Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-09-11 / 37. szám
ZSZ22I. évfolyam Pápa, ÍQIO. szeptember 11. 37. széb-m Közérdekű független Írseii3ap, — Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. Irta : KEMENY BELA. Én cukor nélkül iszom a fekete kávét, vizet pedig ha még oly szomjas vagyok is, egyáltaban nem iszom ? kávéházban, de nem iszom ott még az északai világban annyira közkedvelt Elisir d' amourt sem, melynek köznyelven „Knickebein" a neve. És miért nem ? Hja története van annak. Am lássuk annak a keserű lemondásnak szörnyűséges históriáját. Még a XlX-ik században történt, amikor én nappali Stammgast és helylyel közzel éjjeli vendég voltam egyikmásik kávéházban. Egy izben véletlenül szemtanuja voltam annak, hogy a Pikkoló oda suig valamit a kasszahüvely villogószemü magjának. Ez nyomban távozik, de nemsokára ismét visszatért. A Pikkoló szemtelen cinizmussal röhögött a szeme közé. Ez alatt az idő alatt a kassza állványán az ott felállított cukoradagok megfogytak és a főnök ur a belépő hölgyre erélyesen rárivall, hogy hamar rakja fel a cukoradagokat, nem látja, hogy tele van a kávéház ? A hölgy mint a ki jól végezte a dol gát, szó nélkül helyére ment és maradt nyugodtan. Kihúzza a cukros fiókot és mindkét kezét végig húzza annak tartalmán ugy, hogy még a vasrozsda is lekopott volna róla menten. Aztán megdörzsölte a kezét a cukrosfiók felett alaposan és hozzálátott a cukoradagok felrakásához a mi ugy történt, hogy markába vett 3—4 drb. cukrot és azt szépen összerakva egy kis sárga réztálcikára he lyezte és igy a tálcikán rakta fel az állványra. Asztaltársam gyakorolt szemű ur volt, aki amidőn a hölgy távozott és jött, mindannyiszor gyengéden oldalba bökött és a kassza felé sunyorgatott. Nekem ez a manőver szeget ütött a fejembe és a felém közeledő kávésra egy kérdő pillantást vetettem, mit ő mintha megértett volna, leült mellém és elkezdett egy azon időben kedvelt Gassenhauert dúdolni, ezzel a szöveggel : „ilyet lehet gondolni, gondolni, gondolni, ilyet lehet gondolni, de mond'ni nem szabad". Elmerengtem a látottak és hallottak felett és el-elgondolkoztam, hogy az a cukorban kotorászó tiz ujj micsoda veszedelmes — közegészségügyi intézmény. És ettől kezdve bár nagy idő telt el azóta, nem teszek a kávéházban cukrot a kávémba. De nem magamról akarok beszélni. Minden kávéházba kétféle vendég jár. Sok vendégnek kevés a cukor, soknak meg sok amit a kávéjához kap. Ez utóbbiak közül sokan elteszik a felesleges cukrot és pedig egyenest a zsebükbe a hol már esetleg egy zsebkendő izzad és néhány több napos szivarspicc, még eldobni sajnált és jó szolgálatokat igérő szivarvégek illatárja elég szépen megfér egymás mellett. Ezek ezt a megtakarított cukrot mint jó gazdálkodásuk jelét hazaviszik és mint megtakarított vagyont a háztartás oltárára leteszik és előmozdítják ezzel családjuk körében a — közegészségügyet. Vizet miért nem iszom a kávéházban ? Brrrrr ! megmondom. Ez is még a mult században történt, amikor még a kávéházi asztal mellett legénykedtem. Nagy társaságban voltam és heves eszmecsere folyt UMM WI WlflU TÁRCZA. A bálkirálynő. Amikor hetenkint a tábornok által rendezett estélyeken aranyszőke, selymes hajzatával, vakító, hófehér vállaival, lenge, hajlékony termetével a szalonban megjelent, a tisztek ajkairól mindig a bámulat és csodálat moraja hangzott el. Mögötte édes anyja lépkedett büszke, fejedelmi tartással, akiu azonban mégis meglátszott, hogy egész életét a vidéken, távol Páristól, töltötte el és mégis kihívóan, kérkedve tekintett szét a teremben, mintha azt mondaná: „Nézzétek, ez az én leányom I" Férje, az ezredes, aki házi körében is szerény és bátortalan volt, nagy elővigyázattal lépkedett a hölgyek nyomában, nehogy véletlenül az uszályukat letapodja. Alig foglalták el helyeiket, amikor a hadnagyok egész raja törtetett a szép Sidonia felé; a versaillesi helyőrség csinos, előkelő tisztjei tánczra kérték az estély királynőjét, aki a ragyogó teremben, az ezredzenekar harsogó hangjainál könnyedén és kecsesen lejtett végig a fényes parketten, körülrajongva azoktól, akik kegyeire törekedtek. Mert ezt a hadnágyocskák az ezredes leányával szemben kötelességüknek- tartották. Megtörténhetik, hogy a kinevezés idejének közeledtével egy véletlenül elejtett, ártatlan megjegyzés is csodákat idézhet elő : — Ah, igen, X. hadnagy nagyon derék tiszt . . . kitűnő, fáradhatatlan tánczos ! . . . Tudunk eseteket, amikor az ilyen hízelgő nyilatkozat a tiszt egész életére, katonai karrierjére kihatott. Sidonia ezt érezte, tudta és éppen azért örömét találta benne, ha udvarlói nagy táborával kénye-kedve szerint szeszélyeskedhetett. Igy lett észrevétlenül huszonhároméves• ilmőkór (tüdő) Köhögés, szamárköhögés, influenza és a légzőszerveH bajainál az orvosi kar kiváló eredménnyel alkalmazza a SIROLIN „Roche"-t. SIROLIN „Roche'-t kellemes ize és kiváló hatása folytán szívesen veszik. Az összes gyógyszertárakban eredeti SIROLIN „Roche" csomagolást kérjünk és hatá* roeottan utasítsunk vissza minden pótkészitményt. F. HOFFM ANN-LA ROCHE & Co., Basel (Svájcz). —^— Grenzach (Baden).
