Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.
1909-01-17 / 3. szám
ONY KÖZÉRDEK U FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFlZETESi ÁHAK : fögész óvre 12 kor., félévre G kor., negyed évre 3 kor. lígyes szám ára 30 fillér. HIROETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R M I .1 könyvkereskedésében. Jogakadémia. Irta : KEMÉNY BÉLA. Ha nekem megvolna az, a mi neki nincs meg, jobban állanék mint ő, — ezt a szólásformát halljuk sokszor, amidőn képzelődő emberekről van szó, akik sokszor minden tarta lom nélküli külső megjelenésükkel, hangos fellépésükkel, öblös torokból eredő szóáradattal akarnak embertársaiknak imponálni és szemükbe port hinteni. Ha nekem megvolna az, ami neki nincs meg, jobban állanék mint ő, — mondja ilyenkor a tárgyila gosan gondolkodó, a hintett portól megóvott szemű és nyitott szemmel tisztán látó szomszéd, markába a felett való nevettében, hogy képzelődő szomszédja most azt hiszi, hogy őt sikerült megtévesztenie. De nemcsak egyes embereknek egyes emberekre lehet ezt a szólásformát alkalmazniok, hanem egyes városok is elmondhatják azt egyes más városokró'. Mert hát ha a városok egymással szemben való fellépését vesszük szemügyre, lépten nyomon azt tapasztaljuk, hogy egyik is tulakarja liczitálni a másikat. Ámde egyik is, másik is tévedésben van, ha azt hiszi, hogy a másikat megtéveszti. Egyik is, a másik is ugy tesz, mintha szentül hinné, amit a másik vele elhitetni akar. Azonban hát bizony a városok is csak ugy belepillantanak a szomszéd városok fazekába, mint azt a szomszéd házak kíváncsi asszonyai szokták tenni és sokszor a síppal dobbal hirdetett tyúk helyett bizony csak polentát találnak benne. Lehet valamely városnak mindenféle hasznos intézményéből sokja, de sohasem lehet abból elege, anynyira elege, hogy nyugodtan álomra hajthatná fejét azzal a kijelentéssel — no ebből nem kell több. Sok a jóból is megárt — mondja a közmondás és igaza is van. Mun kából, élvezetből egyaránt megárt az embernek a sok, de hasznos beruházásokból, gyümölcsöző üdvös és' célszerű berendezésből azonban soha. Mennél több annál jobb. Ép igy van ez a városok biológiájában is. Ami a városok anyagi erejének sorvasztását idézi elő felesleges állások kreálása, szinekurák , ^ r -^o 1 A K C Z A. Megtorlás, Mielőtt az ujjára húznám gyűrűmet, Ágnes, tisztában kell lennie velem. Akarom, hogy ismerjen, nem kivánom megcsalni egyetlen gondolatommal sem. A leány — Bernáth Ágnes — nyílt szemekkel nézett bele a férfi szemeibe. Nem volt csodálkozás a tekintetében. Tudta, hogy akire a sorsát bizza, tökéletes jellem, hogy akármit hall tőle, minden csak arra lesz jó, hogy még jobban szeresse. Őt vá luszlotta ki m;ig,aiak azok közül, akik kéthárom szezonon keresztül a nyomában jártak s bizonyos volt benne : ez a választás szerencsés volt. Teljesen a szive vezette. Tetszett neki a szép szál ember, tetszett az eleganciája s a poziczió, amit neki nyújtani fog. Sze relmes volt belé, nem az első, de szinte féktelen érzéssel és képes lett volna rá, hogy egész napon őt nézze és hallgassa a szavát. — Mondjon akármit Pali, én őrülten szeretem ezentúl is. Akármit hallanék felőle, a régi maradnék, mert nem tudok, nem akarok élni nélküle — szólt izzó, elfojtott hangon. — Nem mondok semmit, ami kicsinyíthetne előtte, csuk azt kivánom, hogy helyes világításban lásson. Szeretem éppen ugy, — mint maga engem, de talán, mert férfi vagyok, az én érzésem nem csupán a szivemé, én számoltam — kötelességtudóim — mindennel, mielőtt nyilatkoztam volna. 8 ha szemlélve és mérlegelve mindent, arra az eredményre nem jutok, hogy maga csak ugyan feleségnek való : lett volna erőm elhallgattatni a szivem szavát. — Tehát csak feltételes volt a szerelme ? — kérdi, lehangoltan a leány. — Igen. És ezt becsületesen be is vallom. Az olyan emberek, mint én is valétesitése stb. stb. ebből nem is kell sok, hogy megártson, de intézményekből, amelyek hasznot hajtanak befelé, súlyt, tekintélyt szereznek kifelé, ilyenből sohasem árt a sok. Mennél több ilyen intézménye van valamely városnak annál jobb reá nézve. Ha a mi városunk területén tartunk szemlét azt látjuk hogy mi a kulturát terjesztő intézményekben tanintézetekben valósággal bővelkedünk. Büszkék is vagyunk erre, dicsekedhetünk is vele. És mégis nem egy vidéki város társunk akad, amely büszke szónkat hallva azt mondja — ha neki megvolna az ami nekünk még hiányzik, hát igy meg ugy lenne. Tanintézeteink számát csak nem régiben tüntettem fel ugyan ezen helyen. Tanintézeteink száma— szép, de nem — sok és épenséggel nem — elég, nem annyira elég, hogy többet ne kívánhatnánk. Csak nem régiben mutattam ugyanezen a helyen egy olyan tan intézet szükséges voltára, melynek végbizonyítványa azonnali kenyérpályára qualifikál. Ezúttal azonban egy magasabb -TMÍWMI gyok, már nem követnek el könnyelműségeket. — Például .. . — Például, hogy csupán a szivüket kövessék vakon. — Hanem számolunk, ugy-e,,az anyagiakkal is — mondja keserűen Ágnes. — Tehát, ha én szegény lennék, nem tarthatnék igényt arra a boldogságra, hogy Bácsy Pál jegyese lehessek. És most nem tudom, örülni, vagy sirni van e okom. — Nem ugy, Ágnes, ne csavarja el a szavaimat. Én — mivelhogy már az enyém úgyis a szive, mondhatnám azt is : attól a percztől fogva, hogy megláttam, nincsen más gondolatom, mint maga, a maga birhatása. Hogy nekem nem kell semmi, ami a magáé, csak a szive s boldog leszek vele egy nádfödeles kis ház kétszobás falusi lakásában. Mondhatnám, de ez nem volna méltó az én egyenességemhez. Nekem nem a vagyona kell, mert jól tudja, hogy sokkal gazdagabb leányok vetettek utánam hálót Kapható: Csak olyant, a mely az Első pápai villanyerőre berendezett kávépörköldéből naponta frissen pörkölve kerül ki, amely kiváló zamatánál fogva közkedvelt. VILMOS íüszernayykereskedésében