Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-10-31 / 44. szám

Sok derültséget keltett Kovács és Bátori jóizü és humoros alakításaikkal. Szemrevaló és tűzről pattant szobaeicus volt Ladányi Mariska. Kis szerep jutott Verő Jankának, Dérinek és Tombornénak, mindennek dacára a millieut nagyban emelték. Vasárnap délután a nálunk annyira megkedvelt „Az iglói diákok" zsúfolt házat csinált, úgyannyira, hogy sokan már helyet sem kaptak a színházban. Az egész előadás alatt a tapsok egész özönében részesültek a szereplők, kik mindegyike nagy ambitióval játszták szerepüket. A tapsokból bőven kijutott Bihari Erzsikének, Bátorinak, Gyárfásnak és Ivánfmak. Jókat nevettek Vértesnek ki a „pedellust" jellemzően karikaturázta. Este másodszor ment „A mozgó postásné" igen jó előadásban. Igen szép számú közönség volt a színházban és mint előző estén igen jól mulattak. Bihari Erzsi és Gyárfás által előadott énekszámokat meg kellett újrázni. A többi szereplők is az előző est sikerét konstatálhatták. Hétfőn zónaelőadásban élveztük „Az elvált asszony" «zép zenéjü operettet. Határozottan konstatáljuk, hogy ezen előadás siker tekintetében jóval felülmúlta a mult heti előadást. A szereplők mindegyike biz tosabb volt ugy énekben valamint játék tekintetében. Ladányi a címszerepben kifogástalanul énekelt és játék tekintetében is kimagaslott a múltkori ebbeli szerepléséhez képest. Bihari Erzsikéről is ezt mondhatjuk. A „hálókupé" és „esernyő" kupié teljesen bevált és zajos tapsokra késztette a közönséget. Marosi is jobb volt, mint az első alkalommal. Bátori és Szalkay a tőlük már megszokott kvalitással játszták meg szerepeiket. Az előadás határozott sikert aratott és a közönség egy élvezetes est benyomásával távozott a színházból. Kedden mint újdonság „A remény" halászdráma került bemutatóra. Rémes egy dolog és az egész darab tele van siránkozássa], fájdalommal, halálos félelemmel és vizbefult esetek elmondásával. A darab nak erősen szociális jellege van, de nincsen a mai kornak megfelelőleg feldolgozva. A szereplők mindegyike bármennyire igyekezett a közönség érdeklődését a darab iráni felkelteni, nem volt reá képes. Igen hatásos jelenetei voltak Fekete Irénnek, Déri Bélának, Marosi Gézának, Tompoménak és Kovácsnak. Kisebb szerepekben Verő Janka, Vértes, Ladányi Mariska az előadás összjátékát emelték. Szerdán délután ifjúsági előadásul „A peleskei nótárius" lett a lomtárból elővéve és egész tisztességes előadásban bemutatva. Aki ösmeri a darabot emlékezhetik, hogy az egész darabban a címszereplő dominál a többi szereplők csak epizód alakok. A címszerepet Bátori mesés humorral játszta meg és a közönség kitűnően mulatott jóizü alakításán. Helyre menyecske volt Ladányi Mariska a biróné szerepében, ugyszinte helyre legény volt Gyárfás mint Baczur Gazsi. Snkat nevetett a közönség Felceténé boszorkány alakításán. Este társulatunk egy közkedveltjének Déri Bélának jutalomjátékául „A tolvaj" adatott elő. Hogy mennyire kedveli őt közönségünk, igazolja az, hogy igen szép közönség nézte végig az előadást, megjelenése alkalmával babérkoszorúval és tüntető tapsokkal fogadták és az öltözőben tisztelőinek pénzgyűjtését adták át. Már volt alkalmunk Dérit ebben a szerepben látni, de ez alkalommal felülmulta magát partnerjével Verő Jankával együtt. A második felvonás nehéz jelenetében valósággal remekeltek és nyílt színen nyertek tapsokat. Kovács az apa, Tomborné az anya és Bátori mint detektív bíró kvalitásuk egész erejét öntötték be szerepükbe. Igen ügyesen adta Böszörményi a tolvaj fiu szerepét. Az eddigi bemutatkozása után igen szép jövőt jósolunk neki a szinipáty án. Csütörtökön a Tombor pár jutalomjátéka volt, mely alkalommal „Az aranykakas" került szilire. Ugy a kaimeslert, mint nejét megjelenésekor zajos tapssal fo gadta közönségünk és egy remek babérkoszorút nyújtottak át neki egy 5 pecsétes levél kíséretében. Az első felvonás gyengén indult és akadozva ment, de már a második felvonás a rendes mederben ment, ugyszinte a harmadik is. Az est kimagasló alakja Bátori volt, ki a tavaszi évadban Dexelmayer szerepét jutalomjátékául vette. Remek humora ez alkalommal sem hagyta cserbe. Tűzről pattant menyecske volt Verő Janka a vendéglősné szerepében, sőt még énekelt is. A többi szereplők Kovács, Déri, Gyárfás, Tomborné, Fekete Irén, Marosi és Ladányi Mariska az est sikerét emelték. Pénteken közönségünk dédelgetett ked vencének Verő Jankának volt jutalomjátéka, mely alkalommal az „Otthon" szinmű Magda sláger szerepét választotta. A nézőtér zsúfolásig megtelt és megjelenésekor szűnni nem akaró tapsok között tisztelői négygyögyörü csokrot és egy remek ezüst tárgyat nyújtottak át részére. Verő Janka az egész sziniévad alatt minden egyes szerepében művészi kvalitásait ragyogtatta, ez estén azonban, lehet hogy ezen tüntető fogadtatás hatása alatt, valósággal brillírozott. Minden egyes jelenete tüntető tapsokra ragadta a közönséget, mely a felvonások végén sokszorosan ismétlődött. A jutalmazandó mellett Kovács művészi játékát kell kiemelnünk, ki méltán kiérdemelte azon tapsokat, melylyel őt közönségünk illette. Igen kedves és rokonszenves volt Fekete Irén kis, de hálás szerepében. Déri nem volt disponálva és a hálás lelkész szerepében nem volt hatásos. Marosi határozott sikert aratott Keller tanácsos szerepében. Tomborné és Peketéné az est fényes sikerében osztozkodtak. Szombaton az örök szép zenéjü „Gésák" operette lett felelevenítve, melyről lapunk jövő számában referálunk. Volt már reá eset, hogy egy egy sziniévad alatt, mint mondani szokás „eljátszottuk kisked játékunkat" és kénytelenek voltak a helyzet befolyása alatt a sötét háttérbe visszavonulni, de emberemlékezet óta az nem történt velünk, hogy még a verseny előtt „teljesen letörtünk" volna. Ez nálunk praecendens eset, amelyre szégyenkezve kell visszaemlékeznünk. Mult heti megemlékezésem alkalmával örvendetesen jeleztem a starthoz való „fitt" állást, beszámoltam a szép próbagalappokról ugyszinte a triallokról, melyek reményt nyújtottak egy klasszikus verseny lefolyásának eredményéről és íme most minthogy az egész ügyet sportszempontból Ítélve meg, arról kell beszámolnom, hogy mielőbb a versenyzők starhoz állottak volna, a verseny le lett fújva és ennek más okát nem tudom adni, minthogy a versenyzők közül esetleg egy-két favorit előmunkálatok alatt „orrvérzést" kapott. Az úgynevezett „orrvérzés" ugyan még nem jelenti azt, hogy minden kötelezettség alól törölve lesz, de tekintettel arra, hogy a meeting végén vagyok tehát eredményt csak a jövő tavaszi meetingre várhatunk. Sajnos, hogy igy történt, de a változhatatlan sorsba bele kell nyugodnunk. Mielőtt a téli boxba kerülünk van még néhány napunk, de semmi kilátásunk arra, hogy a helyzet változást