Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-11-28 / 48. szám

saját kezűleg házat épített magának a község által neki ajándékozott tel­ken és vasárnaponként tisztára mosa­kodott és fehérre mosott patyolatban ült viskója előtt. De tudok egy másik esetet is. Két cigány nem felelt meg állítás­kötelezettségének. Születési helye és ideje kipuhatolható nem volt. A ha­tósági közeg, kinek a katona ügyek tartoztak a hatáskörébe gondolt egy merészet és nagyot. Magához kérette hivatalába a város fő- és alorvosát, valamint a járás orvosát, elébük állí­totta a két cigányt, állapítanák meg az orvosi tudomány alapján ezek élet korát. Az orvosok, de meg a cigá­nyok is nagyot néztek az ötleten. A három doktor megállapította hozzá vetőlegesen a két cigány korát és a két cigány sorozóbizottság elé került. Kettő közül az egyik besoroztatott. Sorozás előtt a hatósági közeg fel­világosította Őket kötelességeikről, mellyel hazának és királynak tartoz­nak. A jóakaró felvilágosítás és sima bánásmódnak meg is volt az ered ménye. A besorozott cigány oly pon tosan betartja az előirt jelentkezési szabályokat, hogy igen sok úriember tanulhatna e tekintetben tőle. Tehát kellő foglalkoztatás és le hetőleg jó bánásmód volna a legha tásosabb eszköze a megoldásnak, a cigánykérdés megoldásáuak. Természetes a cigánykérdést ezen eszközökkel sem lehet máról holnapra megoldani. De ha az évek hosszú sora óta folyamatban levő adatgyüj tés, sok irka-firka, ankét és konfe­rencia helyett, ilyen uton tettünk volna kísérletet vagyis a cigánykérdés meg­oldását gyakorlati pedagógiai elvek alapján próbáltuk volna meg, nem mondom, hogy ma már nem léteznék cigánykérdés, de annyi bizonyos, hogy magyarázta egyszer nekem, hogy az alkohol valóságos gy ilkos méreg ? S ön most arcul csapi'a a tudomány legújabb vívmányait ? Nem és ezerszer nem ? Ezt nem engedem Önnek, kedves doktor . . . Igy vigyázott egymásra a két beteg, azaz, hogy most már inkább a báró ügyelt az orvos úrra, aki csak most lett igazi rabja ő méltóságának. Boldizsár báró tanu­lékony páciens volt; arait éveken át az orvosától tanult, azt most mind érvényesí­tette. Ételben-italban ugyancsak mérték­letességre fogta a doktort, akit nemcsak az alkohol, de a másik gyilkos méregnek : a nikotinnak élvezetéről is le akart szoktatni. Ki inda Ágoston ur most is az egyetlen szivart szívta, amit a méltóságos ur vacsora utánra neki engedélyezett. Kihajolt az ebédlő terem ablakán s biz' Istók, egészen elanda lógva nézett a szelíden leboruló tavaszi éjszakába. Boldizsár báró már nyugalomra tért s orvosának is becsületszavát vette, hogy egy félórácska múlva követi. De az orvos most nem tudott ellenállni a kísér­tésnek, hogy becsületszavát meg ne szegje. Csak egy kis sétát akart tenni az Andrássy ut illatos fasorában, az elvégre még használ is az egészségnek . . . Pár perc múlva lenn volt az utcán. Ugy lopta le magát, mint valami diák, aki szülei tudta nélkül siet valami kis süldő­leányka ablaka alá. Kinek az udvarlására sietett ő ? Fensterpromenádot adott a gyö­előbbre lennénk a megoldás stádiu­mában, mint ma vagyunk. Hiszen ma még mindig ugy va­gyunk a cigánykérdéssel, hogy bizony sehogy se vagyunk ; még mindig a kezdet elején állunk. Istenben boldogult néhai jó Jó­zsef főhercegünk egy nagy tömör ci­gánytömeggel próbálkozott; ered­ménytelenül. Mert a cigányt nem le­het egy tömegben nevelni, szoktatni, fegyelmezni, még csak karavánonkint sem. Erre csak kis csoportozatokkal lehet vállalkozni, egyes családokkal és pedig azt hiszem egy jó adag ha­tósági türelemmel, idővel, talán ered ményesen is. — 1909 november 22. — Elénk érdeklődés mellett folyt le a hétfőre összehívott képviselőtestületi köz­gyűlés. Élénk vitára adott alkalmat az Aradi utcai lakosok vízvezeték iránti kérvénye, a kóbor cigányok elhelyezése és a Zrínyi-utca megnyitását célzó Keskeny Pálné telek ki­sajátítási ügye. A tárgysorozat többi pontjai az áll. választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következők­ben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Kőrös Endre, Faragó János, Gaál Gyula, Lippert Sándor és Rapoch Vilmos képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az minden észrevétel nélkül tudomásul vé­tetett. Elnöklő polgármester bejelenti, hogy Fehér Ipoly főapát temetésén Pápa városát dr. Csoknyay János városi ügyész képviselte, azon indítványát, hogy a tanács intézkedése vétessék tudomásul és a főapát emléke jkvileg örökítessék meg, a képviselőtestület helyesléssel elfogadja. Napirendre térés előtt Pados József kérdést intéz a polgármesterhez, hogy a kataszteri felmérés folytán