Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-11-22 / 47. szám

ZXI"V~XXI. é-vfolyam.. ZPáirpa,, 1908. november 22. 47. szám. ELÖnZETÉSi ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDcTESEK es PIYSLTTEREK fölvétetnek a kiadóhivatalban és tl 0 B E L A 0 Ffl S N könyvkereskedésében. es Ha nem a közérdek rovására menne, ugy szívesen szemet hunynánk és napirendre térnénk ezen kérdés felett, de sajnos utóbbi időben nagyon is veszélyessé látjuk Közállapotainkat ezen férges kinövések befolyása alatt és igy kötelességszerüleg szólalunk fel, és intő szavunkkal meggátolni kívánjuk ezen veszedelmes áramlatnak további •erjedését. Vámosunkban ugyanis utóbbi időben az emberi sajátságok egy egészen uj és különös jelensége az u. n. „Stréberek" és „Alakok" mind jobban és jobban növekédö s különböző alakjai vergődnek felszínre. Stréberek és alakok tűnnek föl a társadalomban és szerepet követelnek. Hát hiszen, ha csak a fiatal törekvők sorából kerülnének ki ezen alakok, azok sorából, a kik alig az életbe kilépve, ambíciótól, hajtva reformátori ideákkal megterhelten eget kérnek, nem volna nagy baj. Ámbátor a régibb idők nem ismerték, vagy inkább ha kiismerték a strébereket és a régi időkben az érdemes csizmadia-céhbe is csak az jutott be önálló mesternek a ki sok évi segédkezés után remekbe tudott varrni, a legrégibb mesterek kritikáját kiállván. A városi institúciók élére a százak közé és a közérdeket szolgáló testületek vezetőségébe meg éppen a legrégibb polgárok elejét helyezte a közbizalom, a kik megelőzőleg tettekkel állatták ki az arravalóság, az okosság és a higgadtság tüzpróbáját. Szóval, a majdra semmit sem adtak. De ma olyan alakokat is látunk tolakodni helyért a fórum körül, a kik tudással nem dicsekedhetnek, vagyoni exisztenciájuk sincs olyan szilárd alapon, hogy kezességi garanciát nyújthatna, sőt nem ritkán az etikai alap is nagyon ingadozó. De hangos szavakkal frapirozzák a közönséget, a mely eleinte a meglepetéstől nem jut szóhoz, később a jó izlés tartja vissza ; csak a feltűnt lármás urat nem tartja vissza semmi, mert szerencsésen átkiabálván magát e két kapun, tovább építi vakmerő elszántsággal lefoglalt territóriumán az öt meg nem illető hajlékot, a melyen lábát megvetve, terrorizálja környezetét. E hajlék többnyire valamelyik sörház legfrekventáltabb asztalához kapcsolódik, a hol ha okosabbá, müveitebbé nem is válik az „alak", de a tivornya és a sörgöz mámorában növekedik a bátorsága és csökken az amúgy is engedékeny ellenőrzés energiája. Ezek a Stréberek és Alakok kellemetlenek, de megjelennek és veszedelmesek, ha szerephez jutnak. Veszedelmesek azért is, mert ott, a hol a helyi közélet lüktetését ez elemek és alakok befolyásolják, nyomukból elmaradhatatlan a burjánfajok sokasága. Beteg annak a helynek a társadalmi élete, ahol ilyen stréberek és alakok élhetnek, gyökeret verhetnek és létezhetnek. Mert megdöbbentően gyenge erkölcsi alapot árul el az a tény, ha •aamusmt ura W! c^- TA R('/. V ^gio A -hét holló. Az öreg Fuchs Jenő, amint mondani szokás, szegény volt, de becsületes. Ócska köntösökkel kereskedett és a jó ég megáldotta őt maradékaiban. Ugyanis hét fia volt és egy leánya. A hét fiu mindig olyan éhes volt, mint hét oroszlán, olyan szomjas, mint hót gödény és olyan telhetetlen, mint hét szúnyog. Egy este, — éppen paprikás krumpli volt vacsorára, — a leány, aki Rebekának neveztetett, behívta a hét fiut. Persze, a hét siheder egymás nyakán, hátán rohant be a vacsorát fölfalandó. Kedves mamájuk, látván ezt a vad rohanást, haragosan rájuk szólt : — Mint hét vad, éhes holló, ugy rohantok, — ó, bár hollóvá . . . Tovább nem mondhatta, mert egySTEINBEROER ÜIL KttSaíe&i&Hi szerre hét fekete holló kóválygott az asztal körül, s rövid kóválygás után, surr, kirepültek az ablakon. Az öreg Fuchs Jenő egy pillanatig bámulva nézte, s aztán bosszúsan mondta: — Micsoda rossz vicczek ezek már megint ! A mama is csodálkozva nézett, s szelíden kérdezte : — Mi lesz most a finom paprikás krumplival ? — Ne aggódj, — mondta szemérme tesen Rebeka, — csak bízzad rám. Egy kicsit mulattak a különös eseten, s az öreg Fuchs elhatározta, hogy a gyerekeket bűvészeknek képezteti ki, s miután kissé sokat ettek a burgonyából, éjjel mindannyian fekete hollókkal álmodtak. Másnap ellenken mégis csak különös volt, hogy a fiuk nem jöttek haza. Ugy eltűntek, hogy még a poruk sem maradt utánuk. Szerencsére nem volt fölösleges ruhájuk, amelyről gondoskodni kellett volna, ha a fiuk haza jönnek. De nem jöttek sem aznap, sem másnap, sem egy hónap múlva. Az öreg Fuchs elszomorodott. Szótalanná lett, Fuchsné néha sirt is, s vagy két hónap múlva, amikor történetesen ismét paprikás-krumplit ettek vacsorára, igy szólt az öreg Fuchs : — Én ugy hiszem, mégis csak törődni kellene a fiukkal. — Kérlek, — mondta Fuchsné, — én bejelentettem az egész esetet a rendőrségnél, de ott a szemembe kaczagtak, s azt mondták, meséljen a pókoknak. — Aj vé, hagyj föl nekem a mi rendőrségünkkel. Erre megszólalt Rebeka, s kezdte igy : — Kedves szüleim ! Fuchs a feleségére nézett, s halkan kérdezte : — Újév vau ma, vagy más valami, hogy ez a leány ilyen szépen beszól. — Nem, nincs újév, sem más nap, ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13, Legjobb bevásárlási forrás, JSv \em^\om\ VancsoV. sW <§) G)va VüYóxAegessécjeV, ©me^a, 2>c\va§\vau-SQtv ór^ xva^