Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-12-20 / 51. szám

XVTTT_ Pó^pa, 19.08. deczexnber 31. szám Al f Ai 8 Hí % í I\f KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP­ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Hol aludt el? Nem tudjuk hányad izben, de na­gyon is fontos kérdés megvalósítását sürgetjük. Városunk képviselőtestülete elhatározta egy uj közvágóhíd felépíté­sét és utasította a városi tanácsot a a tervek és költségvetés ekészitésére. Ezen utasítás már hónapokkal ezelőtt történt, de mindeddig homály fedi ezen városunk létérdekét nagyon is fontos ügyét és ezen körülmény teszi köte­lességünkké, hogy ezen kérdést napi­renden tartsuk. De hol aludt el ezen ügy ? Mult hóban újra szóvá tétetett ezen kérdés egyik képviselőtestületi közgyűlésen és városunk polgármestere ez érdemben hozzá intézett interpellátióra azon vá­laszt adta, hogy a közvágóhíd létesí­tése már küszöbön van. Ezen kijelen­tés elhangzott, de a közvágóhidi ter­vekről és költségvetések hollétéről nem tudunk semmit. Hol aludt el ezen fontos ügy ? Erre kérünk választ 1 — )•• r nimmmmammmMmmmm^ TÁRCZA. Simon Mihály. — Szeretném tudni, miért ne lehetnél te is képviselő ? — magyarázta Simon Mi­hály árvaszéki ülnöknek a felesége. — Az egész városban szeretnek, sok a jó embe­red, az öreg Tarfalvy meg már senkinek se kell, megunták. — Ugyan, ugyan, hogy jut az eszedbe? — csóváira a fejét Simon Mihály. — Hogy jut az eszembe ? Hát nem mondták a múltkor is a dalárda majálisán : ilyen képviselő kellene nekünk ? — Mondták, mondták, — szólt arra Simon Mihály — de sokot mond az ember ugy vacsora közben, ha nekimelegszik. Nem keil azt szószerint venni. Nekem is jó ked­vem volt, kikanyarítottam egy hatalmas beszédet ; belőlük is a bor beszélt. Hogy próbálkoznám én Tarfalvy ellen ? Pénz kell ahhoz. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: Hogy mily fontos ezen közvágó­híd felállítása azt hisszük felesleges uj ból bizonyítanunk. Városunk képvise­lőtestülete is belátta ezen intézmény fontosságát és már hónapokkal ezelőtt elhatározta a közvágóhíd létesítését és utasította a városi tanácsot a tervek és költségvetés elkészítésére. Tudtunk­kal ezen tervek és költségvetések már elkészültek és most már nincs más hátra, mint ezen terveket és költség­vetéseket a közgyűlés elé terjeszteni. Hozzá kell már végre valahára ko­molyan és érdemlegesen fogni ezen égetően szükséges intézmény létesíté­séhez. Mi már több izben felszólaltunk ez ügyben, sürgettük ezen közintéz­mény létesítését már azon fontos szem­pontból, mert ezen közvágóhíd létesí­tésével közjövedelmünk tetemes szapo ritása van biztosítva. Ismét felszólalunk ezen kérdésben, mert megérett a dolog és nincs ér­telme a halogatásnak, annyival is in­kább mivel ezen intézmény felállitásá val nemcsak hasznot biztosit magának Az asszony azonban ugy vélte, nem is kellene ahhoz sok pénz, csak mozogni kellene, mozogni. — Lám, Fekete Tamás, aki veled járt iskolába, már kúriai biró, Zoltán Guszti meg főispán. Pedig neked is van annyi eszed. Százzedet s várod a sült galambot, hogy a szászor annyi is. De te csak össze­teszed a kejadba repül. — Dehogy teszem össze a kezemet, lelkem. Dolgozom három ember helyett, annyi a dolog ennél az árvaszéknél. Persze, ilyen nagy vármegye. De nekem soha sincs restanciám. Csakhogy, tudod, itt minálunk bajos az előmenetel. Az öreg elnök elél még huszonöt évig is és nem megy nyuga­lomba, mig agyon nem ütik. Hiába mozog itt az ember, lelkem. — Hát hiszen éppen azért kellene másfelé nézni, — mondta az asszony. — Fáradnod se kellene, akár a lábadat lógáz­hatnád, mégis uri módon élhetnénk. Minek várod te azt, mig az árvaszéki elnök kidől ? HmDETESEK 93 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N Ö B E L A H ÍVJ I H könyvkereskedésében. a város, de a közegészségügy terén számos visszaéléseknek és panaszok­nak vesszük elejét. Az eddigi hallogatással egy jöve­delmi forrásnak minél előbbi megnyi­tását mulasztottuk el, ami pedig nem állhatott érdekében senkinek, legke­vésbé városunk vezető férfiainak, kik legjobban tudhatják és látják városunk nehéz anyagi viszonyait. Ezeket előre bocsájtva, csak köte­lesség mulasztás vádja érhetne ben­nünket, ha a közvágóhíd létesítése kér­dését újólag — nem tudjuk hányad­szor - - njból sürgetjük. Igenis köte­lességünknek tartjuk, mert első sorban a helyi sajtónak kötelessége a közvé­lemény előtt folytonosan ébren tartani a tervbe vett üdvös alkotásokat és in­tézményeket. De nem csak nyilvántar­tani, hanem igenis a hivatott intéző férfiainkat sarkalni, biztatni, a tervbe vett üdvös újításoknak megvalósítására. Egy ily fontos és városunk hala­dását nagyban előmozdító kérdés a köz­vágóhíd létesítése, melyet újólag sür­Mikor a képviselőség biztos, csak egy kicsit mozognod kellene. — Bolondság az, lelkem, — mondta arra Simon Mihály. De addig-addig beszélt az asszony, mig végre a Simon Mihály elméjébe is be­furakodott az a gondolat, hogy tán nem is olyan nagy bolondság, amit az asszony be­szél. Miért ne lehetne ő is képviselő ? Sze­retik az egész városban, tudják, hogy be­csületes ember, igazságos ember. Csak a pénz, a pénz, az bizony nincs. Az asszony azonban arra is tud mó­dot. Ad a takarékpénztár szívesen. Aztán hát a kormány ? A kormány is támogatná. Örülnének odafent, ha azt a csökönyös, vén Tarfalvyt kibuktatná valaki. Simon Mihály erősen törülgette izzadó homlokát. Ej no, hát hiszen meg lehetne próbálni. Az asszony addig verte a vasat, mig meleg volt. Másnap már a félváros tudta, hogy Simon Mihály árvaszéki ülnök hajlandó steinberger ifi. öTODA Legjobb bevásárlási forrás, H ||H|| H W SíY^w, exüs\ Jjv-ma exüs\ átuY tvajc^ fi H fi 0 fi IC ll^K^Pl ===# \em^\ow\ YaxicsóY s\V <f> • " ^^ ™ ^^ ^^ ® Qva YuVóvAecjességeY, ©me^a, 2>cVia§Va\*swv ékszerész ós drrás, Pápa, Fő-utca 13. 9á\asxUY\>atv. ^attUsoY \t\ és ^owtosan YésjaK\e\xveY.

Next

/
Thumbnails
Contents