Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-05-29 / 22. szám

vannak oly állításai, melyeket nem hagyhat megjegyzés nélkül, mert nem felelnek meg a valóságnak. Azt állította a jelölt ur, hogy 1908 ban 84 millió korona volt a deficit. Erre az állításra cáfolatul idézi az állami számvevőszék zárszámadásának 13. lapját, melynek bizonysága szerint: Rendes bevétel volt: 1,418,455,630 K 19 f. kiadás „ 1,320,784,521 K 54 f. Fölösleg: . . .. 97,721,108 K 68 f. Az 1908. esztendő pénzügyi tekintetben egyike volt a legjobbaknak; 200 milliót fordítottunk beruházásokra, 139 milliót tettek ki az óv végén a pénztári fölöslegek és 97 millió volt a fölösleg ! Azt az állítást is megkockáztatta a munkapárti jelölt, hogy az állami hivatalnokok száma négy év alatt 21 ezerrel szaporodott. Pedig — hivatalos kimutatás szerint — az állami hivatalnokok száma összesen nem több, mint 29,345. AZ utolsó négy év alatt 2,477 el szaporodott a számuk. De ez sem a meglevő tisztsztviselők érdekeinek rovására történt. Mert egyrészt az újonnan szervezett állások legnagyobb része (1531) az utolsó, Xl-ik rangfokozatra esik, akik a régibb tisztviselők előmenetelét nem gátolják, másrészt pedig oly különleges alkalmazásokra, amelyeknél a fejlődő élet tette szükségessé a személyzet szaporítását. 215 tanári, 256 polg. isk. tanítói állást szerveztek; az áll. vasgyáraknál 52, a postánál és távirónál 195 uj hivatalnoki állást rendszeresítettek. Ha a munkapárti jelölt a létszám-szaporulatba beleértette az államvasutak tisztviselőit s a fizetés osztályokba nem sorozott alkalmazottakat, noha a törvény világosan megmondja, hogy ezek nem állami tisztviselők, akkor sem több a szaporulat, mint 2895. Sőt, ha az uj tanítókat és tanítónőket beleszámítjuk is, akkor is csak 4828 lesz az egész létszám-emelkedés, nem pedig 21,000! íme, ennyire el tudja vakítani az embert a politikai elfogultság ! A nagyításban van némi komikum, ha az ügyes és mosolyt is tud csalni aj kunkra. Ha pl. Bernát Gazsi azt újságolja, hogy egy szúnyog megcsípett egy téglát és a tégla ugy megdagadt, hogy másnap reggelre három emeletes ház lett belőle, jóizü mosolyra készt bennünket, még ha komoly képpel mondja is. De ha a jelölt ur állit ilyesmit komoly képpel, akkor is mosolygunk ugyan, de csak az — ő rovására ! Ép igy mosolyogni való az is, mikor az uj adótörvények ellen a kisemberek, az iparosok és kereskedők közt csinálja a hangulatot. Hiszen a kisgazda fele annyi adót fog fizetni, mint amennyit eddig fizetett. Az uj adótörvény szerint kereseti adót csak az az iparos vagy kereskedő fizet, akinek bevallott jövedelme meghaladja a 800 koro nát. Pápán az iparosok és kereskedők '/io részének sincs magasabb jövedelme. Tehát az itteni kiskereskedők és kisiparosok %

0 része egyáltalában semmiféle állami egyenes adóval sem lesz megróva. Sőt, ha az illetőknek nincs saját házuk, vagy fekvőségük, még városi pótadót sem fizetnek, mert nem lesz alap, amely után őket inegróhassák. Miért akarják tehát épen ezt az osztályt az uj adótörvények ellen fellázítani ? Lesz egy osztály, amelynek keserűséget okozhatnak az uj adótörvények : a nagy tökepénzesek, akik eddig kivonták magukat az adózás alól. A nagybirtokosok pedig nemcsak progresszív jövedelmi adót fizetnek, melynek kulcsa az adó nagyságával emelkedik, hanem igazi jövedelmük után fogják fizetni az adót, nem pedig a kataszteri jövedelem után. Érthető, ha ezek megakarják buktatni azt a pártot, mely ezeket a törvényeket megalkotta, de nem érti a kisiparost és kiskereskedőt, aki a még életbe sem léptetett adótörvények megváltoztatását követeli, holott azok senkinek sem kedveznek annyit, mint épen neki. De nem érti azokat sem, aki vele szemben a városi érdekeket hánytorgatják s azt hirdetik, hogy Pápának helyi, még pedig munkapárti jelöltre van szüksége, mert az a város érdeket jobban előre viszi, mint Hoitsy. A közönséges képviselőnek nincs más fegyvere, mint a kérés, sokszor a kunyerálás. Néha ötször hatszor megróbálkozik, amíg egyszer csak beszélni tud a miniszterrel. „En se dicsekedhetem vele, hogy valami sokat tettem a városért, ámbár, mint hallom, a t. polgármester ur ugy nyilatkozott, hogy eddig egy képviselő sem tett anynyit, mint én. S ha tettem valamit, azért tehettem, mert érintkeznem lehetett és kellett, naponta a kormány tagjaival. S higyjék el nekem, más se tehetett volna többet, még ha helybeli lett volna is a képviselőjük. Azzal is korteskednek a munkapárti jelölt mellett, hogy megválasztása esetén nagy hivatalt kap s igy hasznára lesz a városn .k. Ebben csakugyan nem versenyezhetek vele. Nekem nem adhatnak hivatalt, mert akkor sem fogadtam el, amikor adni akartak. Megkínáltak nagy állásokkal; ki akartak nevezni olyan hivatalba, amely után nagyobb fizetés jár, mint a miniszteré : nem fogadtam el. Meg akartak választani abba a méltóságba, mely legnagyobb ebben az országban a választások által betöltendők között, nem fogadtam el. Kináltak több izben nagy kitüntetéseket, címeket és rend jeleket — elhárítottam magamtól; könyörögtem, hogy ne tegyék. Még vagyont is gyűjthettem volna. Hiszen azok, kik előttem voltak pénzügyi előadók, szegény emberekből milliomosokká lettek. Én pedig megmaradtam oly szegény embernek, mint aminő akkor voltam, amikor megválasztottak, oly szegénynek, aki ma, öreg korára is, keze munkájával keresi a maga kenyerét. Nem fogadtam el semmit, mert nem akartam el adni lelkem függetlenségét. Nem mondhatja rólam senki, hogy önző célokra használtam fel a mandátumot. A nyugodt lelkiismeret ad most bátorságot, hogy nyugodtan várjam az önök ítéletét. Politikában nem szabad érzékenykedni. Ha nem feleltem meg várakozásuknak, — küldjenek el, de válasz szanak helyettem akkor is egy más függfet lenségi 48 as érzésű férfiút (viharos „Éljen Hoitsy !" kiáltások), de ne szavazzanak az ország inegrontóira, a munkapárt jelöltjére, mert abból csak nyomorúság származik a nemzetre. Rendkívül hatást keltett és az egész közönséget magával ragadta a beszédnek befejező része, mely igy hangzott: Szavazzon ki-ki legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint ; de ne adja el szavazatát se a hatalmasok kegyeiért, se eszemiszomért, se hitvány pénzért. Az, aki lelkét adja el, hitványabb az utcai céda leánynál, mert az csak testét adja áruba. A becsületes emberek közt az ilyennek nincs helye; boykottálni kell a hazafias polgárok társaságából, inert a hazaárulónál is gyalázatosabb. Hiszem, t. Uraim, hogy önök ki fogják maguk közül lökni az ilyen salakot s akkor győzni fog az a zászló, melyre büszkén van írva a jelszó : 1848, s melynek rövid tartalma: „szabad polgárok a szabad hazában." Tisztelt barátaim, magyar testvéreim ! Aki bátor, aki szereti a hazát, az jöjjön velem, miénk lesz a győzelem ! A nagyszabású beszéd végeztével az egész közönség szűnni nem akaró éljenzéssel és zajos tapsviharral ünnepelte Hoitsy Pált, ki után közéletünknek egy régóta hallgató, de köztisztelettel körülvett alakja: Martonfalvay Elek szólalt fel s a nemzeti munkapárt programmtalanságával foglalko zott lelkes beszédben. A lesújtó bírálat, melylyel az uj kormánynak hazafiatlan vál lalkozását jellemezte, az egész hallgatóság körében mély benyomást tett. Beszéde végén Hoitsy Pálban a függetlenségi eszme kipróbált bajnokát ünnepelte s a hallgatóság zajos helyesléssel kisérte a lelkes szónoklatot. A gyűlés utolsó szónoka Jándy Bernardin volt, ki a 48-as eszmék mellett való kitartásra buzdította a polgárságot. A páratlanul szép organumu szónaknak tüzes beszéde a 48 as lobogónak elragadó apotheozisa volt, melynek fölemelő hatása alatt rövid lelkesítő beszéddel zárta be a pártgyűlést. A közönség Hoitsy Pál éltetésével oszlott szét. KARCZOLAT Miről is szólhatna jelenleg másról a heti krónika, mint a közeledő képviselőválasztási mozgalmakról. Valóságos harc és háború folyik a választópolgárok között és alig múlik el nap, hogy az egyes táborkaroknál szenzációs leleplezéseket és titkos besugásokat ne tárgyalnának. Általánosan az a nézet, hogy városunkban emberemlékezet óta ilyen korteskedés és kapacitálgatás nem történt egy jelölt érdekében sem, mint a jelenlegi alkalommal. Ezelőtt még a régi világban amikor még az etetés-itatás szabadon lett gyakorolva, könynyü volt a szavazatok fogdosása, de amióta a tiszta választásokat a kúriai bíráskodással hozták kapcsolatba igen óvatos kapitalistának kell lenni a voksok gyűjtése tekintetében. Ügyelnek is egymásra a pártok és ha van is amolyan alkalmi muri vagy más egyébb társalgási ivás, óvatosan intézik el az ügyet fizetés dolgában, nehogy még a látszatja is legyen annak, hogy ez kortes alapból lett volna fedezve. Egész serege a detektiveknek jár-kel ebben a minőségben kifürkészni valljon nem vétkeznek-e az egyes főkolomposok a választás tisztasága ellen és ha valahol cechet fizetnek még a fizető pincéreket is vallatják, hogy „ki" fizetett és milyen pénzzel fizetett. Mindezek dacára azért rendeztetnek nálunk az úgynevezett „párt összejövetelek", de ki lesz előre jelentve, hogy aki enni vagy inni akar, azt a saját étvágya javára, de saját zsebének kárára teheti. Kijelentik, ha nincs az illetőnek pénze, inkább kérjen kölcsön, de személyesen kell fizetni, különben ha ezt sem teszi, akkor intézze el az ügyet a fizető pincérrel. Egy speciális jellege van ugyan a mostani választásnak, amennyiben minden egyes párt tüntető körmeneteket rendez, amiből ugyan a választás eredményét nem lehet mérlegelni, de azért teszik, hogy az egyik párt ne maradjon 'adósa a másik pártnak. Ezekből a kölcsönös összejövetelekből és körmenetekből keletkezik azután mindkét részről a titkos ankettezés. Minden oly helyiségben ahol az egyik párt tömegesen van, az ellenpárt részéről egy titkos szem őrködik a manipuláció felett. Egy gyanús pillantás, egy téves mozdülat, egy kétes választó a társaságban elég ahhoz, hogy illetékes helyen tárgyaltassék és a szükséges óvintézkedések megtétessenek. Igen érdekesek különben a pártirodák is. A választási lajstromban felvett szavazók külön-külön le lesznek tárgyalva, jobban mondva be lesznek referálva. Minden egyes választónak meg van jelölve a „konduit lisztája", úgyannyira, hogy ösmerik a zúzáját a májáját, vagyoni viszonyát, kereseti forrását, apját, nagyapját sőt még azt is, hogy melyik ember tud valakire befolyást gyakorolni. Ezekben a listákban minden választó meg is van jegyezve. Ha biztos ember, akkcr vörös jegyzést kap, ha kékkel van aláhúzva akkor még megdolgozásra vár, ha keresztet kapott akkor úgynevezett „kétes" formában van megállapítva. Ezenkívül vannak még olyanok kik — sem ide sem oda — vannak jelezve és ezeket a pártok „bizonytalan" osztályzatnak tekintik, kik esetleg csak atkor