Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-08-07 / 32. szám

Gróf Esterházy Sándornét siratták ezek az őszinte könnyek, akinek jó szive annyi nyomorgónak nyújtott enyhet, akinek puszta szava is elég volt ahhoz, hogy remény támadjon a csüggedőkben. — A jobbágyság megszűnhetett, de azért a nemes grófné fenntartotta a régi időknek egy törvény nélkül is csaknem elfelejtett gyönyörű tradícióját: „a földes ur felesége jótékony tündére volt a népnek, nyomában napsugár járt, ha bármilyen borús volt is az Ég." Polgári nevelésben részesült, polgári erények tették méltóvá arra, hogy főrendek között is a legelsőknek disze legyen, s 0 az igazán nagyok természetéhez híven polgári nevelését sohasem tagadta meg, becsületet szerzett neki fölfelé s megőrizte annak megbecsülését lefelé. Fiatalon szólította magához az Ur. Nagyon fiatalon. Talán tragikum az is, hogy valaki a gépek zakatoló világában a sziv világát akarja jogaiba visszahelyezni. Környezete valósággal legendákat me­sél a fiatalon elhunyt grófné nemes érzüle­téről és szivjóságáról. Mintaképe volt ő a női* erényeknek és nemcsak családja és környezete, de mindazok, kik vele érint­keztek rajongási szeretettel vették körül. Akkor érezte magát legboldogabbnak, ha a szegények nyomorán segíteni tudott. Es egy ilyen sziv megszűnt dobogni ! Itt hagyta a bánattól megtört férjét, árván hagyta gyermekeit és megfosztotta a sze­gényeket egy ideális gondolkozású jótevő­Lei jen némi vigaszt a kesergő férj és családja fájdalmukban azon impozáns rész­vétben, mely a megboldogult halála alkal­mával megnyilvánult, a megboldogult pedig nyerjen jutalmat a menyországban azon sok jótéteményért, melyek őt itt a földöli örökké felejthetlenné tették. Legyen áldva emlékezete ! A grófné halála. Mult szombaton este egy szűkszavú távirat érkezett az uradalmi igazgatóság­hoz, mely azt tartalmazta, hogy Esterházy Sándor grófné Wienben meghalt. Villám­gyorsasággal terjedt el városunkban a gyászhír és városszerte megdöbbenést kel­tett az Esterházy grófi családot ért katasz trófa. Annál meglepőbb volt a gyászhír, mivel városunkban egyáltalában senkinek sem volt tudomása, hogy a grófné beteg. Pedig a grófné már hónapokkal ezelőtt orvosi megfigyelés alatt állott, mely egy műtét szükségességét vonta maga után. A grófné e célból mult hó 23-án Wienbe a Loew szanatóriumba lett elhelyezve, ahol megoperálták. Az operácio után kompliká­ció állott be és ez okozta a grófné halálát. Halálos ágyánál a családtagokon kivül gróf Szécheny Miklós győri püspök is jelen volt, ki a haldoklót az utolsó kenettel látta el. A halott beszentelése Wienben nagy pompával történt, melyen az osztrák fő­városban időző összes magyar és osztrák aristokrácia vett részt. Beszentelés után a koporsót megszámlálhatatlan remek koszo rukkaí együtt a Staatsbahnliofra vitték, ahonnan Pápára szállították. A halott megérkezése. Kedden a Győrből hajnali fél 4 órakor érkező személyvonat hozta meg városunkba a holttestet. A pályaudvaron a családi ura­dalmak tisztikara, a szolgaszemélyzet, több kegyúri plébános és nagyszámú közönség várta a halottat hozó vonatot. A személyvonat megérkezte után az utolsó két kocsi leesatoltatott és annak el­indulása után a két kocsi, mely egy I. osztályú kocsiból és egy teherkocsiból ál­lott, előbbiben a gyászoló család és kísé­rete, a másodikban a halott volt, az első vágányra tolatott. Miután dr. Kövi József járási orvos ugy a kocsi plomba érintet­lenséget, valamint a megkívántató hatósági agnoskálást elvégezte a remek érckoporsót a megszámlálhatlan remek koszorúkkal együtt a kocsiból kivették és az ott levő ideiglenes ravatalra helyezték és a család­tagok jelenlétében Stenger Gyula marcaltői plébános a beszentelést újból eszközölte. A beszentelés után a koporsót az ura­dalmi halottas kocsiban helyezték el és folytonos harangzugás közepette kisérték be a plébánia templomba, ahol a gyásszal bevont oltár közepén felállított ravatalra helyezték. Délelőtt 11 órakor gyászmise lett tartva, melyet Stenger Gyula marcaltői plébános fényes segédlettel pontifikált. A gyász misén a család összes tagjai és nagy­számú gyászoló közönség vett részt. Esti 9 óráig a templom nyitva volt, ahol a ravatal körül 4—4 erdőtiszt és 4—4 díszbe öltözött hajdú óránkénti felváltással tartott diszőrséget. A ravatalt egész esti 8 óráig a közönség sürü tömegekben látogatta meg. Temetés Gannán. Szerdán hajnali 4 órakor a koporsót a családi gyászkocsira helyezték és meg­indult a gyászment Gannára. A gyászkocsit a Csóka vendéglőig gyalog kisérték, onnan mintegy 35 kocsi kíséretében érkezett meg a halottaskocsi Gannára, ahol a templomba ravatalra helyezték. A családi tagok és a hozzátartozó ven­dégek pont 9 órakor érkeztek meg és ek­kor megkezdődött a gyászszertartási aktus. A gyászszertartáson részt vettek a bá­natos férj Esterházy Sándor grófon kivül: özv. Aldobrandini hercegnő a grófné édes anyja, Eevertera gróf és neje sz. Aldobran­dini hercegnő, id. Esterházy Pál gróf kül­ügyi osztályfőnök és neje, Esterházy Miklós herceg, özv. Esterházy Móric grófné és le ánya Franciska, Battliány Géza gróf és neje, özv, Esterházy Ferenc grófné, ifj. Esterházy Pál gróf és neje, Esterházy Móric gróf, Es­terházy Alajos gróf, Esterházy Miklós Móric grófné és leánya, Szécheny Péter gróf és neje, Schwartzenbery Lajos herceg, özv. Wallis Gyula grófné, ezenkívül a dunántuli egyházkerület képviseletében dr. Antal Géza orsz. képviselő, Németh István, Barthalos István és Győri Gyula. A ravatal a gannai templomban az oltár előtt diszités nélkül volt elhelyezve. A beszentelést Néger Ágoston veszprémi ka­nonok fényes segédlettel végezte. A beszen telés ulán a pápai kath. templomi énekkara egy remek gyászdalt énekelt és ezzel a be­szentelési aktus véget ért. A beszentelés után a koporsót az uro­dalmi s/olgaszemélyzet a családi kriptába bevitte, ahol Schermann József gannai plé­bános és Németh Gyula keszői plébános csendes misét mondtak. A mise végeztével a koporsót a kripta balfelől levő első nö­vényekkel és koszorúkkal díszített fülkéjé­ben helyezték el, ahol most a jóságos grófné örök álmát alussza. • Nyugodjék békével! A gyászoló család a következő gyász­jelentést adta ki: Galánthai és fraknói gróf Esterházy Sándor cs. és kir. kamarás, sz. k. v. m. kir. honvéd huszárhadnagy, a főrendiház örökös tagja, a saját , valamint kiskorú gyermekei : Péter, János, Károly András, Ilona, Margit és Benedek, nem különben az összes rokonság nevében szo­morodott szívvel jelenti felejthetetlen nejé nek, a legjobb hitvestárs-, anya-, leány-, nővér- és rokonok: Méltóságos galánthai és fraknói gróf Esterházy Sándorné, szül. Aldobrandini Ágnes hercegnőnek julius hó 30 án délután 7 24 órakor, rövid szenvedés, a halotti szentségek felvétele és ismételt szent áldozás után életének 34-ik és boldog i házasságának 13 ik évében Bécsben történt gyászos elhunytát. A megboldogult hűlt tetemei folyó évi augusztus hó 1 én d. u. fél 4 órakor Bécsben történő beszentelés után augusztus hó 2-án Pápára, onnét az újból leendő beszentelés után augusztus hó 3 án N.-Gannára fognak szállíttatni, ez nap délelőtt 9 órakor az ottani családi sírboltba a szintén megejtendő beszentelés után örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent­miseáldozatok pedig az összes családi templo­mokban e hét folyamán fognak megtartatni. A megboldogult leghatározottabb kívánsága szerint koszorúk ravatalára nem tétetnek. Az emléke iránti kegyelet, lelkiüdveért be­mutatandó szentmiseáldozatokban nyerjen kifejezést. KARCZOLAT a m ixli3 Ixétnről­Lethargikus hangulat uralkodik az egész vonalon. Lehet, hogy ezt a hangulatot azon haláleset is befolyásolta, mely az Esterházy grófi családot érte, de nincs kizárva, hogy az utóbbi időben bekövetkezett borús idő­járásnak a következménye. Akárminek tulaj­donitható ez a hangulat, tény az, hogy a körülményekhez képest nem vagyunk a ren-' des kerékvágásban. Pedig hát üdvös volna a régi kerék­vágásba bele jönni, mert hát ha nem is szenzációs, de érdekes eseményeknek nézünk elébe. Egész sora a nyári mulatságoknak van tervezet és kivitel alatt és ezekre ha semmi más, de legalább is hangulat szükséges, mert ha ez hiányzik, akkor mehetünk Kukutyinba zabot hegyezni. Itt van elsősorban és már küszöbön a katholikus kör kabaréval egybekötött kerti mulatsága. A műsort is kézhez kaptuk, melyre csak azt a megjegyzést tehetjük, hogy „non plus ultra." Nemcsak változatos, hanem hangulatot keltő a műsor és ha az Isten is ugy akarja mint a rendező bizottság, ugy egy „noch nie dagewesen" mulatságra van kilátása a katholikus körnek, jobban mondva azon bizottságnak, mely egy bencés főgimnázium létesítésére hónapokon át fára­dozik és tiszta jövedelmeket gyűjt. Ennek a mulatságnak sarkában van a vendéglősök mulatsága. Ennek az egyletnek uj elnöke van és minthogy minden uj seprű jól seper, ez az uj elnök minden agilitását latba veti, hogy a vendéglősök mulatsága a hagyományos szokástól eltérőleg még fénye­sebben sikerüljön. ízléses meghívók lettek szétküldve és a vigalmi bizottság, mely mo­dern gondolkozású, minden lehető előkészü­leteket tesz, hogy a közönség a vendéglősök mulatságáról egy élvezetes est hangulatával távozzanak. Ugyancsak a vendéglősök mulatságának nyomában van a nyomdászok tarka-estélye. A rendezőség már hetek óta fáradozik, hogy az estély jellegénél fogva, minél tarkább le­gyen. Van is kilátás reá, mert ha csak a fele azon monológok, dialógok és trialogok­nak kerül bemutatóra, mely eddig tervezve van, ugy ugyancsak meg lesz tarkítva az estély. Ha azután ehhez a tarkasághoz még világpostát, konfettit ós tűzijátékot számíta­nak akkor igazán el kell ösmernünk a vi­galmi bizottság lelkes fáradozását és nincs is okunk kétkedni, hogy a tarka-estély lezaj­lása után jelenlevő közönség egészen meg­tarkitva fog az estélyről eltávozni. Csak tarkítsák a kollegák estélyüket minél jobban, legalább nekem is alkalmat adnak majd az estélyről sok tarkaságot Írhatni. Tehát csak tarkítsunk ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város haladásá­ban sok akadályok vannak. Az hirlik, hogy Pápa városa sokat merne, de nincs aki biztatja.

Next

/
Thumbnails
Contents