Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.
1909-01-24 / 4. szám
ffiX- ó^-fol^ram.. ^átrpa, 190Ö. j aaD-ixátír? 24=_ 4. sízámn PAPA j 0 \ V KÖZÉRDEK Ü FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HI10ETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és U 0 B E L A H M 1 H könyvkereskedésében. Szomorú jelenségek, Városunk képviselötestülének leg utóbb tartott közgyűlésén oly szomorú jelenségeket észleltünk, melyek kötelességünkké teszik, hogy ezzel foglalkozunk már abból a szempontból, hogy ezen felszólalásunkkal városi képviselőink figyelmét oly körülményre felhívjuk, mellyel esetleg ezen szomorú jelenségeket orvoslást nyernének. Sajnosan tapasztaltuk ugyanis, hogy egyes képviselők oly kifejezéseket használnak közbeszólalásaikkal, melyek nem a közgyűlési tanácsteremben, hanem csak a korcsmákban hangzanak el. Oly durva kifejezések, melyeket csak egy boros állapotban levő egyéntől lehet elvárpi. Az ily jelenségek a közgyűlési terem méltó ságát és tekintélyét csak degradálni t adják. Méltó felháborodással konstatáljuk ezt, de felháborodást keltett ez képviselőink körében is sőt többszöri elnöki rendreutasitásra szolgáltatott okot. Azt sem tartjuk helyesnek, hogy egyes képviselők a köztisztviselőket hivatalos hatalommal való visszaélés sel gyanúsítják. Tessék nyíltan és férfiasan reáolvasni az illető köztisztviselőre, nem pedig agár módra kertelni. Ha a tisztviselő bűnös, van mód azon segíteni, tessék ellene a fegyelmi eljárást kérni esetleg követelni. Az sem való a közgyűlési terembe, hogy ott személyeskedjenek és becsületbeli ügyeket intézzenek el. Tessék azt magánúton elintézni nem pedig az ilyen dolgokkal a közügyek menetét zavarni. AZÍ már többször tapasztaltuk és ez alkalommal újólag konstatáltuk, hogy egyes képviselők a tárgysorozat egyes pontjaihoz szólva íelszóla lásukban teljes tájékozatlanságot árul uak el és ezáltal a közgyűlés rendes menetét zavarják él a tárgyalást hosszú lére eresztett beszédekkel húzzák, halasztják. Mindezen jelenségeket sajnosan tapasztaltuk a legutóbb tartott városi közgyűlésen. Nem szivesen hozzunk ilyesmit a nyilvánosság elé, de kényszerűségből tesszük ezt azon reményben, hogy ezen felszólalásunkkal ezen kinövéseknek tovább terjedését meggátolhatjuk. Ezzel kapcsolatosan újra és nem is tudjuk hányadszor kijelentjük, hogy nálunk számos képviselő csak a közgyűlési teremben értesül a napirendre tűzött kérdések mibenlétéről. Igen természetes, hogy magának még vé leményt nem is alkothat amikor szava, zásra kerüla dolog. Szavaz ugy amint a szomszédja felvilágosítja amúgy gondolomra. Ennek a teljes tájékozatlanság nak azután az a következménye, hogy gyakran kicsinyes érdekek döntöttek nagyfontosságú kérdésekben. Sokszor tapasztaltuk azt, hogy alapjában és jellemében véve igaz és őszinte a mi népünk s az iparos és földmives osztálybői kikerülő városi képviselő TA KCZA. Hervadóban. Az ősz már ráteritette a nagy kert útjaira zörgő, vörhenyesen sárga szőnyegét. Madárdal sem szólt A fák százszinü maradék lombjában csak a szél zörgött. Ez is minta egyre csak elégiákat sóhajtott volna. Az egész minden olyan szomorú és olyan meghatott volt, mint egy csöndesen panaszkodó őszi költemény. Ebbe a méla, hervadástól beteg őszi világba a kertben sétálgató hölgy nagyon, de nagyon beleillett. Mindenről csak a halál jutott eszébe. Pedig beteg sem volt. Jó étvágygyal evett és csöndesen, egészségesen aludt. De nagyon megfogta a hervadásnak, az elmúlásnak fájdalma. Nagyon a lelkére szállott az ősz. Valami mintha kiveszett volna belőle s ettől olyan lett a lelke, mint a hervadó levél, színtelen, erőtlen, hullatag. Megtörténik *ez mással is. Egy ilyen hervadásos őszi nap ugy elönt hangulatával, szomorúságával, hogy csak az ő lankadt színein át látjuk a magunk világát is. Magunkban is cs elmúlást, hervadást érzünk, kivált ha már okunk is van valami soha vissza nem térőt megsiratni. Automobiltülkölés hangzott. Hallotta utána a kínosan prózai töffögést is. A kastélyhoz járhatott. Hozzá jött. Mégsem érdeklődött tovább, csak járta a magános sétautját Azután mégis mintha valami szorongás érte volna. Nem nagy vártatva egy férfiú közeledett feléje. Amint meglátta, tűzbe csattant a képe s egész termetén a hirtelen izgalom hidege futott át. Évek óta nem látta, mégis ráismert. Egészen a régi volt. Még a járása sem változott. Ugyanolyan ringó, himbálózó volt, mint régen. S a ballábát kissé elhagyta mindig, csak ugy, mint azelőtt. Mindössze csak a haja változott meg. ritkult, amellett hogy arca férfiasabbra, termete súlyosabbra termett. Hangja is, bár elfogódottan, zavartan beszélt, kissé mélyebben, zengőbben szólt. Tekintete azonban egészen a régi volt. A szokatlanért, a bizarrért való rajongás csillogott benne. A jövevény Bálint Tivadar volt az akkoriban divatos költők legnevesebbje. — A kastélyban azt mondták, hogy a kertben sétál. Ne haragudjék, hogy igy rárontotam — kezdte a szót. A hölgy mosolygott. Erre már összeszedte magát a hirtelen meglepetés zavarából, sőt hideg, gúnyos iparkodott lenni. — Lássa, a véletlen is hogy segítségére jött, — felelt — hogy stílusosan rendezhesse ez a találkozásunkat. Hiszen novellát fog velem játszani s milyen pompás díszlet hozzá ez az őszi kép ! A férfi arczán mély bánat borult el. Szinte megvonaglott. Schwacli Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca 25 sz. (a Párisi Nagy Áruházzal szemben), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. 8Ö5T Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók.