Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-08-08 / 32. szám

Ugy hiszem eléggé jellemzi ez az esetet is a gazda közönség nem törödömségét, mert mi sem lett volna könnyebb, mint az illető utazót a Iörvény rendelkezésére való hivatko zással egyszerűen kiutasítani, hát ha még arra is gondolt volna az illető gazda, hogy a feladott megrendelés sel nem holmi fővárosi kereskedőt, hanem egy megyéjebeli tisztességes és adót fizető kereskedőt juttat haszonhoz. A vidéki kereskedők nem törő dömségét misem illusztrálja jobban, minthogy a rendelkezés intencziója szerint nem szervezkedtek. Ha egyöntetűen járnának el és minden tudomásukra jutott esetet fel jelentenének, ha puhatolódznának, hogy hol és ki által követtetnek el a kihágások, ha ellhallgatás és ez által, hogy a budapestiek példáját követve, maguk is elkövetik ezen kihágásokat, nem nyújtanának segédkezet, akkor a vidéki kereskedők ösz^ szesége nagyon rövid idő alatt érezné a törvénycikk üdvös hatását, igy szervezetlenül azonban egyszerűen csak azon bűnhődnek, a kiknek esete véletlenül a hatóságok elé kerül, ez pedig annyira nem sok, hogy ma holnap ott leszünk, a hol voltunk, mielőtt a törvénycikk rendelkezése életbe lépett. Ne legyen a gazda és fogyasztó megyéjebeli kereskedőjének ellensége. Próbálják csak meg, nem e szerezhetik be szükségletüket p. o. egy pápai tisztességes cégűéi jutányosab ban, minőségileg nem-e kaphat itt jobbat, mint a fővárosi cégnél ? ! A pápai kereskedő vevőjének hiteligényeit épp ugy — ha nem job ban — kielégíti, mint a budapesti és külföldi cégek, egy kis jóindulat mellett tehát mindenki jutányosabbau vásárolhat itt nálunk, mint a törvényt kijátszó bujdosó utazóknál. Gondoljon gazda- és fogyasztó közönségünk arra, hogy azáltal kitűnő szolgálatot tesz a vidéki kereskede lemnek és elősegíti azt a hazafias, a fenti paragrafus intencióját képező célt, hogy decentrálizálódjék kereskedelmünk, hogy a vidéki kereskedő is megélhessen. Mi, vidéki kereskedők pedig le gyünk réseu és alkalomadtán használjuk fel jogainkat. Tekintse ezt magának mindegyikünk feladatának, el végre is minket sujt a dolog leg jobbau.l A villamostelep felügyelő bizottsága szerdán délután ülést tartott, amelyen egy nagy horderejű kérdés nyert elintézést. Értjük ezalatt az accumulátor telep kibővítését, melynek szükségessége már hónapok óta hangoztatva lett, de eredményét késleltették a beérkezett különböző pályázatok, mig végre ezen a bizottsági ülésen az accumulátor kibővítésére a Ganz-cég hivatott meg. Az ülésről a következőkben számolunk be : Polgármester előadja, hogy az accumulátor telep kibővítésére két cég pályázott, nevezetesen a Tudor accumulátor gyár és a Ganz-féle villamossági részvénytársaság, kiknek ajánlatát bemutatja. liften járnak emeletről emeletre, egyszerű, ódon német vendégfogadó, pár kiadó szobával. De hát már ki van rá irva a hangzatos czim. Az uri szoba asztalán azonban ragyogó fehérségben tündökölt az abrosz s rajta alpesi virágokból kötött csokor volt. A vendéget Gretchen szolgálta ki, a vendéglős lánya. Don Jüan már megebédelt s a fekete mellé a menetrendet tanulmányozta. A kis német leány szomorúan nézte. Hosszan nézte, aztán megszólalt: — A vonat még soká indul 1 — Igen, igen, kicsikém — felelt szórakozottan a férfiú. A leány kis szünet múlva félénken kérdezé: — Miért megy már el ? A férfiú benhagyva ceruzáját a vastag könyvben, összetette s barátságosan ráné zett a leányra. Világosszőke fürtjei rózsás kis arczot koszorúztak. Szorosan a termetére simuló ruhája alatt a hajadonná feslő gyermekleány fejlődő idomai mutatkoztak. Keze a fehér köténykét beszegő csipkével babrált. — Hát itt maradjak, kicsikém ? — kérdé a férfiú. A leány nem felelt. Zavartan a földre nézett. — Mit csinálnék én itten ? A leány nem tudott felelni. A férfiú is elhallgatott s megint kinyitotta a menet rendet. A leányka zavartan, szégyenlősen újra megszólalt: — De ha már elmegy, ugy-e, fogad el .tőlem emléket ? — Édes