Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-07-11 / 28. szám

csak ügyet, mily mesterkedéssel teszik a mi piacunkon úgyszólván monopali­ummá azt kofáink, hogy ök árulhassa­nak és a közvetitök, hogy a közönség orra elöl elszedjék a valamire való jó szágot és aztán drágán eladják. Meg­lopják a pirkadó hajnalt és okkupálják a piacot, az anyagot s a jámbor közön­ség nem tudja mire vélni, hogy miért drágul ugy meg a piac. Azt hisszük, talán lehetne ez el­len tenni? Ha szomszéd városainkban mindenütt szabályozva van, hogy a piac mikor kezdődjék és a piacra törő elárusítót a város végén a kofák ne közelíthessék meg, a hol mindent ösz­szevesznek, ha lehetséges az, hogy a kofák piaci vétele feltételekhez és idő­höz vannak kötve, ha lehetséges az, hogy a városi hatóságnak elsőrendű dolga, miként a vevőközönség ne en­gedtessék oda tisztán a kofák és köz­vetitök önkényének és főleg, ha a vá­rosi hatóság mindig bir ama helyeken kellő remediumokkal, melyekkel a ko­fák kartellj ét megtöri, talán nálunk is lehetséges intézkedéseket tenni, hogy a kofák és közvetitök grasszáló szövet­kezetét szétrobbantsa. Próbált már közönségünk mindent, sőt úgyis, hogy maga is korán kereste fel a piacot. Igen ám, csakhogy a mi kartelleseink már oly szemérmetlenek, hogy a város határánál elvásárolják a vidéki ember áruját. Ezért drágul meg nálunk a piac. Ez ellen tenni kell, még pedig a városi hatóságnak kell erélyesen fel­lépni e tekintetben. Felhívjuk tehát a városi hatóságot ezen közbotrányos ál­lapotra, hogy hivatalossan lássa meg, a mit velünk együtt tud. > A házadókataszter. A házadó reformjáról szóló 1909 V. t. c. házadó kataszter készítését és vezetését rendelte el. A házadó kataszter munkálatát az egész ország ban legközelebb megkezdik, mert an nak f. évi október hó végéig el kell készülnie. Az uj házadótörvény 1910 január 1-én lép életbe. Az uj házadótörvény a kivetési eljárás egyszerűsítése szempontjából, — egyfelől szakit a 3 éves kivetési ciklusok rendszerével és évenkénti kivetést követe' ; másfelől pedig el rendeli egy állandó jellegű házadó kataszter elkészítését és annak a jö vőben leendő állandó nyilvántartását. A törvénynek ez a része a kihirdetés napján hatályba lépett, s most már végrehajtásra vár. Az első házadókataszter munká­latnak folyó évi október hó végéig készen kell állani. A házadókataszter célja az, hogy abból az adóköteles személyekre és az adótárgyakra vonatkozó adatok, épugy, mint a földadónál, bármely pillanatban megállapíthatók legyenek. A házadókataszter felvételének kiinduló pontját a törvényben con­templált adókörzetek pontos megálla­pitása és meghatározása képezi Házadó szempontjából a városokhoz tartozó vagy hozzájuk közigazgatásilag csa tolt területen fekvő házak és épületek négy különböző adókörzetbe osztha tók és ehhez képest az egyes körze­tekről külön kataszter készítendő. Ezek a körzetek : „belső terület" ; „külső terület" ; „nyaraló telep" és végül „engedélyezett gyógyfürdőterü­let* néven jelzendők. A „belső terület" körzetébe tar­toznak : az egyes városok és közsé­gek belső összefüggő területén és a határán 1 kilométeren belül fekvő házak és épületek, — kivéve az en­gedélyezett gyógyfürdőtelepeket és az annak engedélyezett határvonalain belül emelt magánépületeket; — nem­különben itt veendők fel a község határában bármily távolságra fekvő nyaralók, mulató és gyógyfürdőnek nem tekinthető fürdőhelyek. Oly köz­ségekben és városokban, melyeknek lakossága legalább 15.000 lélekből áll, a belső terület katasztere a köz­igazgatási területek szerint is elkülö­nítve készítendő. A „külső terület" körzetébe so­rozandók a várostól legalább 1 kilo­méterre fekvő erdő- és mezőgazda­sági területeken (majorságon, tanyán, pusztán, szőlőkben vagy gyümölcsö­sökben) álló épületek (a nyaralók, mu­latóhelyek és a gyógyfürdőknek nem tekinthető fürdőhelyek kivételével) : továbbá a bánya-, gyár és ipartele­pek (például : kőfejtők, tégla-, szén­és mészégetők, fatelepek stb.) A „nyaraló telep* körzetbe soro­zandók a községtől legalább egy ki­lométerre fekvő nyaralótelepek (1909 VI. t. c. 5 §), ha a területükön levő relraera valóságosan akkor dicsőült meg, amikor ő igy nyilatkozott jegyesemről : „De­rék kis lány. Vedd el minden gondolkozás nélkül. Az Isten is neked teremtette". Az esküvőnk után megint hosszú útra kelt. Valami fantasztikus regényéhez gyűj­tött adatokat. Már régóta barangolt Egyip­tom földjén, mikor végzete egy előkelő tu­rista-társasággal hozta össze, melynek él­tető lelke egy öreg gróf volt, akinél — ba­rátom lelkes Ieirása szerint — szeretetre­méltóbb, humánusabb mágnás még nem ta­posta a földet. Mikor Dénessel összekerül­tek, e gróf egyszerűen magához lánczoita őt. Az én barátom nagy olvasottságával és nyelvismeretével kiváló hasznára volt a gróf­nak, aki szenvedély es régiséggyűjtő volt és igy együtt kutatták a letűnt évezredek nyo mait, együtt lelkesedtek, ha kutatásaikat eredmény jutalmazta. Hónapok multával el­hagyták a piramisok hazáját és a laikusok szemében nevetségesen értéktelen, de rájuk nézve kincseket érő törött cserepekkel és kődarabokkal tértek vissza Magyarországba, egyenesen a gróf birtokára, hova az én ba­rátomat vendégül hivta. Ugy volt, hogy együtt írják meg a több kötetre tervezett útirajzot és megosztoznak a dicsőségen éppen ugy, mint a vállalat anyagi sikerén. A kastély ez idő szerint pompás azilum volt két, vi­lágtól elvonuló, dolgozni akaró ember szá : mára. A grófné kis fiával és az angol mis sel a Tátrában voltak és a földszintes kas tély 16 pompásan berendezett, de templomi csendességü szobájában ők voltak az urak. Felváltva dolgoztak és sétálgattak az óriási parkban és nyugalmukat nem zavarta semmi. A gróf idők multával feltétlen bizalmasává avatta ifjú társát és elbeszélte neki szomorú, magányos ifjúságának történetét. Elbeszélte azt is, hogy a nősülésre nagyon későn gon dolt és azzal el is idegenítette magától a családját "végképpen, most egyik nővére tár­salkodónőjét vette el, aki szépségével, mű­veltségével meghódította. Merész lépését mindezideig nem bánta meg. Jó, hűséges és okos társat nyert benne, aki beleélte magát az adott viszonyokba. A kis fiáról is sokat beszélt a gróf; ilyenkor egészen felélénkült és lázas türelmetlenség vett rajta erőt, mi­kor érkezésüket jelezték. Végre az az idő is eljött és az én Gyuszi barátom, szokása szerint, hűségesen referált róluk. Apróra leírta benyomásait ós az ő csillogó színei­ve! elém állította a méltóságos asszonyt, a szép, szomorú szemű barna nőt, aki fehér ruhában jár mindig ; ékszert nem hord ; egyetlen dísze az övébe tűzött ibolyacsokor. Irt az angol missről és a kis, vérszegény grófról, aki vele az első pillanatban barát­ságot kötött. A csendnek, nyugalomnak és igy ter­mészetesen a komoly munkának is egyszerre vége szakadt. A grófnétól még dolgozhattak volna, de az elkényeztetett kis lurkó szün­telen uj barátjának nyomában volt. A család hazaérkezése után Dénes bú­csút akart venni vendéglátó gazdájától. Most ugy sem tudnak dolgozni. Majd talán télen Budapesten, "vagy jövő tavaszszal, mikor a kastély újra csendes lesz, befejezik a nagy művet. De a gróf hallani sem akart a távo­zásról. Most, az igaz, a munkának szünetelni kell, de hisz jó is. Az ő öreg feje már ugy is kimerült kissé. A távozásra azonban gon­dolni sem szabad. Most következik a ven­dégjárás ideje; a fárasztó kirándulások, va­dászat és inas egyéb szórakozások. Csak nem Schwach Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents