Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-10-24 / 43. szám

igazítására kiküldött bizottság beterjeszti jelentését. A képviselőtestület a bizottság által benyújtott és kiigazított névjegyzéket tudomásul veszi, melyszerint 87 rendes és 31 póttag van a virilisták névsorába felvéve. 3. Városi tanács beterjeszti az iparés kereskedelmi iskola tervrajzát és költségvetését. A képviselőtestület névszerinti szavazás megtartása után 13 szótöbbséggel kimondja, hogy az építészeti bizottság által bemutatott terv és költségvetés alapján a Matkovich féle telek más részén az iparos és kereskedelmi tanonciskola részére egyemeletes épületet emel. Az építési költségeket a Pápai Takarékpénztártól felveendő S'/Z/o-os folyószámlái kölcsönnel fedezi. Tekintettel arra, hogy az építkezés, valamint a telekvétel a városnak 82579 72 fillérbe kerül, melyet kölcsön utján kell fedezni, felhívja a városi tanácsot, hogy a kultuszminiszterhez kérelemmel forduljon aziránt, hogy ezen iskola fenntartásához nagyobb segéllyel kegyeskedjék hozzájárulni. Hogy a kérelem sikere biztositassék felkéri Hoitsy Pál orsz. képviselőnket, hogy ugy a miniszterrel, valamint Mártonfy Márton miniszteri tanácsosnál a méltányos kérelmet befolyásával támogatni szíveskedjék. 4. A városház átalakítására vonatkozó javaslat. A képviselőtestület elhatározza, hogy a pénztárt a mostani számvevőség, fogyasztási hivatal helyére áthelyezi. Az átalakítási munkálatokat a mérnöki terv alapján 4000 korona költséggel elrendeli. A költségek fedezetére a folyó évi pénztári maradványt kijelöli, amennyiben ezen összeg ebből ki nem kerülne, ugy a városi tanácstól javaslatot kér. Minthogy ezen átalakítás folytán a fogyasztási adóhivatal a városházában el nem helyezhető, felhívja a városi tanácsot, hogy a városház közelében béreljen irodai helyiséget. Egyben intézzen kérdést a városi tanács a veszprémi kir. ügyészséghez, vajon nem volna e hajlandó a rendőrség által letartóztatottak számára a megyeháznál 4 szobát a város részére bérfizetés mellett átengedni. Ez esetben a jelenlegi zárkák helyére kerülhetne a fogyasztási hivatal. 5. Özv. Matkovich Pálné kérelme a Matkovich-íéle épületek egy részének bérbevétele iránt. 6. Keller János kérelme a-Matkovichféle házban két szobából álló lakásnak bérbevétele tárgyában. A képviselőtestület a Matkovich féle házban 3 utcai szobát, konyhát, kamarát, pincét és mellékhelyiséget nyilvános árverés mellőzésével Özv, Matkovich Pálnénak évi 600 korona bérfizetés mellett bérbe adja. Ugyancsak a képviselőtestület a Matkovich féle házban 2 utcai szobát, Konyhát és a hozzátartozó mellékhelyiségeket nyilvános árverés mellőzésével* í. évi november 1-től 3 egymás után következő évre Koller János pápai lakosnak évi 440 korona bérfizetés mellett bérbe adja. Mindkét határozat névszerinti szavazással hozatott. Mellőzendő volt a nyilvános árverés, mivel a beigért bér a vonalon uralkodó bérleti viszonyoknak teljesen megfelel. 7. Fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérésekről szóló szabályrendelet tervezet. Minthogy a szabályrendelet tervezet a kereskedelmi miniszter leiratának megfelelőleg a jogügyi bizottság által módosítva és átdolgozva lett, a képviselőtestület a tervezetet szabályrendeleti erejére emeli és 4 egyenlő példányban jóváhagyás végett a vármegye utján a kereskedelmi niniszterliez felterjeszti kellő megtekintés végett. 8. Városi tanács javaslata a Sör-utcai bérház egyik lakásának Hanoii Oszkár részére leendő bérbeadása iránt. A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad és a földszinti baloldalon levő 3 szoba, cseléd és fürdőszoba, konyha és mellékhelyiségekből álló lakást 1909 november 1-től kezdődőleg határozatlan időre árverés mellőzésével Hanoii Oszkár vasúti tisztviselőnek évi 730 K bérösszegért kiadja. 9. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület Stepánek József morvaországi születésű, jelenleg pápai lakosnak kilátásba helyezi az illetőség elösmerését, ha a morvaországi állampolgárság kötelékéből el lesz bocsájtva és a magyar állampolgárságot kieszközli. Horváth Sándor illetőségét a képviselőtestület megtagadja, miután Somlyóvásárhelyen adózott ingatlanai után, de különben is Pápán tartózkodása alatt a város kötelékébe való felvételért nem folyamodott. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Színészet Pápán. Dacára, hogy a hét folyamán kevés újdonság és nagyrészt rég lejátszott és az évadban több izben előadott darabok voltak műsoron, a színház nagy látogatottságnak örvendett. Nem a társulat rovására mondjuk, de ugy látszik kevés betanult darabokkal rendelkeznek és ami újdonság lett előadva annál nagyon is tapasztalható volt a próbahiány. Ezt tapasztaltuk „Az erdészleány

