Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.
1909-11-07 / 45. szám
kitűnően érvényesítette két Lőve dal: Niemand hat's gesehn és Die Mutter an der Wiege cimüek előadásánál. Ez utóbbi kis mű pajzán szövegéhez harmonikusan simul a könnyed dallam, a művésznő pedig arc játékával is teljes mértékben kifejezésre juttatta a dalocskában megnyilvánuló szelid, anyai ammort. Most a Richepin által feldolgozott, ismert érzelgős ó francia balladát az anyai szivről Hermann zenéjével, majd Brahms: Wir wandelten dalát énekelte lebilincselő közvetlenséggell azután Strauss Richárd : Slándchenjét, amelynek bájos előadásával a kisdalban kifejezett érzelmek pompás interpretálásával valóban frappáns hatást ért el, zugolt a taps és az éljen, mig a művésznő újból vissza nem tért a pódiumra és megismételte énekét. Altalános kellemes meglepetésre ez után Thomasnak a műsoron német cimmel jelzett Mignon románcát énekelte — magyarul, majdnem teljesen kifogástalan kiejtéssel, a sürü taps lecsillapulta után pedig Tarnaynak „Ősz utolja" cimti halk magyar ábrándját ugyancsak osztatlan tetszés közepette. Rövid szünet után következett a hangverseny negyedik és utolsó része. Grief: Villingdans cimü dalát énekelte anyanyelvén a művésznő. Meglátszott, hogy ekkor otthonosan érezte magát a szövegkiejtés dolgában, mert az előbbi német és az ez után sorra került egyetlen francia dal előadásánál némi idegen akcentus volt kiejtésén észrevehető. Még egy svéd dal volt a mű soron : az Echopolska Dannströmtöl. A kis mű zenéje kedvesen tükrözteti vissza a sóvárgó szerelmes vágyódását kedvese után és Svárdström Valborg itt is, mint minden egyes előadott dalánál felülmulhatlanul tökéletes volt. A műsor ezzel ki is merült, de a lelkesült hallgatóság addig tapsolt és éljenzett, mig a művésznő ráadásul még egy német dalt is énekelt. A zongoránál Tarnay Alajos, az orszá gos zeneakadémia tanára, Valborg asszonynak állandó kísérője ült, aki érthetetlen vonakodással tért ki a közönség amaz óhaja elől, hogy egyedlil adjon elő valamit és hogy a pápaiknak is bemutassa országszerte ismert művészi tökéletességű játékát, káprázatos technikáját. Pedig — tudtunkkal — másutt előzékenyebb szokott lenni. Zongorakisérete egyébként diszkrét és az énekekkel mindvégig harmonikusan összevágó, igazán ideális volt. Jóval 10 óra után járt az idő, amikor a publikum a legteljesebb megelégedéssel, egy kellemesen eltöltött, fényesen sikerült est emlékével távozott." A koncert rendezésének érdeme Hajnóczky Árpádé, a fiatal, modern könyvkereskedőé. Kár, hogy ambiciózus vállalkozása az erkölcsi sikeren kivül nem járt a megérdemelt anyagi eredménnyel is. Szalkay Lajos színtársulata hétfőn befejezte az őszi sziniévadot és kedden már Zala-Egerszegen „Sasfiók" verses drámával megkezdte az előadásokat. A színtársulat itteni működéséről már részletesen beszámoltunk, ez alkalommal csupán az utolsó előadásokról referálunk. Szombaton egy régi, de azért még mindig vonzó operette a „Gésák" lett felelevenítve. A közönség, mely színültig megtöltötte a színházat, a legnagyobb élvezettel hallgatta végig a kitűnő előadást és a szereplőkkel szemben a legnagyobb elismeréssel adózott. Kitűnő estélye volt Bihari Erzsikének Molly szerepében és a tüntető tapsokat méltán kiérdemelte, nemkülönben Paxy Margit, ki Mimóza szerepében ragyogtatta koloraturáját. Bátori sok derültséget keltett Imári márki szerepében, nemkülönben Ivánfy ki Vuncsi szerepét nemcsak játszta, de táncaival is nagy sikert aratott, főleg melyet F'ekete Irénnel duetben járt. Remek ensemblék és finálék voltak, melyből az énekkar és zenekar kivette a részét. Vasárnap délután „A mozgó postásné" került szinre telt ház előtt és prima előadásban. Este meg lett ismételve „Gésák" operette, mely szinte nagy közönséget vonzott a színházba. Az előadás még biztosabban ment, mint az előző estén és a szereplők kel szemben ez alkalommal sem fukarkodott a közönség a tetszés megnyilvánitásában, melyet ugy játék mint ének tekintetében méltán ki is érdemelték. Hétfőn délután ünnepi előadásul a szokásos darab „A moÍjíár és gyermeke" került színre, melyben Kovács, Fekete Irén és Déry játszták a főszerepeket. Igen hatásos jeleneteik voltak, amelyeket a szép számú közönség méltányolt is. Este premierünk volt „Buridán szamara" vígjáték előadásával, mely egyszersmind bucsuelőadás volt. Igen szellemes dolog és a közönség kitűnően mulatott az egész estén. Igen hálás és jó szerephez ju tott Kovács (Lucien) és Déri (Georges), nemkülönben Verő Janka (Vivette) és Fekete Irén (Michelné). Az előadás gördülékenyen ment és a rendezés kifogástalan volt. KARCZOLAT a mixlt ixé fcir?