Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-15 / 11. szám

több hivatalnokot kellene alkalmazni, tehát amit a révén nyernénk, elve­szítenénk a vámon s a pénztár hely­zete mégsem javulna, mig igy, ha törvénytelenül, határozottan szabály­talanul is, a többfizetés a pénztár elő nyére válik, mert többet vesz be, mint amennyit szabadna és felesle­gessé válik egy-két számfejtő. Mindamellett nem lehet, nem szabad az ipari osztályba sorozott és a pénztárhoz járulni kötelezett adózó polgárságnak megnyugodni ab ban, hogy akkor, amikor a törvény határozottan és félremagyarázhatlanul átlagos napibérről intézkedik, a pénz­tár ezen intézkedés ellenére oly já rulékszámitási táblázatot állított ösz sze, amely minden nagyobb iparvál lalatot és igy aránylag a kisebb ipa­rosokat is — hallatlan módon meg­károsít, megsarczol. Maga a pénztári járulék-szedési megállapodás is tisz­tán kimondja, hogy minden egész, vagy megkezdett korona napibér után napi 3 fillér számítandó. S ha már elfogadjuk is — ami szintén nem helyes — az I —IV. táb­lázatos tételt, abszurdum 7 munkana­pot számítani, mert a munkás, ha hétközi ünnep nincs, nem 7, hanem csak 6 napig dolgozik és tekintettel arra, hogy az évben csak 300 mun­kanap van, a munkaadó és munkás tói egyaránt 65 napot fizetve vesz a pénztár jogtalanul kisebb nagyobb összegekben. Ha átlagról van szó, mint a ho­gyan ezt a törvény szabatosan meg­állapítja, ugy például egy munkás nak, akinek munkabére napi 110 fillér, 6 napra 6 korona 60 fillér, ugy ennek munkanapok utáni hozzá­járulása a törvény érteimében nem a pénztár által követelt 42, hanem csak 21 fillér lehet. Az V. osztályban például már nem is koronáznak, itt már keresnek egy úgynevezett középutat: 5 koro­nát vesznek számításba. De feltéve, hogy a munkásnak napibére 4 K 20 fill, ami egy hétre, vagyis hat kere­seti (munka) napra 25 K 20 fill, il­letve kikerekítve koronákra 26 K-t tenne ki, ami után a hozzájárulás csak 78 és nem 105 fillér lehet. Ez egy évben 52-szer véve a 27 fillér­nyi különbözetet 14 K 04 fill, már csak 10 munkásnál 140 K 40 fill. évi, a törvény intencióinak meg nem felelő, tehát fogtálán dijat szed a pénztár. Az idézett törvény 25. §-a hatá­rozottan azért használta az „átlagos napibér" kifejezést, hogy eféle félre­magyarázásoknak eleje vétessék és valószínűleg a törvényalkotók részé­ről is ismert, nem irigyleudő hely zete az iparosnak még jobban meg ne nehezíttessék. Meg kell indítani a lépéseket Pápán ugy, mint az ország minden részében és kérelmezni illetékes he lyen, hogy ezt a jogtalanságot ne csak, hogy megszüntessék,- hauem ahol törvénysértések előfordultak, azok minél előbb jóvátétessenek. Villamos telepünkről — 1908. március 12. — Villamos telepünk felügyelő bizott­sága csütörtökön tartott ülésében az üzemvezető által előterjesztett és a vá­rosi főszámvevő által felülvizsgált 1907 évi zárszámadásokat elfogadta. A bizottság a Ganz-féle bérletre — esetleg saját kezelésére vonatkozó aján­latára nézve érdemileg nem határozott, hanem a két ajánlatnak kinyomatását rendelte el és kellő áttekintés és ta­nulmányozás végett a bizottsági tagok közötti kiosztását rendelte el. Több fizetésemelésre vonatkozó kérvények elintézése után az ülés be­fejezést nyert. Az ülés határozatairól a követke­zőkben számolunk be : Major Cyula üzemvezető beterjeszti az 1907 üzemévről a főszámvevő által át­vizsgált számadást és mérleget, jelentése kapcsán. A bizottság a zárszámadást és mér­leget, mely szerint 27298 kor. 96 fill. nyers, jövedelem van kimutatva, jóváhagyja, mely jövedelemhez hozzáadva az árambérek, sze­relési jövekben és hirdetési dijat, összesen 9228 kor. 46 fillért és igy 36520 kor. 52 fillér nyers üzemi jövedelem mutatkozik, melyből az évközben felhasznált 17771 K, 10 fillér tőkekamat vonandó le, tehát ren­delkezésen álló nyers jövedelem 18765 K, 42 fillér. Ezen összegből a bizottság értékcsök­kenési alapra 17586 kor. 73 fillért, személy­zet külön javadalmazásara 500 koronát előre nem látható külön kiadásokra 378 K, 69 fillért rendel leiratni. A személyzet szá­mára megállapított 800 korona külön juta­lék felosztásával a szükebbkörü bizottság bízatott meg. Az ekként elfogadott száma­dás alól számadót a szokásos óvások fenn­tartásánál felmenti. MM maradt. Éppen most nem akarnak vele szóba állani, most, "amikor egész erkölcsi ereje föltámadt, most, amikor, amennyire egyáltalán lehetséges, jóvó akarta tenni, legalább azt, hogy hazudott. Mert csak egyfeleképpen lehet jóvá­tenni a hazudást, a teljes magamegalázko­dással, az igazság teljes bevallásával. Ezt mind Kristóf ur magyarázta ilyen módon önmagának s miután eltűnt teljesen szemei elől Magda, inkább önkéntelenül, mint előre megfontoltam ment utána a kas­télyba. Teljesen tisztában nem volt még az­zal, mit is akar tenni, csak azt érezte, hogy most be kell vallania mindent. Be kell val­lania, mert nem tudja többé elszenvedni azt az aljasságot, amit elkövet. Van reá eset, hogy alapjában véve egészen tisztességes embert az események valamely hatalmas komiszságra kényszerí­tenek. Nem a jeliemben van a hiba, csak az akaraterőben. Az ilyen ember azután egészen elveszíti a lelki egyensúlyát s vagy ténylegesen hátat fordit egyszersminden­korra a tisztességnek, vagy elpusztítja ma­gát, mert nem bírja el a tisztességtelenség súlyát. Seelenbach csak ment be a kastélyba. Amit azelőtt sohase tett meg, bejelentetle­nül ment be a felesége szobájába. Magda ott ült a kerek erkélyablakban és sírt. Inkább dühében, mint fájdalmában, vagy talán inkább csak azért, mert nem volt, akinek elmondja mindazt, ami a lel­két marta. Meglehetősen kellemetlenül lepte meg amikor az urát látta belépni a szobájába. Gépiesen megtörülte a szemét s kérdően nézett Seelenbachra. — Pardon, kellemetlen vagyok, mégis eljöttem, mert meg kell mondanom önnek, Magda az igazságot Én sofckal aljasabb va­gyok, mint amilyennek gondolhat. Én csak azt vallottam be, hogy azért nem lehetek az ön férje, mert mert más birja a szava­mat. Ez olyan bizonyos becsületes, roman­tikus világításban mutat be engem. Én ép­pen az ellenkezője vagyok mindennel:. Én megtarthatom az örökségemet, ha ön hüte­lenné lesz hozzám és ha én ezt bizonyítani tudom. Én erre spekuláltam. Ezért volt itt Kraushelm, ezért jött ide Winz és a Bra­unné az a tanu. Hát ez igaz, igen komisz komiszság és ezt nem is lehet jóvátenni, de nem tudom folytatni sem, mert már olyan borzasztóan utálom magamat, talán még annál is jobban, mint ahogy ön utál engem. Igaz, nekem majdnem több okom is van erre, mert sokkal jobban ismerem Önmagamat. Hát csak ezért nem rendelek több majordomust s ezért kérem, rendel­kezzék ön, mert végre is valami férfiember nélkül mégsem maradhatnak itt. Magda arcza nem mutatott sem meg­lepetést. sem valami különös meghalvány­kozást. Kraushelm bucsuzása óta körülbelül biztosan sejtette, mint állanak az ügyek. Amíg a gróf ezt a gyónását, végezte, inkább mosolyogni tudott volna Magda, mint megbotránkozni, mert valami különös naiv­sag volt mindabban, amit Seelenbach mon­dott. Ahogy pedig elmondotta, az igazán megmosolyogni való volt. Olyan volt, mint egy bűnbánó kis diák, aki pirulva, lesütött szemmel meséli el a gyerekcsinyt. amelyen rajtakaptak. Amikor befejezte a mondókáját, fél­szegen meghajtotta magát s csak ennyit mondott még : — dzt el kellett mondanom, mert . . . mert el kellett. Két órányira ide, Steinha­usban fekszik a hetvenhatodik dragonyos­ezred kikülönitett osztálya. Kérem, irjon majd oda nekem, hogy teljesíteni tudjam a rendelkezéseit. Köszönt, még egyszer megh .jtotta ma­gát és ott maradt. Választ várt. Magda érezte, 1 tudta, hogy azért nem megy, de valamely elégtételfélét érezett, hogy vergődni látta Seelenbachot. Bizton tudta, hogy fog válaszolni valamit, de ke­reste a lehető legkegyetlenebb, a leggyil­kosabb választ. — Parancsol még valamit a tudatomra adni?—kérdezte azután alázatos iróniával az asszony. — Én ? Nem, igazán nem — hebegte Seelenbach. — Azt hittem, önnek lesz va­lami utasítása a részemre. — Vagy ugy ? — mondta mosolyogva — maga nyugtalan ? Szeretné, ha Ígéretet tennék. Biztonságban akar lenni? Gondos­kodni fogok róla, hogy megindíthassa elle­nem a válópört ! Seelenbach egy pillanatig ugy érezte, reá keli rontania erre a czinikus asszonyra, de Magda hidegen leintette. — A köszönetet — mondta fagyosan — elengedem. Azzal sarkon fordult és otthagyta.

Next

/
Thumbnails
Contents