Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-06-27 / 26. szám

Ellenben amiből egy kis jövedelmük lehetne, a fogyasztási adókra, a regálékra, a vámokra rátette kezét a hatalmas állam. Irtóztatóan felcsigázzák a bor és sör árát, amivel azt érik el, hogy a szegény nép komisz vizzel és spirituszszal készített pálinkát kénytelen inni még most is, — amikor már van sok jó magyar bor. A pálinkából rémséges haszna van az államnak, ellenben ami népünk züllik és pusztul! Nagyon is aktuális ezen kérdés megoldása. Ezen tervbe vett fogyasztási adónemeknek a városokra való átruházása^ érdemében a szükséges intézkedések már megtétettek és hisszük is, hogy ezen országos mozgalomban, melyben városunk képviselőtestülete legutóbbi határozata értelmében részt kért magának, amennyiben ezen nagy jelentőségű és fontos küldetésben részt fog venni és a vidéki városok reménye teljedésbe is fog menni. Ami az utonomiát illeti azt mi már évek óta hangoztatjuk sőt képviselőtestületünk által kiküldött bizottság már elkészítette azon memorandumot mely városunknak az önálló törvényhatósági joggal való felruházását a belügyminisztertől kérelmezi, ami most már remélni is engedni, hogy azon küldöttség, amely ezen memorandumot a ministernek átnyújtja minden lehetőt el fog követni, hogy biztosítja magának azon jogokat és hatáskört, melyre haladásánál és fejlődésénél fogva praedestinálva van. Az évzáró vizsgák eltörléséről, Nagyrészt bezáródtak az iskolai kapuk, melyen 10 hónapon át tódultak a kicsinyek és nagyok. Az iskola naptára elüt a polgári élet naptárától. Mig itt 12 hónap szá mit, amott csak 10 hónapból áll az „élet". De ez a tiz hónap valóban a munka ideje. Annyira a munka ideje, hogy lépten nyomon sokalják, külö nősen a finnyásabb gyermekek szülői. Pedig ha tekintetbe vesszük az oktatás mezején történő nagy refor mokkái, a tanítás intenzivebb törekvését, az egészségi viszonyok nagy figyelembevételét, a közoktatás szín vonalának országszerte történő emelését : meggyőződést szerezhetünk arról, hogy iskoláink mélyen mivelik a tudás kertjét. A tönév végén minden komoly tanitó ép ugy számot vet munkásságáról s annak eredményéről mint ahogy a tanév elejét nem kezdheti tervszerűség, előkészítés és meggondolás nélkül. És ez a számvetés mindig haszi not mutat a komoly, törekvő mun kásnál. Még akkor is előnnyel zárul, ha a siker nem is ütné meg az igazi, az óhajtott mértéket. Haszonnal jár a számvetés ebben az esetben is azért, mert gondolkodóvá tesz bennünket s keressük a hibát önmagunkban és a körülményekben egyaránt, hogy azokat megismervén, a jövőben leküzdhessük. Junius hónapja az évzáró vizsgák hónapja. Sok szó, sok érv hangzott már el az évzáró vizsgálatokról, s a legtöbb azok megszüntetése mellett nyilvánult. És valóban kérdeznünk kell magunktql is, hatóságainktól is : van-e szükség az évzáró vizsgálatokra ? Néhány év óta a reformok korát éljük az iskola terén. Azt hisszük, az a meggyőződésünk, hogy a reform nem lehet teljes addig, amig a vizsgálatok reformálására nem gondolnak hatóságaink. Nem szeretnők a szülőházat távol tartani az iskolától, sőt az a vágyunk és meggyőződésünk, hogy a szülői házat mindig és fokozatos mértékben kell az iskolához kapcsolni. Ámde a vizsgálatok egyedül, eddig nem bizonyultak erre a célra jónak, sőt, tekintettel a szülők egyoldalii Ítéletére, érzékenységére, sok esetben a keserűség magvát hintették el vele. Jelen keretben nem czélunk az évzáró vizsgálatokról érdemlegesen értekezni, de a tanév bezárása alkalmat ád arra, sőt egyenesen kötelességünkké teszi, hogy, mint a modern haladás szószólói az elemi iskolák évzáró vizsgái ellen állást foglaljunk s az ujabban különféle tanügyi körök által ismételten is felvetett ésalapoí san megtárgyalt régi eszmét; az évzáró iskolai ünnepélyeket hatóságaink figyelmébe ajánljuk. Ez a kérdés az ország tanitósáséliez, valósággal gyermekké változott most a gyermek kedveért. Mikor a törvényszéken elvégezte a dolgát, ahol heves csatát vivott a maga igazáért: nem tudott hazatérni, hogy előbb be ne forduljon valami, játékos, vagy valami czukrosságos boltba. És Pistika már a virágos folyosóra elébe futott s a gyermekkor önzésével nevetett föl reá: mit hoztál apuskám ? Egyszer aztán az történt, hogy Hamvas Károly valami csekélység miatt összekapott ama szerenádos tiszttel a kaszinóban. A segédek mindent elkövettek, hogy békésen intézzék el az ügyet, de csodálatosképp mindkét fél a legkeményebb föltételekhez ragaszkodott. A dolog végre egy hatalmas vágás volt, amelyet a hadnagy ur az arcára kapott. A hadnagy aztán sietett magát elhelyeztetni Boszniába, ugyanakkor az ügyvéd felesége helyreállítása végett a Riviérára utazott — a fiával együtt. Mindezt Hamvas Károly rendezte igy, aki semmitől a világon nem félt ugy

r mint a botránytól. De azért hiába volt a titkolózás : a pletyka kígyója mégis csak fölemelte a fejét s Hamvas jobbnak látta elmenekülni egykori boldogsága színhelyéről, melyről kisült, hogy a legszörnyűbb hazugság . . . Az elvált férü mindig összeborzadt, amikor arra a hazugságra gondolt, amiben éveken át a gyermekkel élt. Hogy történhetett ez ? Hát nem súgta meg sem neki, sem a gyermeknek egy szivdobbanása se, hogy voltaképpen semmi közük egymáshoz ? Hát néma volt a vérnek, a termeszeinek szava? Egy asszony hazugságán épült fel az ő egész boldogsága, s mikor e hazugság összeomlott, eltűnt az egész paradicsomkert, —az az éden, amely a kis gyermek szeméből mosolygott felé. Még attól is óvakodott, hogy hirt halljon a czéda asszonyról ; annyit tudott róla, hogy valami távoli atyafiánál él a főváros közelében, egy kis faluban. Bán totta ez a közellét is. Miért nem távozott tőle minél messzebb ? 8 most itt állott az asszony a szobájában. Felvetette a fátyolát, s a férfi látta, hogy az arcza fehérebb, mint valaha. Szeme körül átvirrasztott, átsirt éjek ónkarikái. III. Hamvas Károly földbe gyökerezett lábbal állott meg a küszöbön. Egy szóval se tudta látogatóját üdvözölni. Az asszony tett feléje néhány lépést. — Bocsásson meg, hogy a távollété ben betolakodtam. De talán még jobb is, hogy igy történt a dolog. Hiszen ha idehaza van, amikor keresem, talán elkerget az ajtaja elől. Igy azonban kénytelen meghallgatni. Mert nagy, nagy kéréssel jöttem magához. A férfi oly hangon kérdezte, mintha valami teljesen idegenhez szólna : — Mit kíván ? — El akarom önt vinni magammal, — kiáltott fel egyszerre, kitörő izgatottsággal az asszony. — El akarom önt vinni a gyermekemhez, a ki betegen fekszik, és lázas, égő ajkaival az édes apuskáját hivja. Hamvas szemében vad, veszedelmes harag tüze lobbant fel: — Az édes apját ? — sziszegte ökölbe szoruló kézzel. — Hát akkor miért nem fordult kegyed hozzá? Az elvált asszony összekulcsolta kicsi, fekete keztyüs kezét: — Uram ! Ne gyötörjön e pillanatban a vádakkal, amelyek annál jobban fájnak, mert igazak. Elismerem, hogy elvetemült teremtés vagyok. Nem akarom magamat mentegetni a szerencsétlen szenvedéllyel, amely erőt vett rajtam. De az a kis gyermek nem tud minderről semmit, mert azt - akartam, Scliwach Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. SK2T Ugyanitt saját készitésii raktári cipők kaphatók. "H2J8