Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-02-07 / 6. szám

Városi képviselők választása, — A választók figyelmébe ! — A városi képviselők választása alkalmával sokszor tapasztaltuk, hogy a választásra jogosultak tájékozatlanok ebbeli joguk gyakorlatában, nem ismerik az ide vágó törvényes rendelkezéseket, aminek következtében tévedések és zavarok állanak be és nemcsak önmaguknak hanem a választási elnöknek is kellemetlenséget okoznak. Különösen áll ez a meghatalmazással szavazókra és a megbizókra nézve, akik rendszerint azon téves feltevésben vannak, hogy a választás folyamán és szavazásközben mutathatják be meghatalmazásukat, elkerülvén figyelmüket az, hogy a megbizás legalább egy órával a választás előtt bemutatandó a választási elnöknek és hogy a nem igy bejelentett és bemutatott meghatalmazás alapján szavazni nem lehet. A választók ilyen eset beálltával a választás vezetőjével disputálnak, követelvén a megbizás elfogadását és a megbizó szavazatának gyakorolhatását, holott az elnöknek törvényes kötelessége az elkésett megbizás visszautasítása, amely kötelességét feltétlenül respektálni tartozik és ettől semmiféle körülmények közt el nem térhet, nehogy magát törvényszegésnek a választást pedig megsemmitésnek tegye ki. Legcélszerűbb tehát azon eljárás, amely szerint a meghatalmazás az illető kerületi választási elnöknek már a választási napot megelőző napon átadatik, amiről a benyújtó elismervényt kérhet, mert a választási napon reggel 8 óra után már elkésett a megbizás bemutathatásának jogosultsága, — lévén a választás kezdete reggeli 8 óra, a szavazás kezdete pedig reggeli 9 óra. Nem szükséges, hogy maga a meghatalmazott adja át a megbízást, átadhatja bárki akár egyenkint akár valamennyit egyszerre, fődolog az, hogy amikor a megbizott szavazás végett jelentkezik, a megbizó meghatalmazása reggeli 8 óra előtt beadatott légyen és hogy erre a megbizott hivatkozhassak. Megbizott utján a nagykorú nők, testületek, társulatok, intézetek, kereskedelmi cégek és általában a jogi személyek szavazhatnak, kiskorúak és gondnokság alattiak a gyám illetőleg gondnok utján, a fekvő vagyon után a legtöbb adót fizető, nem helyben lakó szintén megbizott utján gyakorolhatja szavazati jogát. Máskülönben a választói jog csak a jogosult által és csak személyesen gyakorolható. Egy személy csak egy meghatalmazást nyerhet és havalaki egy és ugyan-, azon választásra több meghatalmazást állított ki, annak valamennyi meghatalmazása érvénytelen. Szavazni lehet minden városi lakosra aki 24 éves és nagykorú, ha irni és olvasni tud, de nem választható az, aki valamely bűntett miatt vizsgálati fogságban van, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt vád alá helyeztetett vagy szabadságvesztés büntetés alatt áll, vagy ólyan Ítélet hatálya alatt, amely az illető politikai jogainak fel függesztésére szól. Ugyanez áll a csőd alatt levőkre is, valamint azon állami és megyei tisztviselőkre, akik a fizetésük után járó kereseti adón kivül más adót nem fizetnek a községben. A választás esti 4 óráig tart, amely határidőn tul szavazatot elfogadni nem szabad. A választók, a választás megnyitásakor az elnök mellé 4 bizalmi férfiút jelölhetnek ki maguk közül, ellenkező esetben a bizalmi férfiakat az elnök nevezi ki. A választási eljárás elleni panaszok, továbbá a megválasztott képviselő választhatósága ellen tett észrevételek a választástól számított tiz nap alatt az igazoló választmányhoz nyújtandók be, amelynek ülései nyilvánosak. Időszerűnek és célszerűnek találtuk választó polgártársainkat miheztartás és hozzá leendő alkalmazkodás végett a törvény rendelkezései felöl felvilágosítani és tájékoztatni és most rajtuk áll a sor, hogy a közélet érdekeinek megfelelő, arra érdemes férfiakba vessék bizalmukat. Tisztelgés a grófi párnál, — 1909. jan. 31. — Annak a lelkes és tüntető fogadtatásnak, mellyel városunk lakossága Esterházy Pál grófot és kedves nejét egybekelésük és városunkba érkezésük alkalmával rendezett, méltó epilógusa volt azon küldöttségek tisztelgése, melyek mult vasárnap délelőtt a grófi kastélyban megjelentek, hogy a főúri házaspár előtt tiszteletük és ragaszkodásuknak méltó kifejezést adjanak. Városunkban levő összes hitfelekezetek és számottevő körök egyesületek és humánus intézmények jelentek meg a grófi párnál testületileg, hogy személyesen üdvözöljék őket városunk falai között. A küldöttség minden egyes szónoka mintegy egy tenorban üdvözölte a grófi párt, mely abban kulminált, hogy a Mindenható ősi humanitárius elvek gyakorlásában segítse és boldog megelégedéssel áldja meg egész Nagyon, halálosan szerelmes volt szegény . . . III. Elmúlt Öt óra, mikor a családi diszhintó kigördült az udvarról. Kovács Berta kis kamrájában ült, az ágya szélén, és meredten nézett az átelleni faira, melyen egy berámázott Madonna csüngött, alatta egy kis gyöngyházból kirakott feszület. ' Mind a kettő emlék az édesanyjától, aki már régen meghalt. Es éppen ezért az ő élete sivár és öröm nélkül való volt, mint annyi más szegény árva leányé, aki küzd, farad, abban a reményben, hogy majd meg leli ő is a helyét az emberek között, de mindenünnen kiszorítják az erősebbek, életrevalóbbak. A diplomával kezében három évig hiába törte magát állás után, mig végre nem akart továbbra is szegény, végképpen eladósodott apja terhére lenni és igy került Dobóékho/; — cselédnek. Négy hónapot töltött már ott. mikor hazajött Dobó Sándor, aki végzete lett. Soha addig még senkit szerelemmel nem szeretett. Huszonegy éves volt már és nem tudta, mi nz : összerezzeni, ha egy íiatal ember váratlanul a szobába lép ; édes, kínos zavarral sütni le a szemét, ha egy férfi delejes tekintete az övét keresi ; őrült vágyat érezni, hopy mindig a közelébe lehessen és boldog alázattal szolgálni szeszélyeit. Mindössze 5 hét óta voltak egy födél alatt, mikor egy csodaszép nyári este egyedül volt otthon . . . Később megérkezet Dobó Sándor a vadászatról Hirtelen felszökött ültéből. Minden vére az ágyába tolult. A hintó most kanyarodott az ablaka alá és ő ugy érezte, magát hogy kerekei egyenesen az ő fején mennek át. Felrántotta az ajtót és rohant le az udvarra, a parkon keresztül egyenesen a magas kerítéshez, melynek tövében egy domb emelkedett, teleültetve különféle bokrokkal, ugy, hogy az összeérő sürü lombok teljesen elfedték azt, aki ott volt. Feljutva, tágra nyílt szemekkel bámult ki az országútra, melyen a hintó egyenletes ringással most repült tova. Ott ült az öreg nagyasszony, ünnepiesen merev tartással, talpig fekete selyemben, ékszertől elborítottam Mellette a másik asszony, Sándor anyja, díszes fehér ruhában fiatalos, rózsás kalappal a fején. Mindebből látszott, hogy csakugyan nevezetes aktusra készülnek. A lovakat Dobó Sándor hajtotta. Kissé előrehajolva ült a magas ülésen és osztatlan figyelemmel csak a négy almásszürkét nézte. Pedig éreznie kellett, hogy ő ott van ; hisz eddig is, távozását onnan leste. És éreznie kellett az is, hogy mostani lelkiállapotában minden súlyos eskünél többet érne ha szerelmesének egy kutató tekintete be czézve, biztatva röppene a lombok közé. És mégis . . . semmi . . . semmi . . . Mikor eltűnt a látomány, végigsimította a homlokát. Alig bírt megmozdulni helyéből. A szive ugy dobogott, hogy minden pillanatban elakadt a lélekzete a halántéka lüktetett. Később mégis leszállott a dombról és szinte öntudat nélkül ment előre a kavicsos uton. A park ajtajánál megállott, széjjelnézett. Nem látott senkit. A cselédség a faluba széledt mulatozni. Mindössze az öreg béresgazda lézengett az istállók táján ; őt hagyták itthon házőrzeni. Berta észrevétlenül osonhatott ki a nagykapun. Lekerült a rétek felé. Mikor kiért, megint futásnak eredt, mintha a gonosz űzné. Egy két pillanat és benn volt a kis akáczosban. Itt jó volt. És ment, gázolt tovább vékonytalpu kis czipőcskéjében, mig egyszer csak, nogy, hogy nem, felkerült a vasúti töltésre. Itt szédülő fejjel állott meg. A távolból tómba dübörgés jelezte a gyorsvonat érkezését. Az egyenletes moraj mindig közelebbről hangzott. Már két vörös golyót is látott a sötétből feléje csillogni. Az is mind nagyobb, nagyobb lett. Rettenetes sebességgel közeledett íeléje. Összeborzadt. Rettegett tőle és le nem tudta venni a szemeit róla. Nézte, hogy jön, rohan feléje. Már itt van a fordulónál. Már csak egy pillanat. Erezte, hogy megint futni kellene, menekülni. De már nem volt rá képes. Valami leküzdhefclen bágyatság kerítette hatalmába tagjait. Szédült is. A szeme káprázott. Ösztönszerűleg még tett egy-két lépést, de megtántorodott és leesett a sínekre.