Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-02-21 / 8. szám

körii ós alaposabb megbeszélés tár gyává tenni, mert csak igy kelthető fel a közérdeklődés az aktuális kérdések iránt és csak ily körülmények között számithatunk a közvélemény támogatására is. Ne resteljenek a képviselők szót emelni a gyűlésteremben. Mutassanak reá a bajokra, mert minél többet szó lalnak fel a kérdésekhez, annál job ban lesz megvilágítva a helyzet képe, annál több oldalról s több szempont ból lesznek megvitathatók a közügyek. Ne tartson az vissza senkit a felszólalásban, hogy nem ért a szónoklat mesterséghez. A forma, a stylus lé nyegtelen, az eszmére mutasson reá, érvelni lehet a legegyszerűbb szavakkal a legkeresetlenebb formában. Ezt várjuk mi a legutóbb megválasztott városi képviselőktől. Ezt tenni, pedig morális kötelességünk. Lankadatlan és odaadó munkálkodást várunk tőlük és pedig joggal, mert uj szellem, nagyobb mozgékonyság és ami legfőbb vállalkozási szellem kell abba a testületbe, amely Pápa város közügyeinek vezetésére döntő és irányító befolyást kell hogy gyakoroljon. Negyvennégy képviselő lett je lenleg hat évre megválasztva. Hat év, hosszú idő. Addig ha lelkesen megfelelnek kötelességüknek sokat tehetnek, ha pedig a régi utakon fognak járni, nem tesznek semmit, ha bábok lesznek és drótmajmokként fogják hagyni magukat rángatni, tönk reteszik városunk jövőjét és a h&la dás útjába legyőzhetetlen akadályokat gördíthetnek. Főbb vonásokban jeleztük mit kívánunk a városi képviselőtől. Re méljük, hogy tudni fogják, hogy mi a teendőjük. Tegyenek és munkálkodjanak, mert tetteikből ismerjük és Ítéljük meg, vagy ítéljük el őket. Kövesse mindenki a saját meggyőződését, igyekezzék megtenni a közügy érdekében mindent, és ha ezt teszi, akkor ele get tett mint városi képviselő köte lességének. Ezt kívántuk megmondani mihez tartás végett az újonnan megválasz tott városi képviselőknek. Akinek inge, csak az vegye magára ! Városok segélyezése. A napokban látott napvilágot a városok háztartási ügyeinek rende zése ügyében kiküldött parlamenti bizottság jelentése. Ezen bizottság, amit a városok képviselőinek értekezlete létesített, igen érdekes munkát végzett. A jelentés ugyan a maga egé szében felöleli a nagyfontosságú kérdéseket, melyeknek helyes megoldása Magyarország fejlődésére döntő befolyást fog gyakorolni. Mind a városok lakossága, tehát az ország értelmiségének zöme, mind a városi tisztviselői karok tízezrekre menő tagjai előtt ez a legfontosabb olvasmány most. A jelentésben nincs semmi olyan, ami akár a politika helyzetének, akár az ország pénzügyi állapotának szempontjából illuzőrius nak lenne nevezhető, ugy, hogy a kormány, ha nem zárkózik is el a I képviseiőházbeli tárgyalás során fel merülő uj eszméktől, vagy az eddigiek módosításától, mindazonáltal azzal, ami e jelentésben benne van, általánosságban egyetért. A jelentés első sorban a területi rendezés végrehajtását kéri. Végét akarja vetni annak a folytonosan megujuló panasznak, hogy a nagy határral biró városok és községek egyes területei továbbra is kivonhassák magukat a községi terhek viselése alól. Ezért a kormány minden várme gye területén hajtassa végre a városi és községi határterületek területi beosztását. A második kérés az illetékpótlékokra vonatkozik. Ma ugy áll a dolog, hogy a vagyonátruházás utáni állami illeték pótlékát némely város behajtja, némelyik elengedi a feleknek. Ebből visszásságok és egyes városok károsodása következik. Ezért szükséges, hogy e téren is az egész országban életbelépjen az általános és egyenlő teherviselés elve, ami csak ugy lehetséges, ha a városi pótilletéket törvény állapítja meg, esetleg 1 százalékban s az állam hajtja be és a városoknak kifizeti. Mindezeknél jóval fontosabb a harmadik pont, mely az önkormányzati költségekhez való állami hozzájárulásról szól. Ez mindenesetre a legkeményebb diók közé tartozik. A városok és községek önkormányzati költségeihez yaló állami hozzájárulás csak ugy valósitható meg, hogy a . városok és községek önkormányzati szabadságát ne veszélyeztesse. Ezzel az eszmével » jelentésben is találkozunk. A jelentés egyes adónemek átengedését tartaná leghelyesebbnek. A hozadéki adók közül a ház és a földadók mutatkoznak legalkalmasabbaknak az átengedésre ; de az állam pénztár érdeke ezt nem engedi meg. Maradna a fogyasztási adóknak részmeggyőzte róla, hogy a feleségében nincsen semmi asszonyi kíváncsiság, soha nem ka tat sem zsebeiben, sem műtermében, sem az íróasztala fiókjában. Soha nem volt ilyesmiért kellemetlensége vele. Pedig lehetett volna. Azt azonban nem tudta, hogy a felesége csináltatott kulcsot az Íróasztala valamennyi fiókjához, s tud mindenről, ami ott meghúzódik. Az oda eltett vagy csak oda beledobott levelekből tudta férjének összes fürtjeit, hogy nagyon enyhén fejezzem ki magamat. De tisztában volt azzal is, hogy művész lelkeknek kell a szabadság, és bármenyire szenvedett is bele, hallgatngon tűrte. Biztos volt benne, hogy a szive soha nincsen benne a játékban, s a levelekből látta, hogy sohase az ura az ostromló, "min • dig csak neki hódolnak, és isten-embernek kellene lennie, ha annyi kísértés közben olykor meg nem feledkeznék önmagáról. Ha a levelek hangjából látta, hogy veszedelmes kezd lenni a dolog ; mindig gondoskodott arról, hogy valamerre utazzanak, hogy más környezetbejussanak, ahol a művészet és az ő folytonos közelsége legyőzik a mögöttük maradt veszedelmet. Most azonban néhány évi nyugalom után uj felhő zavar felettük. A formája is uj ennek a dolognak. Talán azért hat anynyira az. ő emberére. Hetenként olvassa azokat a leveleket, amelyekre az ura nyomban felel. Egy előkelő, férjes asszony irja neki, aki magát meg nem nevezi, de annyira közvetlen, megvesztegető érzéssel, hogy lehetetlen kételkedni benne. Tudja, hogy ennek dacára is, az ura csak vagy a uyolczadik levele után felelt, akkor is kurtán, kedvetlenül, szinte udvariasság nélkül. A levelek Wienbe mentek poste-restante. Azt is tudja, hogy később mindent elkövetett a férje, hogy rájöjjön az asszony kilétére, de minden kitartás daczára, sikertelenül. A levelei már az utóbbi időben kezdték kétségbeejtem Dömötörnét. De nemcsak őt, hanem — ugy látszik — az urát is, aki, mint a válaszból kitetszett, követeli a nő nevét és fenyegeti, hogy ha le nem veti inkognitóját : nem felel többé neki. A válasz igen rejtélyes, de ennek daczára őrült szivdobogással olvasta a meggyötört feleség. Nem irja meg nevét most se az az asszony, de sejteti minden szépségét és igy folytatja : „Ismerjük egymást és én olyan okok miatt, amivel az uram rangja, nevének tartozom ; a gyávaságom miatt, amellyel rettenetesnek vélem a tudatot, hogy tévedésemről kívülem ember tudjon, — ha te vagy is az az ember —• könyörgöm : ne kívánjad, hogy a szemembe nézz ! Jöjj fel ide és én eljövök lakásodra. ArMEGNYÍLT. MI? az uj postapalotával szemben az „ARANY OROSZLÁNY"-hoz címzett brazíliai káyébehoz fölerakat a, hol naponta friss pörkölt-kávé kapható. H Kapható még : nyers kávé, ezukor, csokoládé, cacaó. Mandola, mazsolya-szőllő, vanília, Eizs, szilva. Valódi nemes paprika. Dió. Tea, rum, likőrök, cognac eredeti zárt palackokban. ;; VALÓDI G Y Ó G Y-C 0 G N A C. f r A n. é. közönség szives pártfogást kérve, maradtam teljes tisztelettel LOWENSTEIN IVI. MIKSA.