Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-30 / 22. szám

Cselédeink rosszlelküek, műveletlenek, gorombák és buták. Ha nem is egészben, de nagyrészben oka ennek a műveltség teljes hiánya. Az értelmiség bizonyos fokával biró. cseléd fel tudja fogni helyzetét, tudja kötelességét s igy kevesebb surlódá3 történik az ily cseléd és gazdája között. Cselédeinket nézetünk szerint oktatni kell, mert ha komolyam megfigyeljük őket, ezen mizéria ennek elhanyagolására vezethető vissza. Ez irányban kellene valamit tenni, mert itt van a bibi. Sok helyen azt ajánlják, hogy vasárnapi előadások tartassanak cselédek számára. Ajánlják, de nem próbálják sehol sem s igy nem lehet tudni, hogy vájjon célszerű volna-e ezen mód ezen mizéria megszűntére. Jó lenne kísérletet tenni ! Próbáljuk meg. KARCZOLAT IE

3árpái (Csevegés.) A napokban beállított hozzám a Pápai Közlöny aggkarczosa .Friczi ur és azt a kérelmét terjeszti elő, rántanám ki őt a témátlanság bajából. Nos, gondolám, ugyan én már sok mindenfélét ettem, láttam és győztem, de kirántott karczolatirót még sohasem. És igy történt, hogy mialatt ö tőlem azt kérte, hogy rántsam ki, ő engem — berántott, és én megyek megszokott sétámra és pedig oda, ahol a témaszomjas torok elgendő Lidi tő kortyot talál: a várkertbe. Óh ! a várkert, az most nagyon népes. De jaj, micsoda brutális kifejezés is ez : népes, fintorítja majd magasan hordott orrocskáját egyik másik sétáló hölgyecske, hogy őt is a nép fogalma alá sorozom, mikor ő szentül meg van győződve róla, hogy neki aristokratikus kinézése és allűrjei vannak. Hogyne, hiszen még a ruhája is : Princess. A várkertnek különös érdekességet kölcsönöz most az, hogy dámvadakat, pávákat, gyöngytyúkokat is láthatni benne. — Látta már a dámokat, — kérdi tőlem egy bájos asszonyka. — Hogyne láttam volna őket — válaszolom én. — És hogy néznek ki, nemde helyesek ? — kíváncsiskodik a menyecske. — Hát bizony némelyik olyan fiatalosan öltözködik és porczellánporozza az arczát, hogy rövidlátó szem könnyen a leányának nézné. — Maga félrebeszél barátom. Micsoda dámokról ábrándozik maga ? — A Garde de dámokról, asszonyom. A várkertben sétálva azt látja az ember; hogy a nők mindig a /o-dologra helyezik a súlyt. Mert hogy a kalap igazán fő-dolog, azt senki sem tagadhatja el, valamint azt sem, hogy sok esetben és igen sokaknál a kalap a — fő, ami annyit is jelenthet, hogy a valóságban némelyeknél több a kalap mint a — fő és a főt csak a kalap teszi igazán —•' tartalmassá. Az egyszeri zsidó azt mondta a szomszédjának, mikor ez épülő emeletes házához a vasgerendákat szállíttatta — barátom ezeknek a gerendáknak erőseknek kell lenniök, mert — hajh ! rengeteg lesz a teher, mely azt az épületet nyomni fogja, melyet ezek a gerendák tartanak majd. Ezt az anekdotát juttatja eszembe a mai női kalap divat. Milyen kemény lehet I némelyik fej, hogy nem horpad be és roskad le

;olyan teher súlya alatt. .Azonban amint ón egynémely divatos női kalapot szemlélek, ugy találom, hogy az egy kedves virágtető, melynek eresze alatt egy-egy bájos mosoly fészkel. — Ejnye de sok baja van magának a női kalapokkal, — mondja nekem az egyik sétáló hölgyecske. -— Hallja! csak maguk férfiak hallgassanak ; kalapról lévén szó, maguknak hallgatás a helye, mert mi nők csak lenge, gyenge kalapot viselünk, igaz, minden szezonban más anyagból valót, csak nem kívánja, hogy mi is mint egyes urak — vasIcalapot hordjunk. — Asszonyom, lássa ez érv, ezt aláírom, ám tudja meg, hogy vaskaput lehet döngetni, betörni, de a vasicalap, az senki fejéről le nem üthető, az szilárdan ül a fején annak, aki azt felteszi. — De megbocsásson asszonyom, csak nem tart engem is vaska; laposnak ? — Majd előbb kitapasztalom a nézetét egyes dolgokban és aztán felelek a kérdésére. Azonban most feleljen maga az én kérdé semre. Mondja csak, mit tart ön a modern leánynevelésről ? — Brír"! kemény dió. — Nos, nem tudja vagy nem meri feltörni ezt a diót ? — Olvasta asszonyom Wedekind Frank munkáit ? — Sőt láttam is a Tavasz Ébredését. De mit kertel maga és kerüli a kérdésemre adandó feleletet mint macska a forró k asát. I Rózsi, Rózsi mi bajod, hogy nem akarsz szólni ? — Asszonyom, valamit súgok magának. Tetszik tudni, nincs érdekesebb dolog, mint , ellesni egy-egy sétáló csoport diskurzusát. A S minapában hallottam egy jó mondást. Megy egy csoport asszonyka és jő egy igazi nagy ur. Barátságosan fogadja és kedvesen viszo- | nozza az uton-utfélen kifejezésre jutó tisz- j teletnyilvánitásokat. Elhalad a csoport mel- \ lett is. Egy röpke sóhaj tör ki az egyik asz- i szonyság kebeléből. Nos, hova repült ez a ; sóhaj, drágám, kérdi egyik barátnője. — Ah ! régi idők, elmúlt idők — volt a válasz. Nos . . . tán csak nem ...!?! —• ; De igen, nagyon is igen . . . valamikor hej, de tetszettem neki ... Ha a helyszínén hamarosan egy amatör termett volna, csinos arczlcép csoportot kodakolhatott volna le hamarosan. — Hahahaha ... Na én is mondok cl valamit. — Éjjel későn jön haza a férj, természetesen pityókosan. Felesége felébred és kuklipredikáczióra készül, mire férjuram , lelkendezve megelőzi : hé anyjukom, nagy újságot tudok, most hallotlam, hogy felfedezték az 'északi sarkot! — Jó, jó, nem esik ki szerepéből az asszony, te azért mégis ré szeges lump vagy. — Nem rossz, de hova akart vágni asszonyom ? — No tudja, maga is szép históriát mondott el nekem, de kérdésemre még mindig nem felelt. — Köszönöm a bókot és a hasonlatot. Igazán nagyon kedves. --- No hát most már feleljen ám, mit tart ön a modern leánynevelésről'? — Aztán tetszik tudni jő egy másik csoport. Utánna még egy másik. — Nos ebből mit süt ki ? — Az első csoportban van egy fiatal menyecske. Ejnye mond a másik csoportból valaki, — ki ismeri ennek a férjét, én még soha sem láttam együtt a férjével. —- Hja, az urának nagyon demokratikus foglalkozása van, mond egy másik és ez nem vág az aszszonyságnak. — Egy harmadik meg igy szól, egy másik asszonykára mutatva, az uramtól hallottam, hogy ennek az asszonynak van a legtöbb igénye. Aztán milyen energikus, minden igényét per utján érvényesiti. — No igazán, mi mindent hall maga abban a várkertben. — Hja, érteni kell a madarak csevegését, bogarak zümmögését és a lepkék szárnylibbenését, no meg a barátnők nyelvét és érdekes, épületes. dolgokat hallhat és figyelhet meg az ember. — És ha maga mindezt érti, miért nem felel a kérdésemre ? — Mit is tetszett kérdezni, a Czvikker Lorgnette asszonyság históriáját, akiről azt mesélik, hogy még tyúkszemén is monoklit hord ? — Ki az, mi az ... ? — Ahá, kis kíváncsi, no majd erről máskor, most adjő. — Hohó, innen egy lépést sem, mig kérdésemre nem válaszolt, mit tart ön a modern leánynevelésről ? — Nos hát csak az erőszaknak engedek és megmondom, hogy a mai nőnemzedék és a régebbi közötti különbséget én az arczon látom kifejezve. A kettő közötti különbséget pedig az arczokon egy egyszerű kis igénytelen magánhangzó képviseli. — Ki vele ! — Hát tetszik tudni, a régebbi nőnemzedék arczának bájos díszt kölcsönzött a —pudor, ami pedig a mai nemzedék arczának szint ad, az a — púder. Látta : Frici. Bekény Méla. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa haladás tekintetében gyenge lábon áll. Az hirlik, hogy Pápa városa sokat tervez, de keveset végez. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk nemcsak a függetlenségi pártnak, hanem városunknak is ügyvezetője. Az hirlik, hogy a polgármester a csatornázás kérdését nemsokára ropogtatja. Az hirlik, hogy a rendőrök az éjjeli szolgálatban szórakozást találnak. Az hirlik, hogy a Sportegyletet utóbbi időben sokan elhanyagolják. Az hirlik, hogy a helybeli esperes plébánosnak sokan fogják a végrendeletét megtámadni. Az hirlik, hogy Pápán a villamos ívlámpákat sokszor kell ébreszteni. Az hirlik, hogy a színtársulatról hamis hirek keringenek. Az hirlik, hogy Pápán a házasságot sokan csak igérik. Az hirlik, hogy Pápán a mozi előadások alkalmával a sötétséget többen kihasználják. Az hirlik, hogy a kaszárnyaközi kisaszszony fájdalmasan lett érintve. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetbei] van sok oly hely, mely ápol és eltakar. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja Pápáról lesz képesítve. kz hirlik, hogy a színtársulat távozása óta Pápáról Zala-Egerszegre titkos vonatok közlekednek. Az hirlik, hogy Pápán az egyes felekezeti templomokban oly imát mondanak, amikor mindenkinek muszáj felállni." Az hirlik, hogy a dohánygyári leánjok között többen használati utasítással vannak ellátva. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a holdvilágot kergeti. (Igy éri el a hajnalt. Szedő) II IEE 3C. — Pünkösdi istentiszteletek. A róm. kath. templomban ünnep első és második napján Kriszt Jenő esperes mondja a misét; a szent beszédet vasárnap Káuzli Gyula, káplán, hétfőn Blasutigh Sándor tartja. — Az ev. templomban ünnep első napján Gyurátz Ferenc püspök, második napján Czipott Géza másodlelkész tart beszédet. — A ref. templomban mindkét napon d. e. Kis József esperes végzi az istentiszteletet, a délutánokon pedig az ünnepi legátus prédikál.