Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-04-04 / 14. szám

ZXIEIX:- évfolyam. :Pá/pía>, 190Ö. árpicxlxs 4=. 1 m A l\M\ KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFÍZE IÉSI ÁRAK : Klgész óvre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. ICgyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R M I N könyvkereskedésében. A cselédügy rendezése, Meg kell oldani ezt a kérdést. A sürgős elintézésre szoruló ügyek egyik legsürgősebbike ez ! Nem társadalmi, nem is politikai, hanem családi kérdés. Aífí!' tWn htég többet jelent. A családi élet nyugtalanságát és az ilyen cseléd mizériákkal s egyébb hasonló nyavalyákkal való belepődését megérzi s megsínyli a családpk összesége : a társad toní^S. '-Meg kell oldani hát ezt a problémát. Fel kell szabadiíani a cseléd mizéria kinos hatása alól a családi életet. De hogyan ? Ez most a nagy kérdés. Amelyre meg felelni, elismerjük nem épen könnyű. De nem is lehetetlen. E dolog megjavításához, illetőleg a cselédügy célszerű és megnyugtató rendezéséhez a hatóságnak és a cselédtartóknak a közreműködése egy aránt megkívántatik. A cselédtartók ne legyenek túlságosan nagylelkűek a cselédbizonyitványok kiállításában. Ne vezessen bennünket e nagylelkűség gyakorlásában az a cseppet sem altonisztikus szellemű felfogás, hogy hát hiszen mi már amugyis megszabadulunk a rossz cselédtől, más meg boldoguljon vele ugy, ahogy tud . . . — Helytelen és önző felfogás ez, amelyben a cselédmizeria egyik főoka gyökeredzik. A törvény értelmében rossz bizonyítványt az elbocsátott alkalmazott részére kiállítani nem sza bad. Helyes, ennek a törvényes intézkedésnek van valamelyes morális és szociális alapja. Annak azonban már semmi néven nevezendő okszerű alapja nincs, hogy a másik szélsőség ben : a jó bizonyítvány kiállításában derű re-borura, okkal és ok nélkül a szertelen gavallérosság álláspontjára helyezkedjünk. Ezzel csak ártunk magunknak, ártunk embertársainknak és növeljük a cselédmizeriának nevezett bajt. Nagyon üdvös dolog volna, ha a cselédtartók legalább a féligazság szempontja szerint való egyöntetű eljárást alkalmaznak o'yképpen ugyanis, hogy a rossz cseléd munkakönyvébe a fel tétlen szükséges adatokon kívül egye bet ne Írjunk. Ha ez az eljárás álta lánossá, következetessé és egyöntetűvé válik, feltétlenül megfognak javulni a cselédügybeli viszonyok. A hatóság is sokat, nagyon so kat tehetne ez ügy megjavításában. Mindenekelőtt megtehetné pedig azt, hogy cselédkönyvefc csakis minden tekintetben kifogástalan előéletű személynek szolgáltatna ki. Nem vétene ez intézkedéssel sem a szociális, sem a morális törvényekkel szemben. Sőt éppen azoknak a szellemében való intézkedés volna ez. Hiszen ezzel nincsen megfosztva egyúttal a megélhetés minden módjától. A gazdasági, mezei és ipari vállalatok, a napszámás és gyári munkák elég módot és alkalmat nyújtanak a munkálkodásra és megélhetésre. Meg aztán senkinek sem okoz ebbeli munkálkodásában bajt és boldogtalanságot. Az sem volna utolsó dolog, hogy ha a muukakönyvekbe egy külön rovat volna bevezetve az igazán jó viseletű cselédről való megelégedésünk és elismerésünk kifejezésére. Ilyen módon lehetségessé válnék a jó és nem jó cseléd közti disztinkció, annak dacára, hogy rossz bizonyítványt egyáltalában nem állítunk ki. S ez az intézkedés a jó szándékú, becsületes gondolkozású jó cselédnek az érdekeit is nem kis mértékben mozdítaná elő. Mert amellett, hogy az első pillanattól fogva nagyobb mélI Á K CZ A. Á gyémánt melltű. A halványarany foglalatú családi ereklye olyan melancholikusan fénylett, mint az öreg ember szeme, melynek ragyogását a kor már megtorapitotta. De éppen ez a halvány foglalat emelte a gyémántok hatását, mert valahányszor Helene a mellére tűzte, barátai mindig lelkesülten megasztalták a ritka ékszer kiváló szépségét. Helenel, férje, Lionel, a családi hagyó mányok tiszteletében nevelkedett és a tárgyaknak csak akkor

4 volt-Jfótft "ftlFtJfrírzott értékük, ha e-rédeti'Hülsejiiket mégőrizték. Ebben a kedvtelésében már-annyira haladt, hogy csakis a- régiségei közötte érez té ma gát otthonosnak.-' f - * • Idővel Iielenre is ráragadt az ódonságok iránti-nagy tisztelet, amit leginkább Lionelhez való ragaszkodása bizonyított. Mindamellett azonban voltak egyes kérdések, melyekben teljes ellentét uralkodott közöttük. Ha Lionel például a mult emlé kein merengve elbeszélte, hogy a nők régebben egy szezonban egy báli ruhával elégedtek meg és hogy az akkori toalettek harmadrész annyiba se kerültek. Helene mindig küzdött az ilyen czélzatos aforizmák ellen és erősen hangsúlyozta, hogy a szabónők ma már nem respektálják a mult ósdi hagyományait. És mikor éppen a hét végén egy háromezer frankos csekélyke számiát -"mu-taKott be férjének, hogy ezzel előbbi áilitását még inkább' megerősíthesse, Lionel egész szárazon értésére adta, hogy jövőben közölje vele szándékát, ha valami uj megrendelést akar tenni. Helene megszívlelte a figyelmeztetést és midőn nemsokára Debreslesék elegáns estélyére meghivást kapott, készséggel közölte férjével erre vonatkozó terveit, mert számított rá, hogy az estélyre uj ruhát kap, miután a legutóbb vásárolt toalett erre a fényes ünnepélyre nem látszott elég alkalmasnak. — Az Isten szerelméért, hát hova teszed a toalett-pénzedet ? — kérdezte ingerülten Lionel. — Hová teszem ? Azt hiszem, annyira gazdálkodom, hogy még a lehetetlent is lehetővé teszem ... de miután most már teljesen kifogytam . . , — Ha kifogytál, ugy előre sejtheted válaszomat ... — mondta a féij egész komolyan. Helene nem erőszakoskodott tovább, de határozottan kijelentette, hogy ez esetFÉRFI-, FIU- ÉS GYERMEKRUHÁK, FELÖLTÖK ÉS GALLÉROKBÓL tavaszi újdonságok óriási választékban Altmann Bernát Angol Diyat-áriiházában szerezhetők be Pápa, Kossuth Lajos-utca (uj postával szemben.) j\^Kiilöuleges gyermekruliákbaii egyedüli raktár ! Hűvésries szabás ! Uagy választék alkalmi ruliákban^/j