Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-30 / 22. szám

Itt van a szép, virágos, piros pünkösd napja, mely csupa szeretetről beszél. Van-e szebb, nemesebb a

o földön mint a szeretet ? Most mikor az alkotmányos hullámok legmagasabbra csapkodnak, most kell megóvnunk nyugodtságunkat, higgadtságunkat. Ne feledjük, hogy az egyetlenség, felekezeti villongás és marakodás könnyen végzetes tetteket szülnek és ezúttal nem ellenséggel állunk szemben, hanem mindannyiunk közös hazája érdekében atyafiainkkal, honfitársainkkal küzdünk. Cselekedjünk meggyőződés szerint, de ne gázoljunk a mások tisztességében, hogy megőrizzük az alkotmányos küzdelem tisztaságát. A tüzes nyelvek e magasztos ünnepén térjünk magunkba ! Gondolj a hazára és jövödre ! Csapjuk félre a kicsines villongások méregtől habzó serlegét s cseréljük fel azt az igazság kristálytiszta poharával. Mert csak akkor lehet biztositva jövőnk a hármas bérc és négy folyó honában, ha az összetartás fokozott ere jével sikerrel állunk ellent a körülöttünk forrongó népáradat halálos ölelésének. Fürdőink elhanyagolása. Most, hogy a balatonparti vasút kiépült és annak megnyitása csak napok kérdése, nagyon is aktuálisnak tartjuk, hogy a Balaton mentén fekvő remek fekvésű fürdőink érdekében újólag szót emeljünk. Sokat irtak már arról, hogy ha zai fürdőink a közönség részéről kellő ürügy alatt hazulról elmaradni. Közel két éve gyártólta ezeket a már udviasaknak sem mondható hazugságokat, utazásokat eszelt ki, a melyek két napig távol tartották, míg a felesége hangtalanul, némán siratta sorsát a nagy, hideg lakásban. Arra a fájdalomra, a melyet feleségének okozott. Aubry nem is gondolt. Ellenkezőleg, durván bánt vele és mindenképpen kereste az alkalmat, a veszekedést, amely visszaadná újra szabadságát. Az asszony azonban nem panaszkodott, nem ment bele a felállított csabdába és igyekezett mindig barátságosan mosolyogni. Egy kevésbbé nyers szó, egy kissé melegebb kézszorítás újból erőt, reménységet öntött szivébe és mindig remélte még, hogy újból visszahódítja, visszanyeri a férjét, mert nem sejtette, hogy ez a férfi nem is volt soha az övé. pártfogásban nem részesülnek. Panaszkodtak, tervezgettek, javasoltak — de kitűnt, hogy miudannyian, a kik erről a thémáról irtak, borsót hánytak a falra. Mert a panasz csak megmaradt, hogy a magyar közönség keresve keresi fel a külföldi fürdőket, a hazaikról pedig tudni nem akar, küldföldről pedig alig vetődik ide hébe-hóba egy egy fürdővendég. Mi tűrés tagadás : a magyar fürdőknek nincs meg az a hírük, a melyet tény leg megérdemelnének s a mai reális korban hiányzik az a felbuzdulás, mely máskor a honi ügy terén csodákat művelt. Mert nem kellene egyéb, mint hogy a magyar közönség felhagyjon a régi nembánomsággal, tömegesen zarándokoljon a hazai sok csodás hatású fürdőhelyre s a következő években már egyáltalán nem volna ter mészetesen ok arra a panaszra, hogy fürdőink elhanyagoltak s nem vete kedhetnek a külföldéivel. Tegyük fel, hogy fürdőinkben való elszállásolás és ellátás tárgyában van némi ok a panaszra, — pedig igen sok fürdőnk épp az ellenkezőről tesz tanúságot — kitől kellene legelébb áldozatokat várni : a közönségtől vagy a fürdőtulajdonostól ? Egy ember nem sokat vészit, ha nyaralása az édes hazai földön nem is felelt meg minden vá rakozásának, de mérhetlen végzetes kára lehetne a fürdőnek, mely bizva a hazai közönség érzületében, min den tekintetében meg akarná szüntetni a panasz okait és egy csapással nyugat-európai nívóra emelné magát. Mert a divat a hazai fürdőket nem A komornyik lépett be. Az esti lapokat hozta egy ezüsttálczán. —• Levél nincs? — kérdé Aubry. — Nincs, nagyságos ur 1 — Eressze le a függönyöket és gyújtsa fel a villanyt, — parancsolta Aubryné. Majd hirtelen igy folytatta : — Különben hagyja a villanyt, még elég világos van. Ráér későbben. Charles újságába mélyedt. Aubryné zavarban volt. Szerencsére Minouche, a nagy angóra macska kezeügyében volt. Elkezdte hát simogatni, de a macska elégedetlenül borzolta fel lágy szőrét, és gazdájának szép kezéhez dörzsölődzött. Azok jobban értettek a hizelgéshez, a simogatáshoz. A szalonban egyre sötétebb lett. — Még elrontod a szemeidet, — szó lalt meg Aubryné. kultiválja s igy a tulajdonos minden áldozat mellett sem találná meg számláját. A sajtó mi mindent meg nem tett már az ügy érdekében, itt azonban nem használhat más, csak erő.-} társadalmi akció. Sajnos, hogy csak ugy nyár közepe felé emelkednek hangok ebben az érdekben, de a következő évre már elhangzott a pusztába a kiáltás. Szükségtelen hangoztatni annak fontosságát, hogy ebben a szűkölködő világban mennyire elmulaszthatlan dolog itt is a magyar kéznek munkát adni s a pénzt itthon elkölteni. Álljanak össze csoportok társaságba, irják ki jelszavul : „Csak magyar fürdőbe megyünk !

K, sőt jó eleve biztosítsák az illető fürdőtulajdonost látogatásukról, bizonyára nem fogják megbánni, hogy itthon maradtak. Ahol megtérül, ott van miért áldozni, költekezni. Külföldiek, felismerve azt a nagy tőkét, mely parlagon hever sok csodás erejű fürdőinkben, vállalkoztak azok felemelésére. Hogy eredmény telenül, az mindig a Pató Pál ur mondására emlékeztet bennünket. De talán majd ha a baj jobban nyakunkra nő, mégis megmozdulunk, hogy százszoros áldozatot hozzunk ! Egyelőre hát visszük gyermekeinket a külföldi nyaralókba, ott job ban bevésődik emlékezetükbe az idegen nyelv, ugy hogy mikor hazajön nek, az iskolának valóságos küzdelmet kell kifejteni, hogy helyrehozza az ifjú nyelvérzetét. Azután a gyermek korán megszereti az idegent és nem átalja elitélni az itthont. Hisz De ijedten szakította meg a megkezdett beszélgetést. Charles vadul felugrott és fájdalomtól remegő ujjakkal gyűrte, tépte darabokra a lapot. Végül ordítani kezdett és ez az ordítás oly borzasztó volt, hogy Aub rynénak ereiben megfagyott a vér. Ez a fájdalmas ordítás egyszerre feltárta előtte férje forró, őrjöngő szenvedélyét. Nem kérdezett semmit. Charles elhajította az újságot és kirohant; hallotta, mint zárkózik be hálószobájába. — Valami történhetett azzal az aszszonnyal — gondolta magában Aubryné. — De mi történhetett ? Felkapta az egyik estilapot és keresztülfutott',i. Nem sokáig kellett keresgélnie. A „Legújabb hírek" rovatában vastag betűkkel nyomva megtalálta, amit keresett. Egy gyors. Schwach Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók.