Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-05-01 / 18. szám

Lajosnak és Tombornénak. Sok derültséget keltett Verő Janka, mint komika Larzsák Zsuzsa szerepében. Hétfőn színtársulatunk egyik ambició­zus tagjának Fekete Irénnek volt jutalom ­játéka, mely alkalommal „Találkozás" cimü szinmű került bemutatóra. Fekete Irént meg­jelenésekor zajos tapsokkal fogadták és egész estén át méltán kiérdemelte azon elismerést, melyben közönségünk őt részesítette gon­dosan áttanulmányozott Reneé szerepében. Verő Janka kitűnő szerephez jutott Camilla szerepében. Néhány remek jelenetet produ­kult Bérivel. Kisebb szerepeikben Marosi, Bátori és Alapi az összjáték sikerében osz­tozkodtak. Kedden „A diplomás kisasszonyok" énekes fővárosi életkép került bemutatóra. A színház teljesen megtelt és különösen mulatott a modern életből merített feminista igazságok egész tömkelegének pertraktálá­sával. Ez alkalommal lépett fel a sziniévad­ban először Szálkái, ki egész estén át de­rültségben tartotta közönségünket. Kitűnő alakításban mutatták be Bihari Erzsi és Verő Janka a diplomás kisasszonyokat, nem­különben Kis Cecil is kisebb szerepében. Ha még azt jelezzük, hogy a darabban Déri, Tomborné és Ivánfi is szerepeltek, ezzel azt is jeleztük, hogy az előadás összevágó és preciz volt. Szerdán d. u. ifjúsági előadásul „Tök­filkó" kitűnő vígjáték ment. A nézőtér tel jesen megtelt és a közönség kitűnően mu látott a darab menetén és komikus jelene­teiben. Sok tapsot nyert Déri a címszerep­ben, nemkülönben Verő Janka és Fekete Irén. Jó volt Tomborné a mama exentikus szerepében. A többi szereplők közül Bátori, Kovács és Marosi említésre méltók. Este közönségünk kedvencének Déri Béla jutalomjátékául „Jack a senki" cimü vígjáték ment először. Telt házat vonzott a jutalmazandó, kit belépésekor a zsinór­padlásról leeresztett remek babérkoszorú fogadott és tisztelői külön gyűjtöttek ré­szére. A darab rendkívül tetszett közön­ségünknek és méltán, mert igen ügyes keretben mozog az egész darab. A cím­szerepet Déri mesteriesen játszta meg. A parvemi asszonyt Tomborné bravúrral ol­dotta meg és nyílt színen nyert tapsokat. Rendkívül kedvesen játszta meg Fekete Irén a szerelmes leányka szerepét, ugy­szinte jó alakítást nyújtott Marosy. Verő Jankának kis szerepe volt ; de azért a millieuben kitűnt. Kisebb szerepekben Alapi, Kovács, Kis Cecil az est sikerében osztoz­kodtak. Az első felvonás kissé vontatottan ment, de azután bele jöttek a rendes kerék­vágásba. Csütörtökön ez évadban nyolcadszor „Luxemburg grófja" telt házat csinált. Ez estén is bőven kijutott a tapsból Bihari Erzsinek, Ivánfinak, Bátorinak, Paxy Mar­gitnak és Gyárfás Ödönnek. Pénteken búcsúzott el közönségünktől Verő Janka ki a szeptemberi szezonban már Miskolcon fogja aratni színpadi babér­jait. Egyik legjobb szerepét választotta ez alkalomra és pedig „Az asszony" címszere­pét. A függöny feJgördülésekor a színpadon volt és ekkor valóságos ováció fogadta. A zsinórpadlásról virágeső és egy repülőgépet ábrázoló virágalkotmány, a zenekarból pedig egy remek babérkoszorú és egy gyönyörű virágcsokor fogadta. Percekig tartott a taps,"mig szerepét megkezdhette. Verőtől már láttuk ezt a szerepet, de ez estén mintegy viszonozva a közönség tün­tető búcsúztatását művészi tudásának teljes ségével játszta meg szerepét és méltán ki­érdemelte ugy nyílt színen mint felvonások végén az elismerő tapsokat. Partnerje Déri az ünnepi hangulat által suggerálva szinte felülmulta magát kitűnő szerepében. Dicsé­rettel kell megemlékeznünk Marosivó1, ki nagy tudással játszta meg a férj szerepét. Igen hercig volt Fekete Irén a szerelmes leány szerepében. Bátori mint kapitány kifogástalan volt. Szombaton „Az obsitos" került be­mutatóra, melyről legközelebb referálunk. KARCZOLAT a mult iiéta?ől_ Teljesen letörtünk 1 Végét járjuk a színé vadnak és amúgy krónikás nyelven mondva, absolute semmi nem történt „az üzlet érdekében". Hiába bíztunk az ősi erényben, teljesen lepaszoltunk. Cserben hagyott a régi tradíció, illúzió és most már igazán elmehetünk „Kukutyinba zabot he­gyezni." Talán felesleges említenem, hogy ezek a felsorolt jeremiádok színtársulatunkra vo­natkozik. Nehogy félreértésre adjon magya­rázatot ezen megjegyzésem, ki kell jelen­tenem, hogy ez nem a színtársulat színpadi működésére, hanem azon működésre vonat­kozik amely ama bizonyos kapcsolkodzásra adott a hagyományos szokáshoz hiven al­kalmat. Még igy igazán nem jött ki! Még a legrosszabb szinévadunkban is akadt egy-két feljegyzésre méltó esemény, de ez alkalom­mal még a látszat is csalt. Eleinte csak vártunk, hogy majd csak kibontakozik vala­melyest a helyzet, azt is reméltük, hogy­hogy és végeredménykép azt kell konsta­tálnunk, hogy dehogy, ami pedig krónikás nyelven azt jelenti, hogy „megszűnt a fu­valom és mosolyog a fájdalom." De ugy kell nekünk 1 Ez a mostani vereség legalább megtanít bennünket arra, hogy mikép kell előzetesen kezelni a kö­rünkbe érkező színtársulatot. Nem a szín­társulat tagjaiban kell a hibát keresni, ha­nem azokban akik „erősen indultak" és út­közben letörtek. A jelenlegi színtársulat tagjai itt nálunk mutatkoztak be, igen jól kezdődött a szemezés és annak folyamánya és mikor téli állomásukra utaztak nem vol tak smutzigok az ígéretekben, de csak az ígéretek nem lettek beváltva. A téli évad alatt teljesen el lettek hanyagolva a már kibontakozásra váró ügyek és az itt. elhanyagolt fonalakat ügyes kezek traimg alá vették és annyira jól ki­teleltek, hogy a rai tavaszi versenyeinket teljesen tönkre verték. Mikor visszaérkeztek ők kitűnő kondícióban voltak és mi teljesen le voltunk törve. Minden versenyt fel kellett adnunk a rossz téli tráirag miatt, mig ellenben a Székesfehérváriak „hor konkurs" alatt ál­lottak. Le voltunk törve és még a starthoz sem tudtunk jelentkezni. Minden klasszikus verseny el volt előttünk zárva és csak eladó versenyre szorítkozhattunk, de még ebben is „pechünk" volt. Egy két ily eladó ver­senyben győzhettünk volna ugyan, de jó eleve tudtuk, hogy „ajánlatot" nem tettek volna a győztesre. Nincs más hátra, mint hogy bele kell nyugodnunk most már a változhatatlanba, de érre az erős leckére reagálnunk kell. Ertem ezalatt az őszi szezont, amikor tel­jesen újonnan szervezett színtársulat fog rendelkezésünkre állani. Tessék addig tak­tikát tanulni, mert ha nem tanuljuk meg, hogy és mikép kell az ügyeket vezetni ak­kor a jövő őszi szezon végeztével azzal végezzük a krónikát, hogy „teljesen letör­tünk." A letörésről jut eszembe, hogy ebben nemcsak a most jelzett helyzetben, hanem speciális modorban a lóverseny után volt egyeseknek- részük. A tulajdonképeni le törés egy sportszerű kifejezés, mely minden­napos a lóveiseny szezon alatt. Nemcsak a lovakra, hanem a fogadókra is lehet a „le­törés" jelzőt használni. Nálunk Pápán az ilyen letörés egy évben csak egyszer adhatja elő magát, de csak azért, mert csak egy napos meetingünk van. Sajnos ezen az egy napon is számos „letörés" lett bejelentve. Ez azt jelenti, hogy számosan pénzzel mentek ki a ló­versenyre azzal a reménnyel, hogy biztos tipjük van, megfogadták a tipjüket és vég­eredménykép „letörtek", jobban mondva ott hagyták a pénzüket. Pénz nem maradt, de maradt néhány busoló tikét, amely em­léknek igen szép, de nem lehet felváltani. A lóverseny ettől eltekintve fényesen sikerült. Remek idő volt és az ember lega­lább ha a pénzét elvesztette, legalább a szép időt élvezhette. Eddig csak egy napon volt kilátásunk letörni, de amint hangoztatva lett, ez évben már ősszel a második mee­ting nap be lesz állítva a sportkalendári­umba és igy egy évben kétszer is letör­hetünk. Szép vigasztalás ! . , , ^ Frici. Az hirlik ... Az hirlik, hogy Pápa városának sok oly foltja van, amely piszkít. Az hirlik, hogy' Pápa városát a vár­megye már sok szarvakkal ékesítette. Az hirlik, hogy a Hoitsy és az Antal párt farkasszemezésre készül. Az hirlik, hogy a polgármester egy forrást keres amelyen a csatorna lefolyását biztosithassa. Az hirlik, hogy a rendőrségnek nincs ideje rendőri szolgálatot teljesíteni. Az hirlik, hogy Pápán sok választó csak a szájával szavaz. Az hirlik, hogy a várkertben már megkezdődött a séta-meeting. Az hírlik, hogy Pápán a lóversenyen többen kijöttek a formából. Az hirlik, hogy Pápán a lóversenyen számosan „orrvérzést kaptak". Az hirlik, hogy Pápán a lóversenyen többen nyitott szájjal várták a verseny eredményét. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja^a szinévad alatt nem tudott célt elérni. Az hirlik, hogy a színtársulat tagjai a jutalomjátékokból azt kapják jutalmul, amit Nagy Pali szokott kapni. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja .megunta a várakozást és leg­közelebb pályázatot hirdet. Az hirlik, hogy a színtársulat két női tagja a keszthelyi strandra készül... Az hirlik, hogy a színtársulat' egyik női tagja Pápán nem tudott pagátot fogni. AZ hirlik, hogy Pápán sok ;a Pali, de nem akar vacsorát fizetni.;; ; ' Az hirlik, hogy a kas-zárnyalözt; ^kis­asszonynak; már sok dédelgetett kedvence volt. ~ >" .. ;•.!• Az hirlik, hogy Mihály házán sokan a bikára fognak szavazni. • V; Az hirjik, • hogy a Pápái Közlöny szer kesztője a lóversenyén tipp-favorit. volt. IKC TE "S ZESI-. — Városi közgyűlés. Pápa város j képviselőtesülete a hét végén vagy a jövő ! hét elején közgyűlést tart. — Személyi hirek. Tisza István gr. ! a dunántuli egyházkerület főgondnoka és Beöthy Zsolt a főiskola gondnoka, kik va­sárnap'a ref. egyházkerület ^ közgyűlésén résztvettek, ugyanaz nap este a gyorsvo­nattal Budapestre visszautaztak. — Polgármesterünk Budapesten. Mészáros Károly városunk polgármestere hét­főn Budapestre utazott és ott .részt vett a városok országos kongresszusi szervezete ál­landó választmányának ülésén. A polgármester szerdán városunkba visszaérkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents