Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-09 / 19. szám

zefc ezen szerencsétlen páriák szenvedéseiről és küzdelmeiről elénk tár, megrendili az érző ember lelkét és önkéntelenül is felveti az eszmét, hogy ezen szerencsétleneken segíteni és a Ligát, — mely ezen mentő actiót kitűnő szervezetével intézi — céljai elérésében támogatni elsőrangú társadalmi kötelesség. Az Országos Gyermekvédő Liga rövid fennállása óta máris fényes eredményről számolhat be e téren, amnnyiben )4 hatalmas intézetet tart fenn s eddigelé 14226 elhagyott gyermek eltartását és gondozását vállalta magára. Hog^ kitűzött feladatának minél jobban megfelelhessen tetemes anyagi erőkre van szüksége. Az anyagi erők gyarapítását célozza az általa most rendezett tárgysorsjáték is, melynek tervezetét valósággal szenzációssá teszi az a körülmény, hogy a sorsjegyek mindegyike feltételenül nyer és a legkisebb nyeremény arany, vagy ezüsttárgy. Aki tehát a sorjegyekből vásárol voltaképen mitsem kockáztat, mert a legrosszabb esetben is egy^oly tár gyat nyer, melynek értéke felér a sorsjegyért kiadott összeggel és ha a szerencse kedvez neki egy esetleg két nagyobb nyereményhez is juthat, mert a sorsjegyek szelvényekkel van nak ellátva, melyek közül 500 nagyobb nyereménnyel lesz kisorolva és ezen szelvénynyeremények között fényes, fekete fából készült és itt állott a legrejtelmesebb almárium is. Zöld függöny volt az üvegtáblák elé húzva és mögötte, furcsa, groteszk kis porcellánfigurák, színes csészék, üvegholmik és titokzatos rendelte tésü apróságok sorakoztak. Orákhosszat is el tudtam volna nézni kipirult arczczal, iz gatottan ezt a rejtelmes gyűjteményt. De hát ide csak nagy ritkán volt szabad be lépnem. Az öreg bácsi merev arCal, de rno solygó szemekkel adott át egy vérvörös ró zsat és ezzel véget élt az első látogatásom a titokzatos házban. Ettől a naptól kezdve beköltözött a lelkembe a titokzatos ház. Nappal élénk és naiv, gyermekes fantáziával csodálatos tör•télieteket, rejtelmes meséket képzeltem és helyeztem el a falai közé, éjjel meg nyugtalan álmok keretében láttam a viaszarczu bácsit, a főkötős nénikét és hallottam a vigyorgó cseléd csoszogását, vagy a régi óra kísérteties kongását. A titokzatosság, a rej telmesség befészkelte magát a lelkembe és lassanként második természetemmé vált. Szívszorongva vártam az ujabb meg • hivást, órákhosszat lestem az öreg ur sárga arczát az ablakban, végre aztán nagy lelki tusák után meghívás nélkül is meg-megrán tottam a csengőt, hogy bejuthassak a titokzatos házba. Mind gyakoribb vendég lettem a csöndes szobákban, az öregek már megszokták az mezonját, de én esetről esetre titokzatosabbnak, rejtelmesebbnek láttam őket és borongós környezetűket. Talán azért, mert kepestem, kutattam bennök a rejtelmest, a van a 20.000 koronás főnyeremény is. Hisszük és megvagyunk győződve, — hogy városunk minden szép és ne mesért lelkesedni tudó közönsége fel fogja karolni azt a nemes ügyet és szives áldozatkészségével, melyből már annyi jótékony és humánus in tézmény nyert életet és merített erőt a sorsjegyek vásárlása által"juttat a Liga nemes céljaira is. Ha a Liga által megmentett gyermekek közű! csak egynek a lelkében is megmarad a jótevők iránt köteles hála érzete, akkor már el kell hallgatnia minden aggodalmaskodásnak. De ha a sivár anyagias profán világ szava még mindig a kétkedést és lemondást hirdeti, akkor is legyen mindenkinek, aki a Ligát törekvéseiben támogatja boldogító érzete az a tudat, hogy szerény filléieivel mbiden támasz, nélküli erőtlen "gyerme ket mentett meg az elpusztulástól a munkás társadalomnak. Gondoljunk koszorús költőnk br. Eötvös Józset szavaira: Az emberi szívnek nincs boldogitóbb'érzése, mint a boldogságot látni, melynek mi vagyunk alkotói. Szinévadunk befejezéséhez közeledünkSzíntársulatunk szerdán tartja bucsuelöadását és már másnap csütörtökön Zala-Egerszegen kezdi meg a négy hétre tervezett szinévadot. A lefolyt héten tartott előadásokról a következőkben számolunk be : | félelmetest. Most már kívánta a lelkem. Hogy beszéltek e hozzám, hogy hallottam-e valaha a hangjukat, arra nem emlékszem. De most ugy rémlik előttem, hogy nem. Legalább is nem emlékszem egyetlen szavukra, egyetlen hangjakra sem. Vagy talán olyan volt a hangjuk, mint az öreg óra ketyegése, kongásü és a beszédjük összeolvadt vele ? Nem tudom. De lehet, hogy csak én nem hallottam őket. Egy nap bevittek a fekete szobába. A viaszarczu bácsi az asztal mellett állt és rámutatott arra, ami rajta állott. Megdermedtem. A titokzatos ház állott előttem kicsiben, de megdöbbentő hűségben. A nagy esőmosta barna kapu, a csengő vasgombja, a zöldzsalus ablakok is .. . uram Istenem ... az ablakban ott könyökölt a vias/jarcu bácsi, kezében egy parányi vérvörös rózsával. Szakállának, ritka bajuszának szürkülő szálai egyenként voltak beletüzdelve a sárga fényes viaszba. Benéztem a kis ablakon és a huinályos szobában, fekete bőrrel bevont karosszékben ott ült a s; az esztendős néni. És fogatlan szája motyogott, mintha majszolt volna valamit. Másnap lázasan ébredtem. Makacs betegség után falura vittek és csak őszre kerültem vissza a városba. Egy nap értem jött a vén cseléd. Most nem vigyorgott. Valamit súgott a néninek, aztán kézenfogott és átvitt a titokzatos házba. A fekete szobába vezetett és becsukta mögöttem az ajtót. A szoba közepén fekete szövettel letakart emelvényen, hosszúkás fekete ládá Szombaton ujdonságkép „Komédiások" operette telt ház előtt ment. Nem nagyérlékü operette, de azért a közönség igen jól mulatott és egész estén át a nézőtéren derült hangulat uralkodott, melynek előidézője első sorban Szalkay volt, ki Nyul szerepében komikusi vénáját nagyban érvényesítette. Igen hálás szerepe volt Inke, Báthorynak, előbbi Madár, utóbbi Agamennon alakításával. A női szerepeket Kormos Ilonka és Borbély Lili játszották, de igen jelentéktelen szerepekhez jutottak. Igen tetszett Kormos és Szalkay által előadott „Csibike" kupié. Jó maszkkal és dialektussal játszta Oyenis az üzletvezető szerepét nemkülönben helyes felfogással Medgyaszay a könyvelő szerepét. Vasárnap délután a már egy izben anynyira dicsért és remek előadásban látott „Forradalmi nász" került újra színre. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség valóban élvezetet talált az érdekfeszítő és kitűnő előadásban, tüntető tapsokkal honorálta a szereplőket, mely tapsokból bőven kijutott Verő Jankának, Déri Bélának, Kovács Lajosnak, SinJcó Gizellának és Oyenis Edének. A kisebb szerepekben Dobó, Vámos és Vértes az előadás kitűnő sikerében osztozkodtak. Este reprizként „Komédiások" operette ment szinte tea ház előtt. Az előadás kitűnő menetű volt és ugy mint előző eotén ez alkalommal is egész estén át derült hangulat uralkodott a nézőtéren és a tapsok egész halmaza kijutott Szalkay, Kormos Ilonka, Borbély Lili, Inke, Báthory és az egész enscmblének. Hétfőn Báthory Béla jutalomjátéka, mely alkalommal „A könyvtárnok" vígjáték került előadásra. Közönségünk azzal igazolta Báthory iránti rokonszenvét, hogy zsúfolásig megtöltötte a színházat és ugy megjelenése alkalmával, valamint egész estén át tüntető tapsokkal fogadta minden egyes jelenését. Kis szerepe volt ugyan, de hálás. Hálás szerepe volt Déri Bélának, ki mint rendesen érvényesült is szerepében. Igen hercig volt Sinkó Gizi, nemkülönben kifogástalan jó volt Verő Janka. Sok derültséget keltett Inke a szabó szerepében. A többi szereplők Vértes, Gyenis, Kovács, az összjáték kitűnő sikerét nagyban emelték. Kedden egy teljesen ismeretlen operette „Szép Gárdista" került bemutatóra. A rossz afc^i .

