Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-12-13 / 50. szám

Jatságát anyagilag és erkölcsileg elő­segíteni, hiszen ezzel nemcsak a se­gített osztálynak használ, hanem ön­magának is. Csakhogy ezek elérésére egész­séges, és minden izében egyetértő társadalomra volna szükségünk. A mulatságok fesztelen vigsága, zavar­talan, rendelteltetéséhez méltó lefo­lyása éppen abban gyökerezik, hogy az egyes osztályok tagjai testvérileg, karöltve ölelnék fel egymás ügyét. Nálunk pedig nemcsak az egyes osztályok különülnek el egymástól egyesithotetlen módon, hanem még az egyes osztályok kebelében is vi­szályok egyenetlenkedések folynak. A politikát, a személyi, sőt sok szor a vallási gyűlöletet beviszik minden olyan helyre, ahol annak semmi helye sem volua. Városunk értelmiségének zömét képező előljáró ságunk és egyébb. állásuknál fogva tekintélyesebb polgárok járnak elől jó példával. Tessék azután egy iga záu vidám és kedélyes mulatságot elképzelni egy olyan társadalomban, melynek nemcsak egyes osztályait választja el egymástól ledönlhetetlen falként az „értelmesebbek" gőgje, hanem amelyben még az egyes osz tályok között is ott a politikai sze mélyi, vagy vallási gyűlölség. „Értelmiségünknek" e szeren­c.sétten széthúzásával, mely semmi­fele nemes, közös czélta nem tekintve egyedül csak személyi, vagy pártcé­véleményemet ! Betömöm a szájukat ! Csak félórára megy föl a tarokk-asztal­társaihoz, mindjárt visszajön. És elsietett, magárahagyva az ámuló Birit. A kaszinóban a régi pajtások, mind­megannyi deresfejű, komoly férfiú, nagy gaudiummal fogadták az újdonsült férjet. — Hát csakugyan '? De mért jöttél oly sietve ? Csak nem töltöd itt a nászéjt'? Az volna ám az eredeti ! 8 a menyecskét tán az öcsédre bizod ? — Az öcsémre ? Nincs is itt. Az any­jánál van falun, — hisz tudjátok. — De hisz láttam ma. — En is ! Én is ! — szóltak többen. — Csak nem tért vissza titokban ? — nevetett egy másik. — Vigyázz, Tódor, vigyázz ! Köny­nyelinüséged követendi gyász ! A biró ur ugy érezte : egész élete föl van fordulva. Az is baj, hogy nem nősült, az is, hogy megnősüli. Haragosan sietett haza. Amint belép, mit Iát : Biri könyezik s mellette Béla úrfi pityereg. De vigaszt is keres mind a kettő — egymásban. Ölel­kezve állnak a szoba közepén. Még jókor szétrebbentek, de Tódor ur mindent látott. Rettentő fordulat ! Ezt érezte Jegenyés Tódor. Mily íölfedezés — még a nászéj előtt. — Hát igy keletkeznek a szerencsétlen házasságok ? S én, éppen én szaporítom ezek számát ! Hisz a hitvesem, a félnapos hitvesem máris szerencsétlen ! Szerelem nélkül jött hozzám. Az első, éjt, mármint a nászéjt, egye­dül töltötte. És ilyen éjszakák egész hosz ÍJZU sora következett. Biri a felesége volt és mégsem az. Megint kimaradt a kaszinóból Jegenyés Tódor. A hivatalból is elmaradt, félévi lóknak szolgál, élénk ellentétben áll derék iparosaink példás összetartása. Egyedül az iparos osztály az, mely osztály és pártküjönbség nélkül, képes egy fesztelen vidám és közös erővel, kitaríássa 1 rendezett mulatság képét mutatni. Szavaink igazságát bizonyítja az a tény, hogy minden egyes mulatságukon ott látjuk váro­sunk uri társaságának jobb érzésű tagjait, kik megundorodva a mi „uri" társaságunknak minden tekintetben káros huza-vonájától és nem tekintve az osztálykülömbségre, egy igazán kedves mulatságban óhajtanak részt venni. Tagadhatatlanul szomorú állapo­tok ezek, de ez csak egy a sok kö­zül. Hiszen csak egy oldalról világí­tottuk meg a nagy kérdést, csak egy oldalról fejtettük ki azt, meny­nyire káros e tekintetben is a váro­sunkban duló egyenetlenkedés. És ha ezeket a dolgokat vizsgáljuk, mindinkább meg kell győződnünk ar ról, hogy gyökeresen meg kell vál­tozni városunk társadalmának, ha azt akarjuk, hogy minden polgár váll vetve munkálkodjék, miudeu mellé­kes czél avagy érdek félretételével egyedül a közjó javára. ihász Lajos. —II ll"l »n I I A dunántuli ágostai hitvallású evan gelikus egyházkerületet súlyos csapás'érte. !!!!'ígiB8ll5 !gg' l l' 1P * l Li g !l ' ""' 1 1 "• " "•• "wi szabadságot kérve. Otthon töltötte a déle löttöt, őrködve Birire, ami szükségtelen volt, mert Béla úrfi a Muztum kertbe járt, ahol a madarak csiripeltek s falun képzelte magát. Délután meg volt a házigazdának is a szórakozása. Elővette Bélát : — Ez egyszer még megbocsátok. Se­gítségedre leszek, hogy mihamarább elvé­gezd a stúdiumokat. Le kell -tenned az ál­lamvizsgát. Hivatalba kell lépned, mihama­rább. Azt akarom, hogy önálló légy — minél gyorsabban. — 0 bácsi! Köszönöm. — Majd segít Biri is. Ki fog hallgatni koronkint és én ellenőrizlek, hogy-jól fo­lyik-e .a tanulás. — Szívesen teszem ! — nevetett Biri — ó én értek a joghoz. Papácskámnak hányszor segítettem a pöreiben. Másoltam és felolvastam neki az aktákat. Egy nap aztán Jegenyés Tódor észre vette, hogy a kihallgatásból — meghallga tás lett. Nem szólt semmit", de annál jobban őrködött, hogy a fiatalok el ne vétsék a leczlíét s a jogi elméletet össze ne zavarják igen gyakorlati szerelmi vallomással s a házassági jogot Béla úrfi hamisan ne ér­telmezze. A két szerelmes sorsa fölött a mind­végig józan nagybácsi jóakarata, mint va­lami őrangyal lebegett. Néha lelkifurdalásuk támadt, hátha mégis tudja a házigazda, hogy . ők titkon szeretik egymást ? Nem történt meg köztük több, mint hogy Béla egy-egy csókot lehelt Biri kezére. Aztán mély, hosszú pillantáso­j kat s ugyanilyen sóhajokat váltottak. De ez a közös titok oly boldoggá tette őket. I Ez a rejtélyesség gyönyörré varázsolta ! szerelmüket. Végre a vizsgálat napja is beköszön ­Ihászi Ihász Lajos főrendiházi tag, a dunántuli ág. hitv. ev. egyházkerület fel­ügyelője mult vasárnap reggel 5 órakor lő­rintei birtokán meghalt. Az elhunyt felügyelő kiváló működést fejtett ki egyházi és gazdasági téren. Hat­halmi és lőrintei uradalmait mintagazdasá­gokká tette ós számos bel- és külföldi gaz­dasági kiállításokon is legelső kitüntetése­ket nyert. Vármegyénknek sok ideig közigazga­tási bizottságában vett igen tevékeny részt és ebbeli működéseért királyi kitüntetésben is részesült, amennyiben Ő Felsége őt a Ferencz-József rend lovagkeresztjével tün­tette ki. Legtöbbet köszönhet azonban Ihász Lajosnak a magyar evangelikus egyház, fő­leg pedig a dunántuli ág. egyházkerület, melynek számos emberbaráti és humánus intézményeit ő teremtette meg és ennek fo­lyarnánya volt, hogy meg is választották az egyház legfőbb méltóságára, a dunántuli egyházkerület felügyelői állásra, és ebben a méitóságában foglalta el helyét a főren­diházban. Halála nem jött váratlanul, mert az utóbbi években folytonos betegségéről pa­naszkodott és néhány héttel halála előtt betegsége aggasztóvá vált és felépüléséhez vajmi kevés reményt lehetett fűzni, mig végre mult vasárnap a nemes ós jótékony­ságáról elösmert egyházkerületi íelügyelöt szenvedéseitől megváltotta a halál. Halálát özvegye született Jókai Etelka, nagynénje özv. Peti Józsefné, unokaöcscse Jókay Miklós, valamint a Jókay, Artner és Hegedűs családok gyászolják. Ihászi Iháaz Lajos született 1850-ben Hathalmon. Iskoláit Pápán és Sopronban végezte. A gimnáziumi tanulmányok befe­jeztével Magyaróvárra ment a gazdasági akadémiára. A gazdasági élet terén kifej­tett kiváló munkásságának elismeréseül ő felségétől a Ferenc József-rend keresztjét kapta. Egyházi élet terén, mint bakonyta­SMBU tött. Jegenyés Tódor maga kisérte el öcs­csét. Beszélt a tudós, szigorú professzorok­kal is, akik mind jó barátjai voltak s akik­hez most nem rostéit látogatóba menni. Kapott is mindegyiktől megnyugtató választ és a gondos nagybácsi még az utolsó pil­lanatban bátorította Béla úrfit : — Szedd össze magad. Meg ne merj bukni másodszor! Mert most már igazán elkergetlek és kitagadlak ! A jogtudomány minden kérdésére elég jól felelt a szerelmes ifjú, aki most is egyre Birire gondolt. És egy felejthetetlen délu­tánon ismét gazdag uzsona volt, de csak hármasban. A férj egyre nézte szűzies fele­ségét és boldog öescsét. Végre megfogta a kezét és szép higgadtan szólt : — Tudom, szeretitek egymást. Én az első órától fogva nem akartam utatokban állani. De azt sem akartam, hogy bajt okoz­zatok nekem és magatoknak. Te, Béla, külföldre utazol félévre. Mire visszatérsz, oltár elé vezetheted Birit, aki addig édes­anyádhoz költözik. Másnap a biró ur s a válópörök ha­talmas referense beadta a keresetet Biri ellen. Hajh ! Keresztülhajtottak-e valaha ilyen lóhalálban válópört? * Azóta az elárvult Jegenyés Tódor ismét boldog, mert öcscse boldog férje az ő elvált feleségének. A kaszinóbamenés előtt mindig elsétál az Öreg ur a fiatalok lakására, ahol már kicsi is van és éppen olyan savósziuü szemű, hajlottoru, mint az apa és nagybácsi. Jegenyés Tódor minden­kor ölébe veszija legújabb Jegenyés-hajtást és mód nélkül Örvend. A világ pedig foly­tatja egyhangú útját s a kaszinó már azt sem tudja, hogy a biró ur a saját tapasz­talásából ismeri a házasságot és a válópöq.

Next

/
Thumbnails
Contents