Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-10-10 / 41. szám

Vagy tán ellehet képzelni, hogy a pénzcsoport a városok központi takarékpénztárába 5 millió korona részvénytőkével belépve, ne kivánná pénzét jól gyümölcsöztetni, ne kivánná meg a részvényei után a kamatot és az üzleti nyereségből járó osztalékot s ne arra törekednék, hogy a nyere ség fokoztassék? Bizonyára nem, tehát a városok ily pénzintézet létesülte esetén sem kapnák kölcsöneiket alacsonyabb ka matláb mellett, mint jelenleg. Legfölebb azt érnék el, hogy a nagyobb verseny folytán pénzhez juthatnának, aminek most, sajnosan az ellenkezőjét tapasztaljuk, mig ha a városok anyagi erejükhöz mérten a városok központi pénzintézetét ugy alkotnák meg, hogy egy bizonyos összeggel 50, 100, 150, 200—300 ezer koronával belépnének, mint szövet kezeti tagok, vagy részvényesek s kimondanák közgyűléseiken, hogy pénztári feleslegeiket, alapitványaik és gyámtári értékeik azon részét, melyet egyébként értékesíteni nem tudnak, ezen pénzintézetben helyezik el, ugy oly horribilis pénzösszeg állana rendelkezésükre, amelyből a városok hiteligényeiket kielégíteni képesek volnának. Ma azok a pénziniézetek, hol a városok feleslegei elhelyezve vannak, fizetnek 3 , 3'/r, 4% ot, tehát legtöbbet fizetnek, ha 4%-ot adnak. Mig a városok hitelük után amortizálva szívesen fizetnének 5—5V

2%-ot, mert most függő kölcsöneik után is fizetnek ö'AVo-ot anélkül, hogy benne volna a törlesztési összeg is. Hány városnak van több 100 ezer koronára rugó függő adóssága s évek hosszú során fizeti a magas kamatIá bot törlesztés nélkül. Azonban, ha a városok takarék pénztára, önmaguk segítése elvén épül fel, ugy pénzük feleslege 4% mellett elhelyezendő ezen pénzintézetbe, melyből amortizátionális kölcsö nőket nyújthatna 5-, öV/o-ra a hozzáforduló városoknak. A fentmaradó nyereség személyi és dologi kiadások levonása után a városok által befize tett részvényösszeg arányában külön tartalékalapként kezeltetnek mindaddig, mig a városok által befizetett alapítási összeget el nem éri. Ha ez megtörtént, ugy az alaptőke a váró soknak visszafizettetnék. A városok takarékpénztáránál veszteség alig képzelhető, mert mint erkölcsi testületek, az általuk igénybe vett hitelért szavatosak, a veszteség jóformán csak a hűtlen kezelésből eredhetne. Erre a célra pedig a nyereségből lehetne félretenni. Hogy mennyire igazam van, miszerint pusztán a yárosok hozzájárulásával állittassék fel a városok takarékpénztára, mutatja azt Kassa város határozata is, amely szerint ez oly takarékpénztár alapitásához, amelynek részvénytőkéjéhez fele összeggel egy pénzcsoport is participál, — hozzá nem járul. Győr városa pedig szeretné biztosítani a városok túlsúlyát az által, hogy a városok egy 12 milló értékű részvénytőkénél 7 millióval, a pénzcsoport pedig 5 millióval lennne képviselve. De ez esetben ellehetünk ké szülve rá, hogy nem akad péuzcsoport, amely belépne a városok takarékpénztárba, mert a maga kárával a városok érdekeit józan ésszel nem szolgálhatja. A mi városunk is csatlakozott Kassa város közgyűlési határozatához, de hiszem, hogy alig lesz város, mely teljes mértékben ne tenné magáévá Kassa város felfogását. Hogy ezen üdvös intézmény mielőbb megvalósítható lehessen, dobjuk el azt az eszmét, hogy idegen pénzcsoportot vonjunk be magunk érdekeit szolgáló intézménybe, mert ez bizonyára az érdekek ellentétessége folytán örökös súrlódást szülne, ami kétség kívül a nehézkesen mozgó városok kárával járna. Csoknj ay Kílroly városi főjegyző. Színészet Pápán. A lefolyt szinházi hét újra beigazolta azon állításunkat, hogy közönségünk egy ambiciózus, törekvő és hivatásának tudatában levő színtársulatot nemcsak méltányolni, — Miért nézesz ugy reám ? — Hát már reád nézni se szabad ? — szólt az asszony. A gyerek lassanként elaludt, a szobaleány lefektette és kiment. A házaspár egyedül maradt. A férj odament feleségéhez s meg akarta csókolni. — Ereszsz csak engem, ereszsz, — szólt az asszony s eltolta magától az urát. — De Mariska . . . Az asszony durcásan húzódott a szoba túlsó sarkába. A férj egy darabig csak hagyta hadd duzzogjon, de aztán mégis megsokalta s odament : — Hát mi a bajod ? — Oh semmi, éppen semmi, — felelt az asszony keserűen. De többet nem akart mondani, csak egyre nézegette majd a férjét, majd a kis gyereket, komoran, gyanakodva. Lehetetlen volt az urának észre nem venni, hogy mit jelent ez a nézegetés ; de magába fojtotta boszankodását ós nem szólt semmit. Jó éjt sem kívántak egymásnak, ugy aludtak el. Éjjel egyszer csak fölébredt a gyerek és sírni kezdett. Murányiné ösztönszerűleg fölkapta az ölébe, de mindjárt le is tette s oda szólt az urához : — Csináljon valamit azzal a gyerekkel, i — Én ? — csodálkozott a férj. —- Hát I mit csináljak én '? — Óh, ne tettesse magát, — felelt az asszony csípősen. — Azt a gyereket nem hozták ide magának hiába. — Nekem ? — Hát nem is nekem, — pattogott az asszonyka. — Talán még tagadni meri? Hisz a szobaleány is ráismert rögtön, hogy magához hasonlít. Nem szégyenli a cselédek előtt ? A férj dühös lett : —

: Megbolondultál ? — Nem volna csoda, — panaszkodott könnyeit törülgetve a fiatal asszony. A gyerek egyre sivalkodott. — Kidobom azt a kölyköt az ablakon — ordított Muránji Elek. — Csak tessék, a raagáé, — válaszolt durczásan az asszony. Az ur kegyetlenül csöngetett. Az egész cselédséget föllármázta. — Vigyék ki innen azt a gyereket. A cselédek bámulták, de végre mégis fölvették a sivalkodó kicsikét és kivitték. — No, Mariska, lehet már most okosan beszélni veled ? — szólt akkor a férj. — Szívtelen ! — mondta az asszony s megvetően fordította el fejét. Reggelre még engesztelhetetlenebb lett a harag. Nem is szóltak egymáshoz. Most bejött a szobaleány : — Nagysága kérem, egy szegény aszszony van odakint, azt mondja, a gyerekéért jött. Sir, rimánkodik, hogy adjuk oda. Nagy nyomorúságában tegnap elhagyta, de már megbánta. Az Isten irgalmára könyörög, hogy adjuk vissza. Murányiné kitekintett. Valami fonnyadt képű, csuya, negyven év körül levő napszámosasszony állt odakint. ki úrinő pirulva nyúlt a zsebébe s pénzt vett ki a tárczájából : — Vigye hát, jó asszony, a gyerekét és Isten áldja meg. Aztán ahogy visszatért a szobába, sóhajtva pihentette tekintetét az üres székeken, ahová tegnap este a kicsikét fektette. Schwach Mór cipöraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készitésü raktári cipők kaphatók.