gyermekem, hogyne, hogyne 1 — lelkendezett a férfiú. A leányka pedig fényképet vett elő a kötény alól. Odatette a férfiú elé. — Ön is ad nekem, ugy e ? — kérdé aztán meleg bizalommal. — Adok, adok, — felelt a férfiú — azaz hogy küldök, mert most nincsen nálam. — Küld, de, ugy-e, hamar ? — Nagyon hamar. Itt a kezem. Megfogta a leány forró, reszkető kezét, azután magához vonta. A leány boldogan, engedelmesen hozzásimult s csókra is átengedte remegő ajkát. A férfiút aztán tovább vitte a gyorsvonat. A leányka kikísérte s amikor a vonat elrobogott, olyanformát érzett, mintha szive fölött robogott volna el a füstöt, kormot tüszkölő vasparipa s az égbe ágaskodó óriás hegy mind düledezne s őt akarná el temetni. IV. Igy járta Don Jüan a földet. Ahol csak megjelent, rózsával fogadták s ő emlékül mindenütt bánatot hagyott. Minthogy szabályszerű időben és sértetlen borítékban beérkezett ajánlatok felbontása után a bizottság azt állapította meg, hogy a Tudor accumulátor gyár 30.000 korona ajánlatával szemben a Ganz-féle villamossági részvénytárság 26.400 koronával kész az accumulátor telepet kibővíteni, a motor dvnamót 3.400 koronárt szállítja, a kapcsoló táblát pedig 5.264 koronáért szereli fel, a csomagolásért 320 koronát számit fel. A villanytelep felügyelő bizottsága az accumulátor telep kibővítését 35.384 korona 50 fillér ajánlati összeggel a Ganz-féle villamossági részvénytársasággal javasolja eszközöltetni, miután a legelőnyösebb ajánlatot ő tette. Az építkezésre 6.340 korona, a szerelési munkadíjra pedig 1.100 koronát javasol megállapítani. Az építési munkát a Ganz-cég által bemutatandó részletes rajz alapján versenytárgyalás utján kéri kiadatni. A kibővítés összköltségét 42.824 korona 50 fillért folyó számlára véli felvétetni a pápai takarékpénztártól, miután a város összes függő kölcsönei ugy is egy nagyobb amortizátionális kölcsönnel lesz konvertálandó, ily kölcsön felvételére azonban a pénzügyi helyzet nem alkalmas. Miről a Ganz-féle villamossági részvénytársaság és a Tudor accumulátor gyár azzal értesíttetik, hogy a munka odaítélés csak a képviselőtestület jóváhagyásával válik érvényessé, miért is felhívja a polgármestert, hogy ezen javaslatot terjessze a legközelebbi közgyűlés elé. Stern Ernő kérelme, nyomdája számára egy dynamó beszerzése iránt. A felügyelő bizottság folyamodó számára kész egy motor dynamót beszerezni, ha előre a villanytelep pénztárába 100 koronát befizet, a dynamó szállítását követő 1/2 tői kezdve 3 egyenlő évi részletben fizeti meg a dynamó részét 6%-os kamatával együtt. Amennyiben a részletfizetést elmulasztaná, az egész összeg azonnal esedékessé válik. A dynamó árának végleges lefizetéséig a város tulajdonjoga a motorra fentartik. Miről Stern Ernő értesíttetik, úgyszintén a villanytelep vezetősége is. K r i s z t Jenő esperes kérelme az Annatérnek leendő megvilágítása iránt. A felügyelő bizottság az üzemvezető javaslatához képest elrendeli, hogy a 2 fél éjjel égő lámpás egész éjjeli égővel cserélMegnyiltak előtte az asszonyi szivek s ő megtöltötte könynyel, fájdalommal. Ahol csak megfordult, mindenütt sírtak miatta. V. Az örökkévalóság virágos rétjén magában jár egy magas, feketeruhás nő. Haja mint az arany, arcza mint a tej. Két karja hosszan alácsüng, feje is szelíden lehajlik, járása fáradt, bágyadt. Jön vele szemben izmos, rugékony arab leány. Virággal hímezett fehér ingén átcsillog a barna test s átrajzolódnak a feszességükben is könnyed vonalak. Fekete szeméből messze révedezik a tekintet, meszebb, mint a fekete éjből a Sziriusz tüze. Hogy a fekete hölgyet megpillantja, megáll. Az is. íCgymásra néznek, aztán mind a ketten egyszerre felkiáltanak : — Te is őt sirattad ! S erősen, szorosan összeölelkeznek. A földön pedig harmattal telnek meg a virágok. Aztán jön a német kis leány, a Gretchen s jönnek még többen is, sokan is, akik mind ő miatta sirtak. S hogy igy az örökkévalóság virágos mezején egymásra találnak, mond hatatlanul ' szeretik egymást.