél közelebb jutottak az újévhez, annál jobban fokozódott fokozódott ideges nyugtalansága. Gyakran járogatott Párisba és egészen elhanyagolta a két nőt, akik kinos bizonytalansággal kisérték rejtélyes viselkedését. Talán csak gonosz játékot űzött bizalmukkal ? Vagy talán a multat igy akarta nemtelenül megtorolni ? Szilveszter napján se mutatkozott. Már hót óra volt mikor a cselédlány az esti lapokat hozta. Az anya hirtelen átfutotta a hasábokat és hangosan felkiáltott : — Kinevezték 1 Elérte czélját! A következő pillanatban a folyosóról gyors léptek zaja hallatszott. Az ajtó hirtelen feltárult és Alfréd, aki boldog mosolylyal a szobába toppant, meg se hallgatta az anya szerencsekivánatait, hanem egyenesen Sidoniához fordult: — Kisasszony, örömmel jelenthetem, hogy most már biztosithatom jövőjét 1 Akar e hát boldogítani ? Akar-e a feleségem lenni? Sidonia megremegett, szótlanul felé nyújtotta kezeit. Ugy érezte, hogy későn ébredt gonosz, dermesztő álmából a boldogító valóra, és megbánása sürü könyekben, görcsös zokogásban tört magának utat. Alfréd szenvedélyesen zárta a karjaiba zokogó leányt és lecsókolta arczárói a leomló könyeket . . .