0 előadása alkalmával. A darab nálunk nem újdonság, de a szereplők most tanulhatták be és mondhatjuk teljesen betanulatlanul lett előadva. A szereplők kivált az énekszámok előadásában teljesen bizonytalanok voltak. Több próbát kérünk az előadott darabokról, főleg mondjuk ezt az operettekre. Ebben nem a szereplő a hibás, hanem a rendezőség. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton két egy felvonásos operette került szinre. Mindkét operett a „Royal Orfeum" műsorát képezi. Az előadás a „Cigány ország" operettel vette kezdetét. Bájos egy kis dolog, mely élethűen jellemzi a bohémeket és bohémtanyát. Kedves és bájos — Ugy ? Akkor én önt talán Mollynak szólíthatnám ? Ismét tartós szünet. Igazán nem tudtok már, hogy mit mondjunk egymásnak. Ekkor eszembe jutott jövetelem tulajdonképpeni célja. — Kedves miss, — szóltam illedelmesen, — boldognak érezném magamat, ha oly kegyes lenne és feleségül jönne hozzám. Biztositom, hogy mindent meg fogok tenni, hogy önt boldoggá tegyem. Ez a toldalék önként tolult ajkaimra és fölötte meg voltara elégedve ezzel a költői befejezéssel. Legnagyobb meglepetésemre, miss Germaine egy ideig némán nézett maga elé. Fülig elpirult. Majd hirtelen felugrott. — Nem ! — kiáltott fel, — nem lehet! Nem leszek a felesége ! — De miért ? kérdeztem félénken. — Kérem, ne fáradjon ! Ne igyekezzen rábeszélni. Teljes lehetetlenség. Nem lehetek az ön felesége. És éppen ebben a pillanatban ért az a szerencsétlenség, hogy fülig belészerettem. — De mit szólnak majd ehhez a papáink ? — kérdeztem aggódva. — Azzal én ennyit sem törődöm, — szólt félvállról és igyekezett ujjaival fittyet , hányni, ami azonban többszöri kísérletre sem sikerűit. Ezen mindketten nevettünk. •— De azért jóbarátok maradhatnánk, indítványoztam halkan és feléje nyújtottam kezemet. Erőteljesen belecsapott. — Azt én is akarom, — szólt elfojtott hangon. —• Most ugyan köztünk már vége^ mindennek, — szóltam újból, — de azért engedje meg, hogy bevalljam, hogy nagyon sajnálom, mert ön a legelragadóbb lény, akit életemben valaha láttam. Olyan meggyőző, szívből fakadó hangon mondtam ezt, hogy miss Germaine el pirult, egy pillanatra lesütötte szemeit és azután sugárzó mosollyal közelebb húzódott hozzám. — Nem mondaná meg őszintén, hogy miért kosarazott ki ? — kérdeztem bátortalanul. — De igen! Hadd tudja meg! Nem akarom, hogy engem ilyen üzletszerüleg adjanak el. — De ha .. Türelmetlenül vágott szavamba : — Ne fáradjon, kérem. Felesleges ... — De ha ... — folytattam és itt abba is hagytam, mert semmi okos dolog nem jutott eszembe. — Nem, nem, nem ! — kiáltotta hevesen. — Egy szót sem akarok többé hallani erről a letárgyalt ügyről. Önt az atyja erőszakkal hozta ide . . , — Szó sincs róla ! . . . — tiltakoztam élénken. — Pedig ugy van ! Önt az atyja cipelte ide és én is az atyám parancsára vártam itt önre. Nekünk csak az a feladatt jutott, hogy igent mondjunk, a többit elvégezték a papák. És ezt én nem akarom! Nagyon szenvedélyesen beszélt és végül könyekre fakadt. A könyek láttára elvesztettem a fejemet, karjaimba vontam és megcsókoltam piciny ajkait. Szemtelenségem annyira meglepte, hogy nem is ellenkezett. Erre mégegyszer megcsókoltam. — Hogy merészel ön ? — tort ki ekkor haragosan, bár kevésbbé volt felháborodva, mint amennyire számítottam. — Azonnal kérjen bocsánatot és jelentse ki, hogy mélyen megbánta szemtelen merészségét! — Azt a legjobb akarattal sem tehetem ! — jelentettem ki vakmerően. — Ellenkezőleg, szeretném nyomban megismételni. Önnek pedig egyáltalában nincs joga szemrehányást tenni ezért, mert önmaga az oka, hogy belészerettem. Igenis, ön! Először hosszasan elbeszélget velem, hogy elég időm legyen önbe beleszeretni és amikor már fülig szerelmes vagyok, akkor meg egyszerűen kijelenti, hogy nem lesz a feleségem. Ekkor kitűnő ötletem támadt. — Hát akkor hozzám jön-e, ha én most itt helyben megszöktetem? — Összecsapta kezeit és ujongva felugrott: — Komolyan beszél ? Válasz helyett körülöleltem ós újból megcsókoltam. — Oh, Archi! — ujongott. — A papák őrjöngeni fognak ! — Tehát csak gyorsan ! — sürgettem. — Igen ám, de nincs megfelelő toilette rajtam, — szólt fontoskodó arcczal. — Nem baj, majd Párisban gondoskodunk arról is. — Hát igazán megszökjünk ? Kissé aggodalmas tekintettel nézett reám. — Természetesen! Még van egy félórai időnk. Azalatt megesküszünk és még el is érjük a hajót. Győztem. — Jól van ! , Várjon rám öt percig. Csak a kalapomat hozom le ! — kiáltott vigan és kifutott a szobából.