Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-02-07 / 6. szám

évfolyain . JPéb^ps,, 1909. ±e~bx"va_áix? 7_ G. siám ZLI.U KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Ügyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R fi/l I N könyvkereskedésében. A Yárosok és a névmagyarosítás. Irta : KEMÉNY BÉLA. A városoknak voltaképen semmi közük a névmagyarosításhoz. A névmagyarosítás a nevét magyarosítani kivánó egyénnek privát dolga. A városoknak legfölebb csak annyi köze v*n a névmagyarosítás dolgához, hogy az iktató hivataluknál beterjesztett kérvényeket továbbitják azzal az iga zolással, hogy folyamodó kérelmének teljesítését családi vagy származási tekintetek nem gátolják. És mégis hogy jelen cikk élén a yárosokat a névmagyarosítás ügyével párosítom össze, nem azt akartam ezzel dokumentálni, hogy a városok minő viszonyban állanak a névma gyarositás ügyéhez, vagy a névma gyarositás ügye a városokhoz, hanem inkább az a cél lebegett és lebeg szemeim előtt, hogy reámutassak arra, hogy a városok minő befolyást gyako rolhatnának a névmagyarosítás ügyé nek minél nagyobb mértékben való kiterjesztésére és előbbre vitelére ; hogy közigazgatásjogi szempontból reámutassak arra az alapra, melyen a városok a névmagyarosítás ügyének impozáns megnyilatkozását dűlőre vi hetnék, ha a névmagyarosítás kérdésével ügyáltalán, ha csak felületesen is foglalkoznának. Huszonötesztendővel ezelőtt még ujjal mutogatott és pedig nemcsak az éretlen mob, hanem az u. n. kulturelem is, a magyarosított névre, és ötven krajcáros magyarnak tartott mindenkit, akit patriotizmusa már akkor arra serkentett, hogy idegen hangzású nevének magyar névvel való felcserélhetését kérje a belügyminis tértől és erre a kért engedélyt meg is kapta. Nagy tudatlanság és a közigazgatási jogban való járatlanságra vallott a magyarosított névnek ötven krajcáros magyarrá való azon időkori elkeresztelése, mert a névmagyarositás már akkor, legalább is, hogy azon időkori pénzértékben szóljak 2 mondd kettő forintba, mai értékben négy koronába került, mely összeg a kincstár kasszáját illette, minthogy nem kevesebb, mint két forint értékű okmáuybélyeget kellett felragasztani akérvényre és mellékleteire összesen. A névmagyarosítás ügye idővel mindnagyobb tért hódított a politikai és társadalmi élet hullámzása következtében ; a napilapok „kivonat a hivatalos lapból" c. rovata naponként regisztrál egy-egy névmagyarositási sorozatot. Azok a kik a névmagyarosítás eszméjének ilyen terjeszkedéséről igy napról-napra olvasnak, nagyon megvannak elégedve az eredménnyel, amennyiben egyáltalán hivei a névmagyarosításnak. Azonban a ki hivatalos szemmel nézi és bírálja a dolgokat, nem tartja a névmagyarosítás ügyét ilyen rózsás színben levőnek. Mert azt tapasztalja, hogy a naponkénti sorozat, mit a hivatalos lap a névmagyarosításokról le közöl épenséggel nem oly nagy, mint amekkora lehetne akkor és az esetre ha d városok erre a kérdésre ügyet vetnének, ezt felkarolnák és a névmagyarosítást minden rendű és állapotú embernek könnyen hozzáférhe tővé tennék. De mit tehetnének a városok a névmagyarosítás eszméjének nagyobb általánosítása érdekében. Mit ? Megmondom. Két dologgal segíthetnék és mozdíthatnák elő a névmagyarosítás jó ügyét. c^- I Á KCZA. -^o Vasárnap délután, i A betett ajtón is áthangzott a nagyasszony beszéde : — Azt mondod, édes fiam, hogy nincs ínyedre ez a mindenáron való házasitás ? Hogy mit alkuszunk a te rovásodra ? Mit akarunk veled ? Miért verünk békóba, mikor alig múltál 23 éves és jóformán nem ismered az életet ? Mintha a másik szobában földre ejtet tek volna valamit. A nagyasszonynak, hiába volt 72 éves, kitűnő hallása volt. — Nézd csak meg, fiam, nem hallgatózik ott benn valaki ? — Ugyau már ki hallgatódznék ? fordult el kedvetlenül Dobó Sándor és az ablakhoz lépett. Ott lenn, az orgonabokrokon tul, most surrant el egy világos ruhás alak. A fiatal ember utána akart sietni, de mégis meggondolta magát és maradt. — Hogy ki hallgatódznék ? — kapott az alkalmon az öreg Dobóné, — hát Berta. Ráfér. Cselédtempó. Dobó Sándor ajkába harapott. Csak nagykésőre válaszolt : — Bertát csak még sem lehet egy kalap alá venni a többi cselédekkel, nagymama. Tanítónői oklevele van. Csak kény szerűségből szegődött be komornának. — Kényszerűségből, vagy nem kényszerűségből, az nekem mindegy, — indulatonkodott az öreg asszony. — Vilma helyét tölti be, akit lopásért elkergettünk. Annyi fizetést kap, mint az. Nem látom be, hogy őt miért kellene más szemmel néznünk ? xUert a képezdét végezte és diplomája van. Hát menjen tanítónőnek, vagy nem bánom, álljon be herczegkisasszonynak, de itt ne Anyáskodjék, ne adja az előkelő dámát, mert könnyen ugy járhat, mint az elődje. — Nagymama ! ! A nagyasszony megigazította pápaszemét és perczekíg fixirozta az unokáját, aki már eljött az ablaktól és lángbaborult arccal állott az íróasztal mellett, kinos zavarába egyre-másra tördelve el a kezébe esett tollszárakat. — Mit jelentsen ez a lovagias felháborodás ? — kérdeete méltatlankodva az öreg Dobóné. — Nem emlékezem, hogy Vilmát igy a védelmedbe vetted volna. Haneha. Megállj csak, fiu ! Nézz a szemem közé I Dobó Sándor, bár mindenkor nagy tiszteletben tartotta a nagyanyját, most mégis dacosan elfordult. Nevetséges ! Nem kis gyermek ő már, akit vallatóra fogjanak, ha rajtakapják a torkosságon. Dobóné eleget tudott. — Holnaptól fogva az a perszóna nem Scfawach Mór cipőraktára Pápa, ICoss&ith Lajos-utca 25 sz. (a Párisi Nagy Áruházzal szemben), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz forditva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vizrnentes vadász csizmáit és cipőit. gQgT Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók.