Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-01-03 / 1. szám

KÖZÉRDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Rgyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Évi beszámolónk. — 19-ik évfolyam. — Lapunk jelenlegi számával a 19-ik évfolyamba lépünk ! Minden embernek, minden intézménynek vannak ócsárlói, kritikusai. Hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy még jótékony nőegyleteket, templomi beszédeket, műkedvelő közreműködőket is „le kritizálnak". De senkinek sincs annyi bírálója, ellensége, mint egy hírlapnak. És ezek a bírálók, még a leghiggadtabbak is, türelmetlenek, el fogultak, igazságtalanok. Egy ártatlan sajtóhiba kihozza őket sodrukból. Ha elleukező véleményben vaunak azzal, amit az újság ir akkor a- szs gény hírlapírónak jobb lett volna nem is születni. Ha pedig a czikk véletlenül az olvasó anyagi, vagy más egyéb érdekeit érinti, akkor az irója legalább is máglyára való. Alább nem adják a t. kritikus urak, már t. i. a hírlapot megkritizáló urak, akiknek számuk légió, ugy hozzávehetőlegesen legalább is annyi, mint a mennyi a lap olvasója. Mindezzel csak azt akarjuk jelezni, hogy egy lap helyzete az olvasókkal szemben nagyon kényes. A hírlapi ró nagyon jól tudja, hogy örökös Scyilla és Charibdis között „ka csázik", hogy vagy ezért, vagy más ért szapulják és dorongolják, de azért kimondjuk bátran nem hírlapíró az, aki irtában csak azt nézi, hogy népszerű legyen, vagy kegyeket hajhászszon. Minden hírlapíró szereti a maga közönségét, annak szellemi, erkölcsi és anyagi javáért kiizd, buzdít, korhol vagy szatirizál, de azért elveit, esz menyeit, meggyőződését meg nem tagadja soha. És legyen bár a kritika a legerősebb, a hírlapíró ha érzi, vagy tudja, hogy neki igaza van, vagy hogy ő jót akar, — nem törő' dik vele. És e félszeg helyzet visszássá gait hatványozott mértékben érezzük a vidéken, ahol a közelség, a köz vetlen érintkezés egyaránt kisebbitti ugy az olvasót, mint a hírlapírót. Ahol a gyarlóságok jobban szembeötlenek és bántóbbak is. Bizonyos perspektívára van szükség, hogy fesztelenül Írhassunk és épen e perspektíva az oka, hogy a vidéki hirlapiró a centrumban csak nehezen válik be, másrészt azonban bizonyos, hogy a fővárosi hirlapiró sem való a vidékre. Mióta lapunk pályafutását megkezdte, egyetlen törekvése volt, hogy a közönséget és a közügyet szolgálja. Háttérbe szoritottunk minden egyebet, az írót jogosult személyi ambicziót épen ugy, mint az anyagi boldogulás követelményait, mert élt bennünk a rudat, hogy a közbizalomnak vagyunk letéteményesei, Pápa város közérdekeinek vagyunk szószólói, lakosságunknak öntudatosan működő szervei. Soha egy perezre nem tévesztettünk szem elől, hogy mi a „Pápai Közlöny

1

1 munkásai nem magánemberek vagyunk, akik saját szerencsé^m^ I A K C Z A. A gazdasszony, Ha Buboud hivatalában szóbahozta a gazdasszonyát, valamennyien összenevettek, olyan engedelmes, meghunyászkodó kifejezést öltött széles, borotvált képe. Mennyire alkalmazkodó lehetett a jó ember odahaza! Maguk között nem hívták másként, mint a ' kis öreg." Kollégái között ugyan bizonyára akadt nem egy, aki jó maga sem volt valami nagy ur a saját házában, így például Venard, aki arra volt kárhoztatva, hogy minden reggel saját ke zével fütsön be, mert a szolgáló sok apró fát pazarolt, a madame pedig kímélni akarta gyöngéd kacsóit. De ott volt Bijou is, akinek merő takarékosságból szivarozás helyett bnrnótoznia kellett. A házi deszpoták hatalmi körén kiviül azonban egyik sem őrizte meg jámbor arczkifejezését és egyik sem vetette alá magát ily hajlithatatlan régimén elí. Dubour gazdasszonya kétségtelenül elhitette a szegény Dubourral, hogy a kisujjában olyan képesség van, amely lehetségessé teszi, kogy mindenütt jelen legyen. Bizony szegény Dubour ugyancsak kordában volt tartva : a gazdasszony, nem tűrt szeszélyt, nem tűrt ellentmondást ! Néha, amikor a hivatalában reggelizett, felsóhajtott : — Jaj, de sok ez a hus, de ha még ugy erőltetem is, meg kell ennem, — mit mondana a gazdasszonyom ! ? Ö jobban tudja, hogy mennyit kell ennem ! Kollégái olykor hívták este, hogy tartson velük, persze csak azért, hogy hallják ijedt telelelét : — Lehetetlen ! ^ gazdasszony vár a vacsorával! Láthatólag sohasem tett semmit házi kormányának jóváhagyása nélkül ; igy pél dául sohasem irt alá semmiféle gyüjtőivet, — akár koszomról, akár jótékonyságról lett legyen is szó — hanem mindig vasárnapra rendelte magához a gyűjtőt, amikor bőkezűen fizetett ugyan, de már a gazdasszony tudtával, jóváhagyásával. Dubour nem tartozott a tulközlékeny emberek közé. Senki sem tudott felőle semmi biztosat és a gyanitásoknak sem nyílott tág terük, mert nem rég lépett be hivatalába. A legvállalkozóbb kollégái sem tudtak többet kivenni belőle néhány családi gondokról és csapásról szóló jelentéktelen czélzásnál. Különösen a rettegett gazdaszszonyt illetőleg hiányzott minden közelebbi útbaigazítás és igy néhány tréfával kellett a kollégáknak megelégedniük. Így ráfogták, hogy „bizonyosan bajusza van" és állandóan doronggal van fölfegyverkezve. Dubour szerény hivatalához mérten szokatlan eleganciával öltözködött, ami arra engedett következtetni, hogy egykor jobb vagyoni viszonyok között élhetett. Ez a csinos külső fokozta azt a tiszteletet, amely ? en kávéi igyunk ? Csak olyant, a mely az Első pápai villanyerőre berendezett káYépörköldéből naponta frissen pörkölve kerül ki, amely kiváló zamatánál fogva közkedvelt. Kapható: KORÉI: i VILMOS füszernagykereskedásében.