Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-12-12 / 50. szám

gunk, mint a cselédek érdekében. Szükséges tehát: 1. egészen uj cselédtörvény szer vezése; 2. a cselédközvetités álla mositása; 3. cselédiskolák és menhelyek létesitése ; 4. az elagott cselédekről való gondoskodás. Eunek a programmnak a kivitelére nem kellene sokkal több egy kis jóakaratnál az állam vagy a város ré széről. — A társadalom úgyis mindig kész, hogy segitségére legyen. Felhívás! Magyarország valamennyi tek. Tanítótestületéhez. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Tanítótestület folyó évi november 5 én megtartott gyűlésén Bozsik Béla egyesületi tag a következő felterjesztést tette : „Ha nyugdíj viszonyainkat a Magyarországon bármely hivatalban, vagy munkálatban alkalmazottakéval összehasonlítjuk, kitűnik, — hogy azok valamennyiénél mostohábbak, és hogy a mai lehetetlenségig megdrágult életviszonyok között tűrhetetlenek. Avagy türhető-e tovább az, hogy a tanítónak — ki minden erejét, egészségét, az egész életét a mások gyermekei felnevelésének szenteli — elhalálozása után az árvái koldusbotra jussanak? Vagy, hogy a számtalan súlyos sérelem közül többet ne is említsek, türhető-e az, hogy azon hosszú becsületes munkában kifáradt öreg tanitók, kik még a tanítói fizetésrendezés megtörténte előtt nyugdíjaztattak, s igy nyugdijukat a régi nyomorúságos fizetés után húzván, az általános drágulás folytán öreg napjaikra meg legyenek fosztva a megélhetés legszükségesebb feltételeitől is ? Nem! Itt sürgősen segíteni kell a bajon. És mi akadályozna meg bennünket abban, hogy megkíséreljük nyugdíj viszonyainkat elviselhetővé tenni most, midőn a saját garasainkból összehordott olyan nyugdíj alappal rendelkezünk, melyhez hasonló nincs egyetlen foglalkozásbeli alkalmazottaknak sem Magyarországon ? Mert íme : Szolnokon a legutóbbi 10 év alatt 3 tanitó élvezett hosszabb-rövidebb ideig csekélyke nyugdijat. Ez volt a nyugdíj alap összes kifizetési kötelezettsége a szolnoki tanítókkal szemben. — Befizetést ellenben állandóan 65—70 en teljesítettünk. Épen nem túlzás tehát, ha hozzá vetőleges számítással azt mondjuk, hogy itt a kiadás a bevételnek 40—50 százaléka. És igy van ez átlag a régebbi multakra nézve is az egész országban. Már most, ha közép számítással évente csak 25.000 tanitó után számítjuk is a befizetéseket, azon több nemzedékre kiterjedő időn át, mióta az alap fennáll, ehhez hozzászámítjuk a tőkésített kamatokat, valamint a tankötelesek és iskola fenntartók által befizetett summákat: bizonyára elég millió lessz kasszánkban ahhoz, hogy igazán szégyenletes helyzetünket — meglévő tőkénk csorbítása nélkül — legalább tűrhetővé változtassuk. Javaslom tehát: mondja ki Egyesületünk, hogy kívánja, mikép az országos tanítói nyugdíj alapot kezelő bizottság rövid idő alatt számoljon be nyugdíj alapunk kezelési módozatairól s annak vagyoni állapotáról, hogy sürgősen kiderüljön, mily mértékben segíthetünk a saját erőnkből önmagunkon. Közölje ezt a kívánságát az Egyesület valamennyi magyarországi tanítóval, hogy biztosan remélt hozzájárulásuk állal ennek a kívánságnak a megvalósuláshoz szükséges suly megadassák." Van szerencsénk felhívni t. Címedet, hogy ezen elfogadott javaslatot sürgősen a vezetése alatt álló tantestület elé terjeszteni, s annak véleményéről bennünket — a további intézkedés megtehetése végett — azonnal értesíteni szíveskedjék. Kelt Szolnokon, 1909. évi nov. 14-én. Hazafias tisztelettel: Udvary Ferencz Polónyi Mátyás vm. egyesületi jegyző. vm. tantestületi elnök. KARCZOLAT a xmio-X-fc Jb_é tirröl. „Szemesnek áll a világ, koldusnak az alamizsna.

