Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-07-03 / 27. szám

Bégének részletes kifejtése a központi kiküldöttekre vár, akik koziil elsőül felkéri dr. Bar;:cs Marcelt előadása megtartására. n hallgatóság nagy éljenzése közepette fejezte be dr. Lakos meggyőző hévvel előadott beszédét, amely után a közönség mindvégig feszült figyelemmel hallgatta dr. liaracs Marcel magas színvonalú, mélyen járó fejtegetéseit. Baracs dr. megköszönve a szíves fo gadtatást és üdvözlést, igy folytatta : Ugy érzem, hogy mi, ha uj ismerősök vagyunk is, mintha már régi jó barátok volnánk. Ugy érzem, hogy közöttünk már eddig is volt egy lelki kapocs, amelyet ma szorosabbra fogunk fonni. Az a kapocs ez, a melyet a közös tradíciók, közös törekvések, a közös misszió font a lelkek köré. Ez a város eddig is a nemzeti fejlődésnek, az emberi jogok kiterjesztésének, a jogtalanság leküzdésének és a polgári haladás feltartózhatlanságának volt a híve. Az általános választójog hirdetése ma a választások után sem tárgytalan, a propaganda még szükségesebb, mint volt va laha, sokféle irányban levonhatjuk a választások tanulságait. Mindenek előtt megálla pithatjuk, hogy a lefolyt választások nem méltók a nép fenségéhez. (Ugy van, ugy van !) Olyan választások, a melyeken lerészegitett, megvásárolt és megfélemlített .tömegek döntik el a haza sorsát, (Igaz, ugy van!) nem lehetnek a népakarat igaz kifejezései. Azt mondják, hogy a választásokon Deák és Kossuth eszméi vívtak harcot. Ez nem áll. Deák és Kossuth eltérhettek egymástól abban, hogy ennek az országnak közjogi kapcsolatát egy másik állammal hogyan rendezték és eltérő nézeten lehettek a két ország.gazdasági viszonyainak szabályozását illetőleg, egy dologban mégis megegyeztek, abban t. i., hogy ez a nemzet csak ugy élhet, mint magyar e földön, ha a radikális haladásnak, a demokratikus fejlődés útjára tér. És épen Deák politikai beszédének legelsejében és legutolsójában, 43 éves közéleti pályájának két határkövén ugyancsak ezt az eszmét ajánlotta a nemzetnek. 0 volt az, aki megemlékezvén a 48 as szabadságharc lefolyásáról, azt mondotta: ennek a nemzetnek valóságos szerencséje volt, hogy 48 ban a népjogokat kiterjesztette, mert ha ezt nem teszi, 1848. a nemzet sirja lett este katalógust olvas, hogy meg ludja otthon van e mind a 17 gyerek. Vége lett a csendnek, de az írásnak is. Ilyen stiklik kerültek szóba kisebb csoportokba verődve. Aztán elszedtem a cigánytól a- hegedűt és húztam egy-egy azon időkori diak nótát, melyre az egész osztály, pardon találkozó társaság rákezdett. Mire aztán Kellner Móric barátunk szinre nézve a legsötétebb alak közöttünk, elővette régi hangját és megríkatott bennünket a Banda Marczi nótájával : Banda Marczi húzd el a nótámat, Meglásd, hogy még a halott is feltámad; Nem tudja ugy, mint te, senki : „Mindnyájunknak el kell menni !" Meglásd, hogy még a halott is feltámad. Banda Marczi sötét az ég, beborult, Huzz valami nagyon szépet, szomorút, Sirjon, rijón a nótája : „Annyi áldás szálljon rája!" Huzz valami nagyon szépet, szomorút. De csakhamar rázendített egy víg Göre nótára : Hál' Istennek, csakhogy jegyző nem vagyok, Kalamárist, hogy én nem nyalogatok, Csikóbőrös kulacsom A nyakamba akasztom, 1' kább azt nyalogatom. Osztég pedig táncra perdültünk és ugy jártuk, mint jártuk akkor .. . valavolna. Alkotmányosság, népmivelődés, politikai szabadság volt az ő tanítása. Ezután a választójog általánosítása ellen felhozni szokott érvekkel foglalkozik és sikeresen cáfolja az állításait, akik a hazaárulás vádját dobják a választójog kiterjesztése híveinek arcába. Leszámol a nemzetiségi veszedelem üres fenyegetéseivel és meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzetiségi törekvések egy oly államban, ahol a nemzetiségek nem elnyomva, jogtalanul, a gentry-közigazgatás önkényének kitéve, hanem jogegyenlőségben, szabadságban élnek, teljesen meg fognak szűnni. Hazugság az, hogy amazok — a nemzetiségektől a magyarság supremációját, fő lényét féltik. Nekik a nemzetiségiekkel szemben is érdekük a mai osztályuralomnak, a mai választójogi rendszernek fenntartása, hogy a koronával szemben ezután is az oligarchia erőt képviseljék, a mely gazdasági és politikai osztályuralmukat eddig is megtudta védeni és biztosítani. Nem az oligarchiát kell erősíteni, de a népet. A népet fel kell ruházni az általános választói joggal, a mely nem lehet más, mint egyenlő és a közelmultak tapasztalatai után nem lehet más, mint titkos. (Igaz, ugy van.) Nagy hatású beszédét igy fejezte be: Nincs kétségünk afelett, hogy akik a választások előtt a demokrácia palástjában az általános választói jog mellett tettek fogadalmat, bekerülvén a Házba, ezt a fogadalmukat cserben fogják hagyni. De ugy érzem, lesz bennünk erő ezt megtorolni. Ez a mozgalom amely most megindult és amely mellett ti is eljöttetek tanúságot tenni, lesz olyan hatalmas, hogy mint egy zugó áradat elsöpri mindazt, ami útjába kerül. Hirdes sétek valamennyien, hogy elvagyunk szánva, hogy ezt a jogot kivívjuk, kidacoljuk, s ha nekünk az Isten két kart adott, amelynek végén a tenyér eddig csak kért, eszükbe fogjuk juttatni mindazoknak akiket illet, hogy ha kell, ezt a tenyeret összeszorítjuk, amely ütni is tud ! Lelkes éljenzés követte a szónoki hévvel előadott beszédet, a mely után dr. Vámos Henrik állt fel szólásra. Beszédében főleg a helytelen nagybirtok politikát támadta, amely egyedül oka az ország gazdasági és kulturális elmaradottságának. Magyarország a nagybirtok és a földnélküliség hazája. 2000 család bírja ebben az országban a termőföld felét és 9 millió a szerencsétlen wmmmammmmwmamamvitm jmmmimmmmmmnmmBmrf%immmmM&m proletár, akinek egy csepp földje sincsen. 212 millió hold a hitbizományi birtok és 10 év óta 142 millió munkás hagyta el az országot, amelyben kenyeret és munkát nem talált. Számos adatot sorol fel a hitbizományi és főpapi javak nagyságáról, szembeállítva ezzel az ország nyomorúságos gazdasági helyzetét, a tüdővész irtózatos pusztításait, a nagyarányú gyermekhalandóságot, a nep műveletlenségét stb. A népiskolákból 12.000 a különböző felekezetek kezén van és a felekezeti iskolák ugy tanítják a népet, hogy a gyermekek fele sem tud írni olvasni. Évente 1 millió gyermek nem jár iskolába, mert a szülők szegények és rá vannak utalva a gyermek munkájára. Apponyit illeti az a kétes dicsőség, hogy ingyenessé tette ugyan a népoktatást, de nem a nép, hanem az egyház számára. Az ő kultuszminisztersége alatt 17 millió koronával emelkedett a felekezeti iskolák államsegélye. Cáfolja ezután azt a vádat, hogy az általános választójog az intelligencia uralmát veszélyezteti, pedig ma nem is az intelligensek vannak az uralmon. De a választójog ellenzői nem is az intelligencia uralmát féltik, nem tartják éretlennek a népet, hanem ellenkezőleg nagyon érettnek arra, hogy kiszabadítja magát az ő uralmuk alól. A szociálista veszedelem is üres rém. Franciaország, Németország, Anglia az általános választójog alapján állnak, a mely nem eredményezte a szociálisták uralmát, hanem azt, hagy a polgárság, a nép mindenütt kiszabadult a feudálizmusnak, a nagybirtoknak hatalma alól. Fejtegeti az általános választójog parlamentjének előnyeit. Ettől várhatjuk az állami ingyenes felekezetnélküli népoktatást, egyesülési, gyülekezési szabadságot, az igazságos progresszív adórendszert, a népies közigazgatást, helyes vám, ipari és kereskedelmi politikát, a népgazdaság és kulturális nívójának emelkedését. El kell tűnni minden különbségnek nemzet és nép között az országban. Azt akarjuk, hogy a termőföld a dolgos kezek millióinak és ne a herék néhány ezrének tulajdona legyen, hogy a mágnás urak is fizessenek adót, hogy a papság adja vissza az államnak azt a vagyont, a mely őt nem illeti meg, akarjuk, hogy a pap ne politizáljon, hanem imádkozzék, hogy a gróí urak és társai adják át parlamenti üléseiket az értelmes, dolgos, tanult, productio elemmikor . . . régen . . . jártuk fiatalosan . . . de nem oly fiatalon mint akkor. Igy mentünk bele az éjszakába, a Kaszinó sima tükrös parkettjén, a Körmendy Béla sajátterraésü somlai bora (mindenkinek melegen ajánlható hektója házhoz szállítva 50 korona) mellett. Nekem hajnalban Boda Dezső barátunk elébe kellett volna mennem, hogy — bekisérjem, ezért már korán — éjjeli 2 órakor — ott hagytam a vig kompániát. Mire ugy reggel 8 óra tájban felébredtem akkorra már Boda — javában járkált a városban ide oda. A felett tűnődtem, hogy jöhetett be a városba anélkül, hogy vártam volna a vonatnál, de csakhamar megtudtam, hogy Körmendy, Vidos és Kellner lesték a Halleyt reggelig a kávéházban, hát hármukra háramolt a budapesti főkapitány Pápán való — bekisérése. Azután d. e. 9 órakor istentiszteletre mellének a nap hősei, ahol egy iskolatársunk prédikált, kinek a szónoklatát épen olyan bonckés alá vettük mint hajdan ott az önképzőkörben tettük a — munkával. Természetes a kritika az elismerésben csúcsosodott ki. És ha eddig a pajtások fia-talos hévtől magukat eZkapatták most a temetőbe men| tek, ahol a volt tanárok sírjánál magukat a j kegyelettől és a régiemlékektől megkapatták, j végül pedig a fotográfushoz, hol magukat I le — kapatták. Most a díszebéd következett a Kaszinó kertjében, ahol mindenki kitett magáért, az ünnep szónokai, a producensek és a consumensek egyaránt. A díszebéd nem maradt minden pikantéria nélkül. Feldőlt egy pohár és tartalma egyik szép asszony felé ömlött. Persze volt megjegyzés és élénkség erre. — No csak ne lelkendezzenek annyira i kérem mond a bájos menyecske — az én uramtól akár a Duna önthetne ki felém, mindhiába lenne. De nem csak a szó folyt az ünnepségen, folyt a bor, folyt a pezsgő is. A borházigazda : Körmendy Béla volt, a pezsgővel dr. Kende Ádám vendégelte meg tanulótársait. Végre is előkerült a menetrend kérdése és a vidéki pajtások búcsúzkodtak, mi helybeliek pedig a vasúton vettünk bucsut tőlük, de nem a nap emlékeitől, mely kedves nyomot hagyott lelkünkben. A viszontlátásra, most már — öt év múlva. Fiuk ! kiált erre egyik jókedvű pajtás, nem találkozhatnánk talán inkább — minden négy hétben ? Mindez 1910. junius 25 én délután kezdődött és 26 án estig tartott — folytonossági hiány nélkül.