Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-03-28 / 13. szám

melyek az árhullámzást előidézték, vagy előidézhették és ha egy-egy élelmezési cikk árát — amint ez már nálunk epidémiaszerüen mutatkozik — ijesztően fölemelik az eladók, az élelmezési bizottságuak kötelessége tudni azonnal, vájjon az áremelés indokolt e és ha igen, milyen mértékben ? Sőt éppen azért, mert nálunk epidémiaszerü ez a baj, a közélelmezési bizottságnak, a mely még nincs, mindig készenlétben kell lennie és ha tapasztalta, hogy indokolatlan, vagy ha csak részben is indokolatlan az áremelés, a nyomban életbeléptetendő radikális rendszabályokkal kötelessége megvédeni az úgyis nehéz anyagi viszonyokkal küzdő polgárságot a jogtalan kizsákmányolással szemben. Olyan szomorú igazság ez, a me lyet nem lehet meggyőzőleg demen tálni, nem lehet hitelt érdemlő módon megcáfolni. Minden szépítgetés, okoskodás hiába való. Itt csak gyökeres intézkedés, erélyes hatósági fellépés segíthet. A tekints ide, tekints oda, a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon, eljárás nem vezethet célhoz. Nem lehet sorsára hagyni ily népességű város lakosságát, hogy ki ki éljen meg ugy, a hogy tud. Nem lehet az üzérkedés önkényes nyerészkedési vágyának kiszolgáltatni Pápa fogyasztó közönségét, a mely nem lévén termelő, a piacról kénytelen élni. Nem először foglalkozunk ez ügygyei, de nem is utoljára, mert nem maradunk nyugodtam mindaddig, mig a közélelmezés terén valami okos és alapos akció nem történik. A közélelmezés egyike legfontosabb kérdéseinknek, energikusan kell a megoldáshoz hozzálátni. Városunk fejlesztése. Városunk fejlődése kettős irányban érvényesül. Egyik a külső, az alaki fejlődés, mely utcák nyitásában, uj városrészek alakításában, a régi utcavonalak szabályozásában, össze kötő ulcák létesítésében és terek ki képezésében nyer kifejezést. Másik pedig a belső, a tartalmi fejlődés ; mely minél számosabb kulturális és közgazdasági institúció létesítésében valósul meg. A városok külső és belső fejlődésének méreteit és arányait, a gya korlatban jelentkező igények szabályozzák. Amely város fejlődésének alapvető tényezői adva vannak és a lakosság szaporodásának rohamossága garanciát nyújt a megvalósításra váró közintézmények prosperitásának : ott nem szabad ölbetett kézzel tétlenül nézni az események továb fejlődésének automatikus játékát, hanem meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat. Alkotni, teremteni kell. Mert hisz az alkotás tényével előmozdított örvendetes uépesedési mozgalom eredményezi a rentabilitás érdekében jelent kező adótárgyak és adóalanyok ro hámos felszaporodását is. A város lakosságának rohamos szaporodása bizonyos határvonalig magától folyik feltartóztatás nélkül. De bármily örvendetes legyen is e látomány, nem szabad, hogy elvakultá és elbizakodottá tegye a város vezető férfiait oly mértékig, hogy a boldog megelégedés kéjes érzéseinek hatása alatt a puszta véletlen ségre bízzák a tovább fejlődésnek folyamatát. Ám, ha a város hivatott vezető erői és tényezői a modern alkotások anyagi gondjaitól elhúzódva, felelősségük tudatában lankadni érzik tettre buzduló erőiket : akcióba kell lépnie az őrtálló társadalomnak. A társadalom Önmaga ismeri leginkább saját vágyait és jogos igényeit. Lépjen tehát sorompóba. Egyesítse erőit és álljon ki a produktív alkotások azon terére, mely a közintézmények létesítésének programszerű sorozatában, hiányt pótlólag és kiegészítőlég csakhamar elsőrendű faktorává válik a melyek mögül a szavak szinte sziszegve törnek elő. Egy önkéntelen mozdulattal oda akar rohanni, hogy kikapja kezéből a leve let, de eszébe jut, hogy úgyis hiábavaló lenne, az nem engedné. Marad tehát és csak onnan kérleli elfúló hangon : — Tépd össze azt a levelet, Hermin. Minek is olvastad el ? Neked halálos méreg a legcsekélyebb izgalom is. — Hogy összetépjem ezt a levelet. Megsemmisítsem? — kaezag fel bántóan. — Eszemben sincs 1 Miért ? Mert csupa igazságot mond ? Az igazságok kegyetlenül fájnak néha, az tagadhatatlan. Mint egy egy hatalmas ököl csapása. De én már kaptam néhány ilyen ütést. Megszokik az ember mindent a világon. A leány ott az ablaknál ugy érezte, mintha mérgezett nyíl fúródnék a szivébe ; minden egyes szónál mélyebbre. De összeszedte erejét és mozdulatlanul maradt, csak kiszáradt ajkai rebegtek szinte öntudatlanul imát : „Én édes istenem, légy velem 1 Csak most ne hagyj el, mert megörülök ! Én édes Istenem, könyörülj rajtam, szegény bűnös leányodon.

8 Az asszony folytatta kiélezetten, kegyetlen gúnnyal : — Az illető csupán abban tévedett, hogy — eltévesztette az adreszt. Nem engem illet már az ilyesmi. rNem engem csal meg Kálmán ! Engem ? 1 Édes Istenem, mióta nem vagyok én már neki az, aminek a világ hisz ! — Hermin 1 — Ugyan hagyd el, kérlek — 1 egy ini tett az asszony kezével. — Velem végzett a betegség. Kn már immúnis vagyok az ilyen természetű levek ellen. De te, te ! . . . Félkönyökre támaszkodott most és egy kortyot ivott a csillapító italból, mert mégis csak nagyon kimerítette az egyfolytában való beszéd. — Tudod e, hogy sajnállak ? Ki hinné? Pedig ugy van. Mikor a házamba fogadtalak, mint koldus szegény, árva leányt, kinek a rajtalevő ruhán kívül semmije a világon, nem voltál az én szememben olyan szánalomraméltó, mint most, mikor el vagy halmozva mindennel és olyan ruhában jársz, mint egy grófkisasszony. Milyen kedves, szerény, mindé mek örülni tudó gyermek is voltál te akkoriban ! Mint egy kis egér osontál a hájban ide s tova és mindig a nyomomban voltál. Jólesett a ragaszkodásod. Azt gondoltam, hogy^ végre van valakim, aki igazán szeret, aki egészen az enyém. Mert az elhagyatottság kínját akkor már megkóstoltatta velem az uram. De annyira a bolondja voltam, hogy megalkudtam a körülményekkel és elnéztem ideig-óráig tartó kalandjait. Végre is Dénes Kálmánné, a törvényes feleség én voltam. Te a jólétben napról napra fejlődtél, szépültél, mint a virág, melyet kopár földből kedvező talajba ültettek át. És egyszer csak ... De hisz gondolhattam volna! Mikor az első reád tapadó, szenvedélytől izzó tekintetét ellestem az uramnak . . . Ah, az rettenetes érzés volt ! . . . Természetesen, ha akkor mindjárt elkergetlek ... De gyáva voltam megint. És irtóztam a nyilvános botránytól is. Hogy beszéljenek rólunk az emberek ? Hogy kitalálják, miért kellett neked a háztól ugy azonnal eltávoznod ? Aztán meg •— te nem is adtál rá okot. Hisz megmaradtál tisztának, megközelithetetlennek. Oh, én tudom ! nincs az a hivatásos detektív, aki jobban utána járt volna a dolognak, aki inkább ellenőrizte volna minden lépésedet, szavadat, tekintetedet MEGNYÍLT. MI? azuj postapalotával szemben az „ARANY OROSZLÁN Y"-hoz címzett brazíliai kávébehoz íl t íll főlerakata, hol naponta friss pörkölt-kávé kapható. JJ Kapható még : nyers kávé, ezukor, csokoládé, cacaó. Mandola, mazsoflya-szőllő, wanili^, i^izs, szilva. Valódi nemes paprika. Dió. Tea, rum, likőrök, cognac eredeti zárt palackokban. ;; VALÓDI G Y Ó G Y-C O G N A C. •• r r A n. é. közönség szíves pártfogást kérve, maradok teljes tisztelettel LOWENSTEIN M. MIKSA.