Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-12-19 / 51. szám

képes vagyok minden esetbeu bele bomlani, de adott esetben bele botlani is. Ilyen adott eset az, ha azt látom, hogy valamely bájos női kacsó vé kony ujjának előkelő csúcsa köz fogyasztásra szánt anyagba, vajba, — túróba fúródik és egyéb élelmi cikkek ben tejben, tejfölben fürdik. Ősidőktől fogva kedvenc szóra kozásomat képezi tejespiacunk során ugy reggelenkint végigmenni és a vásári sokadalomban gyönyörködni. A szemlélőnek sok mindent áll módjában ott megfigyelhetni. •Ujabban azonban a jó Ízlésnek olyan megtévelyedését láthatja ott az ember, hogy jobb annak feléje sem menni, feléje sem nézni. Olyan közegészségellenes manipulációt lehet ott megfigyelni, mely a szó szoros értelmében degusztál. Mintha csak daktylosköpiát akarnának sportszerüleg gyakorolni né melyek, oly maradandólag nyomják bele ujjuk csúcsát a háromszögbe gyúrt vajba, vagy mintha orvosi rendeletre tennék ugy fürösztik némelyek ujjukat a tejfölben, tejben, hogy aztán azt, már t. i. ujjukat kóstolóképen megnyalják. Hogy az első kóstolónál meg nem állhatni, az csak természetes, mert éppen a nagy kínálat a nagy választék képezi ingerét a vásárnak, igy a már megkezdett kos tolás tovább folytatódik, ami annyit jelent, hogy az a bizonyos ujj tovább eszközöl lenyomatokat és tovább veszi a tej és tejfel ftirdőket — és tovább nyalódik. Sok ujj sokra megy — tehát a vaj tulajdonosa most már ott a helyszínen két kezébe fogja az össze turkált, össze turkált vajat és újra formába gyurogatja, nyomogatja azt. Természetes, hogy mig erre keiül a sor, a vajárus asszony keze sem marad érintetlenül, ha más egyéb nem, de a kezén időközben megfordult pénz hagy nyomokat rajt, melynyomok aztán szintén belevegyülnek a szabadkézzel formásra nyomogatott vajba. De hát maguk az ekként kóstolva vásárló hölgyek sem közvetlenül a mosdószekrény mellől érkeznek a te jes piacra, hanem sokszor megfor dúlnak előbb a zöldséges piacon, a baromfi piaezon, itt aztán a megfogdossák az árut, megemelik, megtapo gatják a szárnyasokat és befejezett alku után kiki kifizeti a vételárt, egypárszor össze üti

? egymáshoz dörzsöli teüyerét a reá tapadt salaktól meglisztitandó és mint a ki jól végezte dolgát, mit sem sejtve megy tovább és pedig egyenest a tejes piacra, a hol aztán következik a fentebb vázolt kóstolási manőver, egy egy ujj nak tej be U, vajban való fii rösztése. Az ekként bacillusokkal, mikrobákkal és egyéb az egészségre káros anyaggal telitett tej, tejfel, vaj és turóuemüeket a piacon a vevők — megveszik, otthon a családtagokkal egyetemben — megeszik, minek következéseképen a basillusok a magukét — megteszik. Valamelyik családtag megbeteg szik — és nem js sejtjük az okát, hogy betegségét azzal az élelmicikkel vette, ette magába, mely a piacról került asztalára, hisz az asszony a kitől a — ^ejet, vajat és túrót vettük, csakúgy ragyogott a tisztaság tói, az élelmicikkeket tartalmazó edé nyek külsejében meglátta magát az ember, tiszta fehér ruhával is le volt takarva az élelmicikk, persze mindenre gondol az előítélet nélkül, jóhiszemű vevő, csak a bacillus tenyésztő ujjlenyomatokra, ujjfürdőkre nem, ezek nélkül a megevett, de meg nem emésztett tejtermékek egynémely asszouykának a reggeli órákban szolgáltak. Hö'gyeim egy szóra! Én már régóta sétálok a tejes piacon, gyö nyörködöm annak a képében, de a jó ízlésnek ezt az aberrációját csak ujabb időben látom ott, hogy az esztétikának és közegészségügynek ilyen fittyet hánynak ott, csak most tapasztalom. Ez az eljárás, ez a bávásárlási mód közegészségügyi kihágásnak mi nősítendő és szigorúan büntetendő. Hiába járja végig a v. főorvos és a rendőrség a tejes piacot, hasztalan ellenőrzi és kobozza el a ha misitott tejtermékeket akkor, ha a legigazibb anyagot magunk rontjuk meg és ártunk önmagunk::;!