nyerjen. Lesz ugyan még egy „bucsu hadicap" de ez csak arra való, hogy esetleg a tavaszi meetingre erős súlyozást ne kapjunk. Ha már mindenről le kell mondanunk, legalább a „bucsu hadicap" nak lenne eredménye, legalább a veszett fejszének nyelét megtarthatjuk a tavaszi évadra. Ebben a bucsu hadicapban feleljünk meg kötelezettségünknek és akkor nyugodt lelkiismerettel zárhatjuk le a sziniévadot azzal, hogy a tavaszi évadon „A szives viszontlátásra". Frici. KARCZOLAT a mu-X-t ixé b^ről. Nem vagyunk még ugyan abban a helyzetben, hogy a hagyományos szokáshoz híven már a „fínita la comédia" jelszót alkalmazzuk, amennyiben még hátra van két előadás, hogy a sziniévad befejezést nyerjen, de amint az előjelek mutatják már ez alkalommal is teljes jóhiszeműséggel] lehetne ezzel a jelszóval a heti krónikát bevezetni, mivel a hátralevő két nap aligha fog a helyzeten még a legcsekélyebbet is változtatni. Utólagos fenntartással és jóváhagyással tehát mondjuk, hogy „fínita la comédia". Rendes körülmények között ezzel a bekezdéssel az események egész sorozatával emlékeztünk meg a sziniévad alatt lefolyt bizalmas értekezletekről, ez alkalommal sajnos csak azzal számolhatunk be, hogy ott vagyunk ahol kezdtük, vagy talán érthetőbben mondva „a niádi zsidó" helyzetébe jutottunk. Összegezve az egész sziniévad lefolyásáról való megemlékezésünket ,.üres frázis" jelszóval lehet ellátni. Voltak ugyan a sziniévad alatt egyes mozzanatok, amelyek némi reményt nyújtottak arra, hogy talán mégis kibontakozásra kerül a helyzet, de sajnos most már be kell látnunk, hogy füstbe ment reményünk, mert ami csekélység történt, annak komoly jelleget nem lehet tulajdonítani, nem lehet pedig azért, mert tényleg komoly dolgokról egyáltalában szó sincs. Hogy történt, mikép történt, hol kapott és hol nem kapott tust a várt események fonala azt nem tudom, de végeredmény kép konslatálhatjuk, hogy összegezve az ered- I ményt „teljesen letörtünk". Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a kor követelményeinek gyengén tud megfelelni. Az hirlik, hogy Pápa városa ösztönszerűleg fejlődik. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk nem tud kibontakozni. Az hirlik, hogy a polgármesternek a jövő zenéje a csatornázás kérdése. Az hirlik, hogy a rendőrök megélhetése burgonya alapokra van fektetve. Az hirlik, hogy a helybeli esperes plébános Dákára jár kisegíteni. az hirlik, hogy a Sportegyletben „majd ha fagy"-ra várnak. Az hirlik, hogy a szervezett munkások legutóbbi mulatságán a táncospárok futószáron táncoltak. Az hirlik, hogy a várkertben jelenleg bánatosan zeng a madár. Az hirlik, hogy Pápán a színházban megtartott jutalomjátékokra sokan azért nem mentek a színházba, mert féltek, hogy meg lesznek pumpolva. Az hirlik, hogy a sziniévad bizonyos tekintetben meddő volt. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagját ismeretlen tettesek látogatják. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja reménytelenül szeret. Az hírlik, hogy a színtársulat néhány tagja elspekulálta magát. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok a színházban babérkoszorúval tüntettek. Az hirlik, hogy Mihályházán a bika állásra pályázatot hirdettek. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal ember kirepült a kávéházból. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének éjfélkor harangozz ik a delet.