öX. Legördült a függöny ! A változatosság kedvéért illustrálom a helyzetet ezzel a kifejezéssel, mely ugyanazt jelenti, mint a hagyományos szokáshoz hiven „finita la komé4ia" jelszót szoktam használni akkor, amidőn színtársulatunk lejátszta kisded já tékát itt hagytak bennünket, vagy végleg, vagy pedig a „a viszontlátás reményében". Ugyancsak a változatosság kedvéért, bár sajnosan, de ez alkalommal nagyon is kevés beszámolni valóm van színtársulatunk itteni időzéséről. Röviden szólva csak azt jeleztem, hogy ,,jöttek és mentek". Hát nem nagy változás ez a multakhoz viszonyítva? Akkortájt nem jöttek és mentek, hanem tényleg amint megírva van, jöttek, láttak és győztek". Restelem az ügyet, de nincs máskép. Még az utolsó reményben is csalatkoztam. Azt hittem és reméltem, hogy az utolsó akkordok felelevenítik némileg az úgynevezett „aranjouzi szép napok" homályos voltát, de sajnos még ebben is csalódtam. Értem pedig ezen csalódásomat a búcsúzásnál jelentkező érdeklődés és kifejezés teljes negligálását. Azt hittem és reméltem ugyanis, hogy ha már a fejszét elveszítettük legalább a nyelét megtartottuk. Nos hát még a nyelét is, elveszítettük, sajnos szinte a változatosság kedvéért. Szóval minden megváltozott! Eltekintve az egész sziniévad alatti ridegséget és bizonytalan helyzetet, még a búcsúzás is szokatlan lefolyású volt. Absolute semmi érdeklődés nem volt észlelhető á búcsúzás pillanataiban, mely rendes körülmények között a pályaudvaron szokott lejátszódni. Nem szólva zenéről, pezsgőről, csokrokról, küldöttségekről — mint anno dazummal — de még egy bánatos arcot sem lehetett az utazásnál látni mely jelképezte volna a színtársulat távozását. A legérdekesebb a dologban az, hogy a színtársulatnál határozottan kifejezésre jutott a kínálat és mindennek dacára nem mutatkozott absolute irántuk a vételkedv. Homlokegyenest ellenkező áramlat uralkodott az egész sziniidény alatt. Ha valaha alkalmazható volt ama bizonyos szálló ige, amely abban kulminált, hogy „volt kivel és nem volt mivel", ugy azjdei kapcsolkodzásra ez határozottan reá illik. De hát száz szónak is egy a vége! Mit szépítgessük annyit a dolgot, valljuk be egész őszintén, hogy teljesen kiérdemeltük ebben a szinévadban azt a szegénységi bizonyítványt, melyet részünkre a színtársulat ama tagjai, kik erre illetékesek voltak kiállítottak. Most már igazán elmehetünk a jó hírünkkel Kukutyinba zabot hegyezni. Elmondhatjuk rólunk, hogy sokat akar a szarka, de nem birja a farka. Színtársulatunk ezzel a szép impresszióval távozott el városunkból és ebben meg is marad a tavaszig, amidőn újra visszaérkeznek hozzánk, ez a dolog tulajdonképeni bibije, mert ha nem jönnének vissza, akkor legfeljebb azt mondhatnánk, hogy „gombház, ha leszakad lesz más", de igy ezzel a közmondással nem élhetünk. Teljesen kiismerték gyengeségünket és igy nehéz lesz a csorbát melyet saját magunkon ejtettünk, kiköszörülni. Elmondtam az esetet, nincs több mondani valóm és azzal végzem be a sziniidényiől való beszámolómat, amivel kezdtem, hogy : „Legördült a függöny" ! Frici. Az hirlik Az hirlik, hogy Pápa városa sokszor céltalanul fut, mint a fakó. Az hirlik, hogy Pápa városa Halottak napján az ntcai kut helyére koszorút helyezett. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk az országos konyhában nagy szerepet játszik. AZ hirlik, hogy a polgármester a csatornázás kérdéséhez már készíti a zenét. Az hirlik, hogy a rendőrök mostoha alkalmazottjai a városnak. Az hirlik, hogy a svéd csalogány hangversenye alkalmával sokan otthon maradtak. Az hírlik, hogy a svéd csalogány hangversenye után tervezett táncmulatság anyagi botlás miatt elmaradt. Az hirlik, hogy az estéli korzón néhány érdekelt fél erősen kitart. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal ember elvesztett párját siratja. Az hirlik, hogy Pápán egy háztulajdonos a házát. drótoztatja. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja futószárral ment Zala-Egerszegre. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja nem tudott jól számolni. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagjának az volt a jelszava, hogy „az idő pénz". Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja ugy járt, mint a „Buridán szamara". Az hirlik, hogy a színtársulat néhány férfi tagja a dohánygyárat kergette. Az hirlik, hogy a színtársulatnak volt egy vidéki látogatója aki „tus"-t kapott. Az hirlik, hogy Pápán a szinlaphordójától nagyrészt fillérekkel búcsúztak. Az hirlik, hogy Mihályházán a bikaállás be lett töltve. Az hirlik, hogy Pápán sokan a kávé-, házat melegedő szobának használják fel. Az hirlik, hogy Pápai Közlöny szerkesztőjének rendszerint csak délutáni ébredése van.