1 , de meg mindnyájunknak .vele. Hölgyeim egy szóra! Ne hono sitsuk meg ezt a rosz szokást, ne vegyük el senkinek a gusztusát api^ci tejtermékektől és ne ártsunk egymás egészségének ^zzal, hogy ujjunkat minden tejes köcsögbe bele dugjuk. Intsük le jóakarólag egymást erről ott a helyszínén, a tapasztaltabbak világosítsák fel a kevésbé tapasztaltakat in flagranti, mert ha ennek a visszaélésnek elejét nem veszik a hölhogy a kezemben van, itt előttem egy hallgatagon villogó kis acél, amit remegve szorongattak, meleg, dobogó szivekbe szúrtak valamikor, régen elmúlt emberek . . . Ezt Saditól vettem. Szép, álmosszemii barna legény volt Sadi, sok jó cigarettát vásároltam nála. Mindennap találkoztunk a bazár előtt. Örültünk, ha láttuk egymást, szép nagyokat hallgattunk egy kis csésze mokka mellett, — jóbarátok voltunk. 0 jámbor, becsületes dohányárus, én jámbor, csöndes effendi, — miért ne illettünk volna össze ? Egy napon azzal fogad Sadi, hogy vegyem meg a kisebbik tőrét, azt az ezüstmarkolatut, amit annyira nézegettem. Most már eladja. Megvettem Sadi oda sem nézett, amig leszámoltam a tenyerébe az ezüst piasztereket, bedugta a kaftánja feneketlen zsebébe, aztán lassan tovább ballagott. Ahogy haza értem, rögtön elővettem, nézegettem a kis tőrt, pedig ismertem már apróra minden vésést rajta, de nem győztem eleget gyönyörködni benne. Kihúzom a kopottas bőrhüvelyből, — frissen megaludt vér rajta . . . Ezen az éjszakán jutott eszembe ez a különös történet. * Sandinak jó napja volt. A cigarettáját mind megvette egy európai, az Ezbekije kert előtt. Békésen, megelégedetten kódorgott •az utcán. A bazár mellett megállott. Na gyon megtetszett néki egy kis karperec. Nem is azért nem vette meg rögtön, mintha talán a pénzét sajnálta volna. Eltűnődve, hosszan bámulta a sok csecsebecsét, és a gondolatai messze elkalandoztak. A boltos, az attar, biztatóan dünnyögte: — Vedd meg . . . vedd meg, hiszen olcsón adom . . . A legény felrezzeni a boltos szavára merengéséből. Mert Sadi álmodozott, ábrándozott mindig, mindenütt. Azelőtt órák hosz szat lótott futott egy egy effendi után, ha megérezte rajta az újonnan jött idegen szagát, (és milyen hamar megérezte!) és nem is hagyta addig békében, amig el nem adott neki egy csomó cigarettát. Hogy tudta dicsérni a portékáját ! — Parancsolj rágyújtani, effendim ... nézd ezt a dohányt, olyan, mint a ti szép asszonyaitok aranyszín hajaszála, ezer édes ize van, akár a bannának 1 Ugy-e pompás, ugy e bolondság tőle, hogy mindezt a sok gyönyörűséget — egy szép kis háncsból fonott tárcában — potom három lrankért adja . . . Azután rkedveseil mosolyogva várta az alkudozást. És kedvesen mosolyogva moh dotta el a szörnyűségeket, hogy fossza meg őt a hatalmas Allah a napsugártól, hogy száradjanak ki az erei, — ha csak egy rézpiaszterrel is alább adja. És amig igy naphosszat lógott az utcán, a. tarka, hullámzó sokaságban, ;vz I alatt egyik arany sterling a másik után gyűlt a mellére lógó kis kigyóbőr-zacskóban. De most el-elüldögélt egy-egy utci sarkon, nem látta a nyüzsgő, zsibongó életet Azért pártoljuk a Brazília kávébehozatalt H | nem kiabál az áraival, III fi F I Be

m ^veszti meg a vevőközönséget az áruval, v * 1 ott kapható naponta friss pörköli kávé. TXg;y"SZii:n_-té:rL nyerskáv^ó fe-alönlegessógekibeii ±s nagy a» -X7~áleiszii3©feKapható még cukor, csokoládé, cacaó, mandola, mazsolyaszöllö, vanília, rizs, szilva, valódi nemes paprika, dió, mogyoró, valamint tea, rum, likőr és cognac különlegességek eredeti zárt palackokban. •• Kugler és carameila k:-alöiilegessóg— A legpontosabb és a legszolidabb kisKoflgálíÍM ! — A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel LOWENSTEÍN M. MIKSA.