Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.
1909-12-05 / 49. szám
intézkedésekkel szemben számos vál r tozást tartalmaz. Éppen ezért tanácsos gondoskodni arról, hogy ezekkel a változásokkal minden háztulajdonos tisztában legyen. Ezúttal nem háromévenkint, ha : nem évente vallomást kell benyujta niok a háztulajdonosoknak. Ezeket az iveket már ki is küldték, hogy a háztulajdonosok az uj törvény utasi tásatnak idejében eleget tegyenek. Szóval az előkészületek már nagy ban tartanak az uj adó életbelépése érdekében. Az adókulcs 1910 tői kezdve a házbérjövedelem 14 százaléka lesz. * A törvény értelmében a valló más beadására kötelezve van : a) A tényleges birtokos, illetőleg vagyonközösség esetén az összes tényleges birtokosok ; b) a házközösséguél annak feje ; c) nem önjoga, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő. Ha közös tényleges birtokosok közül csak egy ad vallomást, utóbbi az összes tényleges birtokosok meghatalmazottjának tekintendő, h ház tényleges birtokosa (tulajdonos vagy haszon élvező), illetve a törvényes képviselő a házbérvallomási ivet meghatalmazott által is kiállíttathatja, énnek eljárásáért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős. A bélyegmentes meghatalmazás kívánatra felmuta tandó. A bevallás tárgyát a házak évi nyers bérjövedelme képezi. Nyers jövedelem együttvéve mindaz, amit a bérlő a bérlettárgy használata fejében a bevallás időpontjában ellen értékül fizet, illetőleg teljesíteni tartozik. Ide kell számítani különösen: 1. A* szoros értelemben vett lakbért. 2. A természetbeni szolgáltatásokat a tulajdonos helyett fizetett kárbiztositási dijakat, állami, helyhatósági és egyéb adókat, azoknak az összegeknek kivételével, melyeket a bérlő községi adó fejében házbérfilléreit elnevezése alatt, vagy más községi lakásadó címén fizet, ha a bérbeadó ezeket az összegeket elkülönítve mutatta ki, vagy bérvállomásában oda nyilatkozik, hogy a mellékjárulékai val együtt bevallott nyers jövedelem ben a házbérfillérek már bennfogial tatnak. 3. Azokat az összegeket, melyeket bérbeadónak a bérlő háztartása keretében vízvezeték, éjjeli világítás, szemétkihordás és más ilynemű rnel lék költségek címén fizet, ide nem értve a ház gondozásával megbízott egyénnek a bérlök részéről külön fizetett, akár előre meghatározott járandóságokat, továbbá a lakás világításért és fűtésért külön megállapi| tolt összegeket, végül a bérlő, mint üzlettulajdonos által üzlete céljaira fölhasznált víz után fizetett vízvezetéki dijakat. 4. Azokat az összegeket, melye ket a bérlő a bérbevett ház vagy lakrész állandó átalakításának vagy karbahelyezésének költsége fejében a bérbeadó beleegyezésével sajátjából oly föltétel alatt előlegezett, hogy e költség visszatérüléséig készpénzben aránylag csekélyebb összegű lakbért tartozzék fizetni. Üzletfölszéreléssel, földbirtokkal, házi kerttel vagy egyébb jogokkal együtt bérbeadott házaknál vagy lakrészeknél nyers jövedelemnek azt az összeget kell bevallani, amely házbér címén a bérszerződésben külön kitüntetve van. Bútorzattal együtt bérbeadott lakrészek bérjövedelmét minden levonás nélkül kell bevallani, amelyből azonban a bútorzat elhasználása fejében 30 százalékot kitevő összeget fognak leszámítani. A bérlők a val'omási iven bizonyítják a vallomás helyességet, nevüknek és vallomásadásra kötelezett fölhívása folytán a megfelelő rovatba történt bejegyzése által. Ez a bejegyzés a bérösszeg beírása előtt tilos. Tanfelügyelői jelentés. — Veszprémvarmegye népoktatási állapota. — A kir. tanfelügyelő a vármegye közigazgatási bizott. folyó évi október havi ülésén a következő jelentést terjesztette elő : Meglátogatóit iskolák voltak : 1. Borsosgyőr rkath. el. v. 1 oszt. 4 tanf. 1, fíorsosgyőr ref. el. v. 1 oszt. 6 tanf. 3. Felsőgörzöny református elemi v. 1 osztály 6 tanf. 4. Lókut rkath. elemi v. 2 osztály 6 tanf. 5. Pápa rkath. tanítónőképző 4 osztály 4 tanf. ü. Pápa állami tanítónőképző 4 osztály és 4 tanf. 7. Pápa ref. tanítónőképző gyak. iskola 1 osztály 1 tanf. 8. Pápa izr. polgári fiúiskola — Beszélt! — Elmondta ami a szivén feküdt ? — Elmondta ! — Es te mit válaszoltál neki, Blanka? Blanka nem felelt rögtön. Egy percig elkalandozott a két sötétkék szeme a bolt hajtásos mennyezeten, azután végigsimított a homlokán a kezével s igy szólt: — Bácsi! Bácsi, küldje ki Taszít! Kérem I Es Taszi kiment, még mielőtt küldték volna. — Nos ? — Nos igen. Elfogok mondani mindent. Mindent. Akármilyen nehezemre esik is háládatlannak látszanom. Pedig nem vagyok háládatlan. Tudom nagyon jól. hogy mindennel magának tartozom, bácsi. Mindennel. Es részben leakarom róni a hálámat. Mert ami hála, az egészen úgysem róható le. Az őszinte nyíltsággal próbálom törleszteni áz adósságomat. .. meg azzal, hogy ... hogy is mondjam csak... nos igen: magamra veszem a Szaploczay birtok adósságait. Igen ! Ezt akarom. Akarom. És jogom van akarni. Annál is inkább, mert kosarat adtam ma délután Taszinak. — Taszinak ? Te ... Te ! Kosarat ? — Kosarat! — De, Bianka ! — Persze, hogy kosarat adtam neki. És ezért adtam kosarat. Taszi meg én ugy nőttünk fel, mint testvérek. Sohasem volt titkunk egymás előtt. Sohasem. Most sem. • •iiiiHi mii B Ma sem, — És ... és Blanka, kérlek, hisz ez inkább. r v — Dehogy ! Éppen azért, mert sohasem voltunk csak őszinték egymáshoz, mondtam meg ma délután Taszinak, hogy sohasem akarok a felesége lenni. — Sohasem, Blanka? — Sohasem ! Az öreg Szaplonczayval fordult egyet a világ. Ugy érezte, hogy kiszalad a karosszék alóla. Levegő után kapkodott ijedtében egy darabig és végre igy szólt: — De Blanka... ez lehetetlen, hisz igy dobra kerti.. . — Dehogy kerülünk dobra! Egyszerűen kijárod a nagykorusitásomat és akkor megmentem a családi fészkünket. — A ... a családi ... fé ... fészkünket! — Azt. Es még valami mást: a szivemet. Mert, es ezt hidd el nekem, az örökségem, az esetleg feláldozható családi érdekeknek, de a szivem, a szivem, az nem! — Hát nem szereted Taszít? — Nem! Es ezerszer is nem! Taszi léha fiú, aki valahányszor .szívesen közeledett felém, mindig csak a pénzemre gondolt. A pénzemre. Pedig én nem vagyok értékpapír, aminek kurzusa van a börzén. Nem. Engem, ha szeret valaki, hát magamért szeresen. Nem azért, amit az árvaszék kezel és amit örököltem. — De, Blanka én meg vagyok győződve, hogy ... —- Meg lehetsz győződve, -— amiről akarsz, de én meg tudom, hogy a Taszít a Taszít ... u . .. utálom. Igen. Még bajusza sincs! Azt mondja: nyírja! Azért nyírja, mert úgysem nő neki tisztességes. Ugy bizony. Utálom, még bajusza sincs. — De, Blanka . . . — Hiába Blankázol, bácsi: ez igy van. Ki nem állhatom Taszít és kosarat adtam ma délután neki. Neki. Igen, neki ! Mert ugy érzem. Es én mindig a szivem sugallatát fogom követni. A kis Blanka két szemét hirtelen elöntötte a köny és a következő percben az öreg Szaplonczay egyedül maradt a gondolataival. Es furcsák voltak a gondolatai nagyon. Arra gondolt, hogy nincs kiszámíthatatlanabb teremtése az Istennek, mint az asszony. Ha mindjárt öklömnyi is. Lám, ez a Blanka, ő nevelte, ismerni vélte teljesen, még a szive titkát is, ami nem is látszott olyan mélységes titoknak, és most. íme ez a kis béka, igen, béka, kosarat adott Taszinak . . . Taszinak ! Mennél tovább gondolkozott idősb Szaplonczay Tasziló iíjabb Szaplonczay Tasziló kudarcán, annál inkább belezavarodott az érthetetlen dologba. Végre dühösen egy sarokba csapta a már alig égő kedvenc pipáját és átment a hálószobájába és felcsavarta a villanyt. A kis Blanka fehér lelkére meg •ezalatt — ott a fehér leányszobában — örök sötétség borult. . .