8 Ez a hagyományos közmondás jutott eszembe, amidőn a heti krónika megírásáról gondolkoztam. Azaz nem is gondolkoztam, mert nem volt miről gondolkozni. Absolute semmi sem történt olyasmi, amit még csak gondolkozni lehetne oly célból, hogy a heti krónikában megemlékezés tárgyát képezhetné. Ebben a lathargikus hangulatban jött be hozzám a szedőgyerek a heti krónika kéziratáért és egyben átadott néhány redaktionális levelet, melyek „Frici szerkesztő .nek" voltak címezve. Rendes körülmények között még az ily címzett leveleket is a redaktionális szerkesztő szokta felbontani, de a szerencsés véletlen ugy hozta magával, hogy felelősünk nem volt a redaktióban és igy a köztem és a szerkesztő közötti kölcsönös bizalom folytán felbontottam a különben is „Frici"-hez címzett leveleket és elolvasva ezeket ama bizonyos német közmondással élve, hogy „Wo die Notli am grössten, ist gott am náchsten" átadtam a leveleket a szedőgyereknek azzal, hogy ez lesz a heti krónika. A levelek a következők : Tisztelt Szerkesztő uram ! Ön nőtlen és gyermektelen ember és ami fő előnye, ön nem előfizetője saját lapjának. De én mindezen tulajdonságokban bővelkedem és mivel gyermekeim szokták olvasni az újságot, fölkérem, vagy hagyja abba annak a merészen pikáns tárcának a közlését, vagy kénytelen leszek a lap járatását beszüntetni, mivel "a gyermekeim erkölcsét nagyban veszélyezteti. Tisztelettel : Egy apa. * Mélyen tisztelt Szerkesztő uram ! Tizenhárom év óta mint böesületös asztalos mestör, előfizetője vagyok az újság jának, de nem emiatt emelök panaszt, hanem sokkal fontosabb dolog miatt. En ugyanis tegnap lösz egy hete, hogy örök hűséget esküdtem meg a volt gazdám lányának a Dobog Szélpál Rózának és eztet nem írták ki az újságba. E már kérőm nem eljárás, mer igaz, hogy én nem hívtam meg a redakciót a lakodalomra, de,már ennyit csak elvártam vóna, hogy eztet kiírják az újságba. Minek után nem lőtték nem köll az újság se. Gyula Farkas asztalos. U. i. Az apósommal is visszaküldetöm aztán az újságot. U. i. De mög a szomszédommal is. Föntebbi. * Tisztelt Redaktió! Ha még egyszer annyi sajtóhiba lesz a lapba, hát lemondok az előfizetésről, mert én ugyanis epebajos vagyok, azt mondta az orvosom, hogy nem szabad mérgeskednem. Egy adófizető előfizető. * Tisztelt Uj Ság: Tén nap lösz egy hete, hogy a bécsi húzásra rá töttem ezt a három számot 52, 42, 1. De jaz újságba nem írták ki, ho mi gyüt ki az bécsibe. En csak a lutra miatt jártam az újságot oszt ha nincs benne hát az újság se köll tisztöli Szájas Rozália kofa. U. i. Tögyék bele ho ki gyütte. Ugyanaz. * Leközlöm a leveleket „az üzlet érdekében" mert ha nem tettem volna, ugy — mint a többi ilyen levél abba a papírkosárba kerül, melyből ugyancsak a mult héten is — ép ebből a hangulatból kifolyólag — a krónika részére kiszemeltem. No hát nincs igazam, hogy : „Szemesnek áll a világ . . ." Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa utcáinak rendezése a jövő század regényével határos. Az hirlik, hogy Pápa városának minden nyitása régi keletű. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk ellen egyesek mondva csinált tüntetést akartak rendezni. Az hirlifc, hogy a polgármester a csatornázás kérdést már dörzs-készen tartja. Az hirlik, hogy a rendőröket a városházán hord ári szolgálatra is alkuim izzák. Az hirlik, hogy a helybeli esperes plébános az automobilján szentelt benzint használ. , Az hirlik, hogy a Jókai kör legutóbbi estélyen egy organumnak gyenge akkusztikája volt. Az hirlik, hogy a katholikus-kör leg utóbbi estélyét többen a folyosón élvezték. Az hirlik, hogy Pápán az állami mértékhitelesítő hivatalban szekatúrákat is hitelesítened. Az hirlik, hogy Pápán egy vendéglőben két testvér kifaragta egymást. Az hirlik, hogy Pápán a Kis tér át lett hidalva. AZ hirlik. hogy Pápán a táncnövendékek ugy táocolnak, ahogy a táncmester fütyül. Az hirlik, hogy Pápán sok utca be van zsákolva. Az hirlik, hogy Pápán a vendéglőkben és kávéházakban sok libabőrös vendég vau. Az hirlik. hogy Mihály házán a bikaügy meglett fellebezve. Az hirlik, hogy Ugodon még a legparányibb ügyek is el vannak mérgesedve. Az hirlik, hogy a dohánygyári lányok között kiütött az intelligencia. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője éjfélkor ebérdel. JÍÍL JL JZÜ JÍ-J — Személyi hirek. Mészáros Károly városunk polgármestere, ki a polgármesterek kongresszusára kedden Budapestre utazott, csütörtökön városunkba visszaérkezett. — Várossy Tivadar, tankerületi főigazgató, a helybeli tanintézetek látogatása céljából csütörtök óta városunkban időzik. — Főapát választás. A pannonhalmi főapát választás határnapját már megállapították. A rend tagjait december 21., 22. és 23. napjaira hívták össze Pannonhalmára a választás megejtésére. O Felsége a király dr, Széchenyi Miklós gróf győri püspököt nevezte ki királyi biztossá, aki a választást vezeti. A szavazatok előreláthatólag Hajdú Tibor dr. perjel, Franesics Norbert bakonybéli apát és Acsay Ferenc győri főgimnáziumi igazgató között fognak megoszlani.