Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-01 / 9. szám

kek megvédelmezésére nem. Az adóreform is azt bizonyítja, hogy készítői tekintettel voltak a legmodernebb követelményre is, de egészen figyelmen kívül hagyták a nemzeti fejlődés legelevenebben ható tényezőit, a városokat, amelyek a népesség legintelligensebb elemeit foglalják magukban és igy a nemzet szempontjából is különleges figyelemre tarthatnak igényt. A városok mai kongresszusán keserű hangon panaszolták el a kiküldöttek a városok folytonos elmellőzését, de különösen a tervezett adórefenn hiányait és meglepő szer vezettséggel szálltak sikra igaz ügyük védelmében. Hangoztatták a reform leglényegesebb sérelmeit. Első sorban azokat, amelyek különösen a városi lakosságot különösen közelről érdeklik. így a létminium feltűnő alacsonyságát, amely épp ezért a városi Lv kosságra nézve semmi előnyt sem jelent, mert hisz nincs ma Magyarországon, ahol háromszáz forintért meg lehetue élni. Ellenben a kis községek népessége, amelynél ezt a megélhetési határt a tényleges helyzet nem mindig lépi tul, tényleges előnyt élvez és igy a városi népességgel szemben máris kiváltságos előnyben részesül. Családi körülmények, rendkívüli csapások nincsenek figyelembe véve ezeknekhelyt ad még a joggyakorlat is a legtöbb esetben. Végtelenül sérelmes a városok népességére a reform két különös intézkedése. Igy a javaslat a jövedelemadó emelkedő fokozatának megállapításában az alsó és a közép fokozatokat terheli meg az legjobban, tehát azt a népességet, amely első sorban a városokat lakja. A házadónak pedig éppen a legalsóbb osztályai emelkednek, továbbá az adókulcs tulmagasságánál fogva közeli a veszély, hogy a lakásdrágaság és a lakásuzsra növekedni fog. A községekben ez nem jelent sem veszedelmet, sem kellemetlenséget, de hogy mit jelent a városokban, amelyek amúgy is küzdenek a lakásínséggel, mindenki elképzelheti. A városok népességét sújtja az legjobban az adókivetés és bevallás uj módszere is. Az adózók könyveinek megvizsgálása, a tanuk kihallgatása ott szükséges, hol nagy a lakosság és ahol épp emiatt nehezebb az adóbevállás adatainak az ellenőrzése. De a köuy vek átvizsgálását, a tanuk kihallgatását és az adókivetésnél tervezett egyéb ellenőrző rendelkezést majdnem minden társadalmi osztály kifogásolta. Azonban a városi népesség, amelyet ez a zaklatás a legtöbb szőr és az leginkább fog sújtani, aránytalanul többet fog szenvedni, mint a falu és a község népe. Vége-hossza nincs a hátrányok felsorolásának. Aki elolvassa a tánácskozáson elhangzott beszédeket, nem is fogja elhinni, hogy egy re form elkészítésénél ennyire figyel men kivül lehetett hagyni a legnagyobb és legfontosabb népréteg érdekeit. A sérelem nagysága azonban megteremtette az érdekeltek egyetértését és a városok ma éles és határozott hangon tiltakoztak érdekeik feláldozása ellen. Hisszük, hogy ennek a tiltakozásnak meg is lesz a kellő foganatja Városaiukban él a nemzet értelmisége és egy ország senki kedvéért sem áldozhatja fel legértékesebb népréteí geit. Évi közgyűlések. A „Kaszinó" közgyűlése, A pápai Kaszinó mult vasárnap tartotta meg a tagok élénk részvétele mellett évi rendes közgyűlését. Sült József elnök megnyitó beszédében hosszasan foglalkozott a két Kaszinó egyesüléséről. Hivatkozott ezen Kaszinó régi tradíciójára és reméli, hogy fognak találni egy modns vivendit, mely a régi rendet helyre fogja állítani. Minthogy ezen kérdés úgyis napirenden van, nem bocsájtkozik ezen kérdés részleteibe, hanem az ülést megnyitja ós a jkv. hitelesítésére dr. uintal Géza és dr. Kapossij Lucián tagokat kéri fel. Fürst Sándor jegyző a az évi választmányi ülések jkveit olvasta fel. A legutóbbi ülés jkve javasolja a közgyűlésnek egy 20 tagu bizottságnak kiküldését, mely hivatva volna a két Kaszinó közti egyesülésére a szükséges intézkedéseket megtenni, mely tagoknak korlátlan meghatalmazás adassék. A kérdéshez Mészáros Károly, dr. Anbolt tovább. A khalifa halála után a mahdi fellépése, s az ő uralma még a remény utolsó szálát is megsemmisítették, hogy Szudánt valaha visszaszerezzük. — Nos, és mi lett Önnel, Davies ezredes, — szólt közbe mr. Hopkins-? Hogyan szabadult meg ön ? — Velem ? Én, amint látják, itt vagyok, — felelt Davies. — Mint mondtam, a meghatározott útvonalon haladtam karavánommal. Woodleynek, nekem és két angol társunknak pompás „mehavi"-jajnk (nyar&alól évéin k) voltak, melyek arabs paripákkal is felvették a versenyt. Karavánunk nyugodtan ha ladt utján. Már hátunk mögött hagytuk Abu-Hamedet, Wadi Holfot s Koroskot, s máé Nubia sivatagjait mértük napok óta, mikor észrevettem, hogy az ut, melyen haladunk, nem lehet a helyes. Számitásom szerint, már Assuan felé kellett volna közelednünk, s helyette még mindig az úttalan, végtelen, halott sivatag perzselő sziklái között bolyongtunk. Vízkészletünk máiteljesen elfogyott, s szolgáink már minduntalan dűltek ki a szomjúságtól. Bennünk immár csak a még megmaradt whisky-készletünk tartotta a lelket. Ma sem tudom, vajon vezetőink eltévedtek-e, avagy összejátíOttak a dervisekkel, kik valószínűleg megöltették, hogy fegyvereket és a megmart lőszert is szállítjuk magunkkal. Egysére csak azon vettem magam észre, hogy n

iUenfelől golyók fütyülnek a fejünk kö™Ugyik angol társam holtan fordult le íevé hátáról. A drevisek támadtak meg h

ei

miket, kényelmesen tüzelve a sziklák mögü Én szétosztottam embereimet a védelemre, s sikerült is őket állásukból kivernem, s ők sebbel-lobbal vágtattak tova tevéiken, maguk mögött hagyva két bőrtömlőt, vizzel tele. Embereim, mihelyt ezt meglátták, rávetették magukat ezekre, s nom használt azoknak se jó .szó, se parancs, se korbács, nem lehetett őket a tömlőktől elválasztani. S hallottak önök már arról, hogy ha az eltikkadt, szomjas ember hirtelen sok vizet iszik, teljesen elbágyad, elerőtlenedik. Nos, ez még inkább igaz a forró égöv alatt, a sivatagban. Km béreim mint halottak hevertek egymás mellett a kiürített tömlők körül, — s ekkor uj puskaropogás, uj támadás. A dervisek visszatértek ; hátrahagyott ládáinkat már elfoglalták, már üvöltve törtek ránk, s ón embereimbe nem birtam életet verni. Még megmaradt néhány szolgámmal, — kiknek, hála Istennek, nem jutott már viz — felvettem a harczot a túlerő ellen, de egy golyó az első öt perczben a még megmaradt angol mérnököt találta, négy szolgám dárdától találva bukott le, — képtelenség volt magunkat tovább tartani. Most már csak tevéi,ik gyorsasága menthet meg. Woodley, három szolgánk és én őrült vágtatással száguldottunk észak felé, be az úttalan végtelenségbe, az előttünk ismeretlen sivatagba; a magukkal tehetetlen embereimet kénytelenek voltunk sorsukra hagyni. A dervisek egy darabig üldöztek még bennünket, de látva, hogy tevéinkkel nem vehetik fel a versenyt, nemsokára abbahagyták az üldözést. Négy~ napig bolyongtunk még ezután. Végre az egyik szolgám, ki nubiai származású volt, valahogyon tájékozódott, s újév hajnalán pillantottam meg legelőször az Assuantól délfelé elterülő sziklás hegyeken az angol erődítmények vonalát. Szivem ujongott, mikor aznap este Assuan ba érve, az ottani haderő angol parancsnoka biztosított arról, hogy minden veszélyen tul vagyunk. Két álló hónapig feküdtem tífuszban, lebegtem folytonosan élet-halál között a jó* szivü parancsnok házában. A nélkülözések, az óriási testi ós szellemi megpróbáltatások levertek lábamról. Woodley még tovább nyomta az ágyat. Megtörve, gyengén kerültem az év márczius elején Kairóba, onnan haza, Angliába. S megfogadtam, hogy lábamat többé Szudán földjére nem teszem. — Nos, most már elhihetik, hogy fájdalmas a visszaemlékezés, e jóslatok hallatára. Lássák, az én jósom szavai utolsó betűig mind, mind beteljesedtek. Hicks pasa a hős Gordon, két társam : mind, mind meghaltak. A Head quarter-parkjában akkor jelenvoltaitak közül csak Bakerék, Woodley, meg én élünk. — És, -— szólt és sóhajtva végigsimította ősz hajfürtjeit — amint látják, engem is fehérré tettek a mult eseményei. — Kedves miss Stevens, — fordult mosolyogva a kis szőke misshez — tehát fogadja gratuláeziómat a férjéhez, kit a mi jósunk biztosra ígért önnek erre az esztendőre. w