r

ijj

MMr

a I in

mfc

nwn N

M^

M

* . n

—i ban feküdt az öreg ur. A feje mellett két oldalt gyertyák égtek. A két öreg nő is ott volt a szobában. A fiatalabbik az öreg ur lábánál térdelt és lehajtotta az arczát. A százéves rendes karosszékben ült és hangtalanul motyogott fogatlan szájával. Odaléptenr az emelveny mellé és lábujjhegyre ágaskodva megnéztem, hogy mit csinál az öreg ur. Aludt. És hogy nem láthattam a mosolygó szemét, egészen olyan volt, mint a vásári panorámás viaszbábui. És most láttam, hogy az őszülő szőrszálak csakugyan egyenként vannak betüzdelve sárga állába. Hogy nem törődött velem senki, körülnéztem és nem látva sehol a titokzatos ház mását, az üvegszekrényhez léptem és sokáig elnéztem annak rejtelmes tartalmát. Gyermekkorom óta nem voltam otthon. Folyton készülök és folyton halogatom. Féltem az illnzióimat. Félek, hogy akadna kegyetlen ember, aki megfosztana ettől a féltett titkomtól. Megtudnám talán, hogy apró tuczatemberek lakták a titokzatos házat, köznapi, polgári tragédiákból, prózai gondokból, földi betegségekből állott a rejtelmességük. Nem, nem. Nem akarok hazamenni ... Azt hiszem mindnyájunk életéber. szerepel a titokzatos ház. Csakhogy elrejtjük mélyen a lelkünk fenekére, mint valami féltve őrzött titkot. Vannak olyanok, akik nem is tudnak róla és vannak olyanok is, akiknek egész lejköket betölti, elfoglalja a titokzatos ház. És ezek a rejtelmes lelkű emberek.