Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-04-10 / 15. szám

Apponyi Albert gróf Pápán. — Hoitsy Pál beszámolója. — Városunk volt orsz. képviselője Hoitsy Pál mult vasárnap mondta el beszámoló és prorammbeszédét. — Emelte ezen aktus fényét Apponyi Albert gróf jelenléte, ki erre az alkalomra volt orsz. képviselőnkkel városunkba érkezett. Városunk lakossága lelkes és impozáns fogadtatásban részesítette őt, mely fogadtatásról és a beszámolóról a következőkben számolunk be : A megérkezés. Megszámlálhatlan néptömeg és a kocsik egész sora várta a pályaudvaron az illustris vendégeket. Lovasbandérium és fehér ruhás leányok egy remek csokorral várták a Budapestről vasárnap délelőtti gyorsvonatot. A vonat pontosan érkezett meg és midőn Apponyi Albert gróf, Hoitsy Pál és kíséretében jött Ság Manó volt orsz. kép viselő a kocsiszakaszból kiléptek harsány éljenzés hangzott el a pályaudvaron. Az érkezőket Hajwczky Béla pártelnök üdvözölte és egy kis leányka Apponyi grófnak egy remek csokrot nyújtott át. Apponyi gróf rövid szavakban mondott köszönetet a lelkes fogadtatásért és ezzel hosszú kocsisorok kíséretében vonultak be a Hungária-szállodába, ahol az érkező ven dégek el voltak szállásolva. Az egész uton a pályaudvartól a szállodáig lelkes tömegekben üdvözölték az érkezőket. A szálloda előtt nagy néptömeg éljenezte Apponyi Albert grófot és addig el nem távozott onnan mig Apponyi Albert gróf az ablakból kihajolva köszönetet mondott a lelkes ovációért. A beszámoló. A beszámoló gyűlés délután V

24 órára volt kitűzve az ovoda udvarhelyiségében, de mf'.r jóval ezen idő előtt zsúfolásig megtelt az udvarhelyiség. Amidőn Apponyi Albert gróf, Hoitsy Pál és kísérete megérkezett harsány éljenzésben tört ki a mintegy 1000 főnyi közönség. Hajnóczlcy Béla elnök üdvözlő megnyitó beszédet mondott és felkérte Hoitsy Pál volt orsz. képviselőnket beszámolójának elmondására. Hoitsy Pál beszédében azt fejtegette, hogy a koalíciós kormány működésót nem csupán az eredmények után kell megítélni, hanem tekintetbe kell venni, hogy milyen viszonyok között vette át a hatalmat. Hatalmi körét bizonyos korlátok közé szorította a király a hadsereg kérdésében, azonkívül gazdasági téren számolni kellett az adott viszonyokkal. A függetlenségi párt ezenkívül csak három taggal volt képviselve a kormányban. A koalíciós kormány legnagyobb érdeme az, hogy helyreállította a törvényes rendet. Ezután részletesen foglalkozott a koalíciós kormány által alkotott törvényekkel. A kormány csak most jutott volna abba a helyzetbe, hogy a független • ségi eszméket meg is valósítja, de egyszerre oda kellett hagynia helyét a pártütés és a király tiltó szózata miatt. Lelkes és hosszantartó éljenzés fogadta a beszédet mire Mácz József iskolai igazgató lelkes szavakban méltatta Hoitsy Pál parlamenti működését és a párt nevében újra felajánlotta Hoitsy Pálnak a jelöltséget. Hoitsy Pál köszönettel elfogadta a jelöltséget és az iránta való bizalmat, kijelentve, hogy bár több kerület ajánlotta fel neki a jelöltséget, ele ő csupán Pápán vállalja a jelöltséget. Általános kívánságra Apponyi Albert gróf szólalt fel. Örül Hoitsy jelölésének. A nemzeti munkapárt név alatti próbálkozás nem egyéb, mint a régi szabadelvű párt 30 éves szociális kormányzását összehasonlítva a koalíció három éves kormányzatával, konstatálja, hogy az utóbbi az eredményesebb. Nemzeti szempontból még szembetűnőbb az ellentét. Felsorolja az erre vonatkozó eredményeket. Foglalkozik a szabadelvű párt bukásával és így folytatja : Ámde t. polgártársaim, ha olyan namény késztet bennünket, hogy erre az átiratra visszatérjünk. A Griff-szálloda tulajdonosa Esterházy Pál gróf utóbbi időben fényes tanújelét adta azzal, hogy Pápa város haladásának és fejlődésének lelkes híve, amennyiben az Esterházy-ut jobboldalának háztelkek céljaira való parcelláztatását elrendelte, ugyszinte földterületeket parcelláztatott kisgazdák részére, tessék a városi tanácsnak a szállodaépítés kérdésében a nemesszivü grófhoz fordulni és ezen fontos kérdésben is jóindulatát kérni. Városunk érdeke sürgősen követeli, hogy egy a kornak megfelelő szálloda épitése megbeszélés tárgyává tétessék s annak érdekében a szükséges lépések a legrövidebb idő alatt megtétessenek, mert csak ezúton reméljük, hogy városunk ipara és kereskedelme — mely sajnos már a zeró fokon van — némileg is javulhatná. Ne késlekedjenek tovább, tegyenek lépéseket a szálloda felépítésére. Legyen vége már annak a közönyös indolenciának, amely haladásunk kerékkötője, lássa be minden józan eszű ember, hogy a szükség a jövő tettre köteleznek minden polgárt városunk ujjáteremtése céljából. Ne legyen ugy, mint eddig volt ! mely — természetesen — éppen összeesett étkezésem idejével. Azt hiszem, minden állampolgár hozzájutott már ahhoz a szomorú tapasztalathoz, hogy állami hivatalaink mindig akkor étkeznek, mikor nekünk szükségünk volna rájuk, viszont idézésükkel rendszerint meggátolnak bennünket az étkezésben. — Miután feltételeztem, hogy a kedves, szőke, kis Edith nem valami birminghami lokomotivot küldött, udvariasan megírtam a postafőnöknek, szíveskedjék a csomag felbontását személyes jelenlétem nélkül eszközöltetni és az érettebb kor higgadtabb türelmével vártam az ajándék elküldését. Azonban három napig hiába vártam. A negyedik napon végre a várt csomag helyett három levelet kaptam; egyet a postaigazgatóságtól, egyet a vámhivataltól, a harmadikat pedig a párisi pénzverő hivatal tiszteletet gerjesztő pecsétjével. A három átirat egyetértőleg arról értesített, hogy az ügy nagyon sürgős és személyes megjelenésem elkerülhetetlen. A hatóság, ugy látszik, elhatározta, hogy engem mindennapi étkezésem idejétől megfosszon. Az étkezés tehát azon emberi jogók közé tartozik, melyeket a bölcs hatóságok — bocsánat a kifejezésért, — durván lábbal taposnak ! Azzal tisztában voltam, hogy a két első levél, a küldött újévi ajándékkal szoros összefüggésben áll és erszényem ellen merénylet készül. Mert ha pusztán csekélységről volna szó, a nemes postaigazgatóság nem fárasztaná magát személyes kihallgatásommal. Udvarias ember létemre azonban nem riadhattam vissza a hivatalos érvágástól, mikor egy csinos, fiatal nő gyöngéd meglep» lése forgott szóban. Annál nagyobb aggodalmat okozott a harmadik átirat. Eszembe jutott, hogy néhány héttel ezelőtt egy pincértől hamis ötfrankost kaptam és a nikkelpénzen ravaszul túladtam. Ez a büntetendő cselekményem valószínűleg tudomására jutott a hatóság nak. Miután végtelen tiszteletben tartom a hivatalos intézkedéseket, az átirat vétele után azonnal a pénzverő intézetbe siettem. Megkönnyítette a a utamat az a körülmény, hogy éppen akkor nem volt semmi étvágyam. Annál nagyobb étvágya lehetett azonban a megidéző hivatalnoknak, aki jó másfél óráig várakoztatott magára. Végre megjelent, elég szigorú, de veszedelmesen gyanús, vérvörös arccal. Fogadni mertem volna, hogy elsőrendű ebéddel üdítette fel magát. — Uram! —- igy szólt méltóságteljesen helyet mutatva — ön bizonyára tudja, hogy hivatalunk a Franciaországban forgalomban levő összes érenemüek felett szigorú ellenőrzést gyakorol. — Edes Istenem ! — hebegtem én, a hamis ötfrankosomra gondolva — a laikus ember nem mindig gyakorolhatja lelkiismeretesen az ellenőrzést. A legtisztább szándék mellett is lehetséges a csalódás, a kellő ismeret hiányában. Legutóbb magam is egy kétes értékű pénzdarabhoz jutottam... és ... — Ezúttal nem hamisítványról van szó. A pénzérték helyes. íme itt a kifogásolt tárgy... A fémjelzésért ön tiz centimet tartozik fizetni. És elém tartott egy cizellált ezüstből készült, üres kis dobozt ... az újévi ajándékot . . . Az egész nap egy falatot sem ettem, két kinos órát töltöttem el a legnagyobb aggodalmak között, kidobtam négy frankot bérkocsira . . . csupán azért, hogy tiz centime illetéket fizessek a nagytiszteletü fémjelző hivatalnak 1 Oh, az átkozott Albion 1 Az utcára kerülve, figyelmesen megvizsgáltam a dobozt. Nem tudtam kitalálni, mily célra lehetne felhasználni, ha csak legyeket nem akarnék benne tenyészteni. Mindegy ... az egyik magas hatósággal könnyedén végeztem és ez eloszlatta aggodalmamat a másik két átiratra nézve is. A következő napon jelentkeztem a központi postánál. Alig mutattam fel meg hívómat, midőn egy ur irodájába tuszkoltak, aki valószinüleg még nem reggelizett . . . Legalább ezt sejtettem, durva, csipős modorából. — Maga az a bizonyos ur, — igy rivalt rám — aki Angliából egy ezüst ka zettát kapott ? — Szolgálatára, kérem 1 De a kérdéses kazettát már ellátták fémjelzéssel, az illetékes hivatalban tiz centimet fizettem érte, a dolog tehjto rendben van! — A fómjelző hivatalt illetve rendben van, — vigyorgott rám kárörömmel. — De a kazettában kézírásos levélke is volt, ami ellenkezik a fennálló postaszabályokkal. — Tekintettel arra, hogy az Ön részéről nem forog fenn kárositási szándék, büntetése enyhébb eíbirálás alá esik és csupán hatvan frankra terjed. — Hatvan frank 1 — kiáltottam rémülten. — Mégis csak sok . . . tekintetbe véve, hogy nem is szerelmes levél. — A szabályzat erre nézve nem tesz különbséget ! — Es ha megtagadom a fizetést ? — Akkor átutaljuk a rendőrséghez,