lerakandó jelző­nyörü májusi éjszakának . . . Mig egyszer csak léptek siettek utána s valaki a vállára ütütt. — Szervusz Guszti! Csakhogy talál­kozunk veled ! Legalább lesz, aki kalauzol bennünket ebben a bűnös Babilonban ... Kik voltak az éjszakai ismerősök ? Hát bizony a járásbiró meg a gyógyszerész. A doktor eleinte hüledezett, tiltakozott, de a dolog vége az lett, igen : az lett, hogy a higiénia szabályainak nagymestere fényes reggel vetődött haza Boldizsár báró palo­tájába. — Doktor ur 1 — hangzott felé a belső szobából oly panaszosan, — mintha Dante poklának fenekén nyöszörögne valami szegény, elkárhozott lélek. Hol volt ön az éjszaka, az ég szerelmére ? — Hol voltam? De hol ám ! — lejtett be vidáman a szobába a doktor. S feleletül elkezdte fütyölni a legdivatosabb kupiét, arait akkor a fővárosi orfeumok aranyifjú ­sága felkapott... A báró azt hitte, mindjárt elsülyed. Fütty az ő szobájában. És a doktor szá­jából ! Hát felfordult a világ ? — De, doktor ur! Hiszen ön tönkre teszi magát. És tönkre tesz engem is ! Ret­tenetes éjszakám volt, — s ön nem volt található sehol ! Most is borzalmasan fáj a fejem. — Mondja, hány cseppet vegyek be ebből az orvosságból ? Az orvos átvette az orvosságos üveget, kövek miért nagyobbítják meg a belsőséget, amelyek után több adó lesz fizetendő, mint a külbirtok után és hogy a kövek leraká­sára ki adta meg az engedélyt. Polgármester a válasz megadására Révész Arnold mérnököt hivja fel, ki a kérdésre azt válaszolja, hogy a kövek le­rakásánál ő is részt vett és minthogy a kataszteri felügyelő kész nagyobb léptékű térképet elkészíteni, ugyancsak ily összegért mint az meg van szavazva nagyobb terü­letet nagyobb léptekkel térképeztetni, ezért helyeztettek el a kövek a mai belsőségeken jóval beljebb, abból kára senkinek sem lehet, de a városnak haszna lesz, mivel egy na­gyobb léptékű térkép fog a város rendel­kezésére állani. Ami a kövek elhelyezését illeti, az a törvény rendelkezésének oltalma alatt áll és azokat eltávolítani nem szabad. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Wittmann Ignác előadja, hogy a kép­viselőtestület a pápa — devecser —sümegi vasútra 10.000 korona törzsrészvényt jegy­zett azért, hogy a vasút minél előbb kiépít­hető legyen, de ugy látszik nem történik ez ügyben semmi, sőt ellenkezőleg váro­sunkra nézve egy káros aktio indult meg, amennyiben Sümegen egy érdekeltség egy szárnyvonalnak Sümegtől—Devccserig való kiépítésére kérnek törzsrészvényjegyzést ugy vármegyénktől, mint számos pénz­intézetektől. Kérdi a polgármester hajlan­dó-e kérelemmel járulni a vármegye törvény­hatóságához, hogy csakis a pápa—devecser— sümegi vasutat legmelegebben támogassa és ezen vasúthoz a szokásos kilométerenkénti 6000 korona hozzájárulásban részesíteni. Polgármester kijelenti, hogy helyesli a felszólitást és ezen közgyűlésből kifolyólag egy felterjesztést intéz a vármegye törvény­hatóságához, hogy Pápa város ipari és keres­kedelmi fellendülésére annyira fontos pápa— devecser—sümegi vasutat jóindulatu támo­gatásába részesíteni szíveskedjék és ezen vasútvonalra a kilométerenkénti hozzájáru­lását sürgősen biztosítani kéri. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul veszi. Keresztes Gyula a város szervezeti szabályrendeletének kinyomatása és annak a képviselők közötti kiosztása ügyében intéz kérdést a polgármesterhez. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a szabályrendelet még módosítások alatt komoly képpel megvizsgálta, — azzal ugy vágta a földhöz, hogy ezermillió darabra törött. — Egy csöppet' se vegyen be 1 -rá­kiáltott fel félig vidáman, félig haragosan. — Egyáltalában hagyjon föl ezzel a rette­netes aggodalmaskodással, amivel magát is, meg engem is a sírba visz. Hát élet az, ha az ember folyton a higiénia törvényeit lesi ? Higyje el, nincs egészségtelenebb do­log, mintha az ember mindig az egészsé­gére vigyáz 1 Rúgjon ki egyszer-másszor becsületesen a hámból, s ha az ördög aztán elviszi az embert, legalább van saj­nálni valónk azon, amit itt hagyunk ! És ismét fütyölni kezdte a pajzán kupiét még csettintett is hozzá az ujjával. A báró kétségbeesve dőlt hátra karosszé­kében, s tiltakozásra emelt két keze azt mondta : Apage satanas! Talán mondanunk se kell, hogy Bol­dizsár báró és háziorvosa közt a viszony ezután teljesen megszakadt. Klinda doktor otthagyta a báró fényes palotáját, s vissza­tért a kis város nyomoruságába, — mércsi­kélje a báró urat az, aki akarja, ha egy vagyont is fizet érte! — Ha még egy évig vele maradok : áldozata leszek én is az egészség-smokk­ságnak, — bólintgatott a doktor.

Next

/
Thumbnails
Contents