Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-11-08 / 45. szám

elmondani nekünk, — a kik a hely­zetet teljesen ismerjük. A város haladását nem szabad megakadályozni. Hisszük, hogy a vá­ros képviselőtestülete, az utoanyitási iratokat, fennti nyilatkozat dacára nem fogja irattárba helyezni, — ha­nem elhatározza az utca megnyitását, és a kisajátítási jog megszerzése vé­gett felir a kereskedelmi miniszterhez. A kisajátítandó terület vételára nem lesz csekély. Lesz akkora, hogy azon a rend a színház utcában egy olyan kisebb házat vásárolhat magá­nak, a melyben a mostani hullaka­maráját elhelyezheti. Erre alig gon- j dolt a rend főnöke, mikor visszauta sí tó határozatát a városnak megkül- j dötte. Jó lesz tehát ezt a körülményt is figyelembe venni, — mielőtt a város közönsége a peres útra térne. Ezt már csak azért is meg keli szív­lelnie a rendnek, — mert a megvá­sárlandó szinház-utcai ház a rend telkével szomszédos és azzal össze­függésben áll. Méltányosságot kérünk tehát a rend főnőkétől a város iránt. A város haladása a rendnek is érdekében áll. A tisztességes megegyezésnek az lesz majd a következménye, hogy a kecske is jó lakik, de a káposzta is meg­marad. Pollatsek Frigyes. rózsájává. Diadalmas, megrontó lett a sze­líd szépsége, kihívó, kaczér a modora. Nem törődött senkivel ós semmivel, csak haladt az uj csapáson, melyre valamikor egy nagy fergeteg hajthatta és mindenki előre meg­jósolta, hogy a szegény kis törékeny báró­nénak, kit egy szép nyári napon diadalme­netben hozott haza Rápolthy György ment­hetetlenül vége van. Én is ott voltam az ünnepélyes fogad­tatásnál és szinte szerettem volna odakiál­tani az uj asszonykának, ahogy ott ült a hintóban, csaknem elveszve az ő imádott, hatalmas, szép ura mellett, hogy ne fogadja el a csokrot, mit az az asszony, mint a tisztartójuk felesége, nyújt neki, hanem vágja egyenesen a gonoszul mosolygó sze­mei közé ! De Rápolthy György né az nap nem látott meg semmit, ami nem fény és ragyo­gás volt. Boldogan nyúlt a harmatos rózsák felé és verőfényes mosolyai köszönte meg. Pedig a balsors már ott kóválygott a feje fölött . . . Másfél évvel ezelőtt jött hozzánk, mint boldog, szerelmes fiatal asszony, és a mult héten a tébolydába kellett őt szállítanunk, miután az ura a tiszttartó feleségével eltűnt a vidékről . . . Eddig tartott a doktor elbeszélése. Á többit, a történet közbeeső részét, magam álmodtam hozzá. Így eshetett meg : Egy forró, nyári délután az öreg mél tóságos asszony, félretéve mindent, csak nagy, belső aggodalmára hallgatva, maga kereste tel Kelemen Magdát. A szoba, hová lépett, egészen homá­lyos volt. Az öreg nagyasszony gyenge sze­Bejeleníö hivatal. Kemény Béla városi jegyző előterjesz­tése folytán mint már több izben is közöl­tük, a bejelentő hivatal kérdésével két egy­más után következő ülésében foglalkozott a városi tanács. Amikor Kemény jegyző ál­talános előterjesztését tette le a tanács asz­tal ár a, az általános előterjesztés elfogadása mellett felhívta az előterjesztést tevőt, hogy a legközelebbi tanácsülés elé részletes elő­terjesztést tegyen, egyidejűleg elrendelte, hogy a bejentő hivatalra vonatkozólag mái­évekkel ezelőtt készült és jóváhagyott sza­bályrendelet kerestessék elő. A részletes előterjesztést Kemény jegyző a kitűzött időre be is mutatta, azt a városi tanács el is fogadta. A részletes előterjesztés szövegét egész terjedelmében következőkben közöljük: Tekintetes Városi Tanács ! A mult tanácsülésben arra lettem fel­hiva, hogy az általam előterjesztett beje­lentő hivatal létesítésére vonatkozó rési le­teket is terjesszem elő érdemi intézkedés céljából. Ezen felhívásnak a következőkben van szerencsém eleget tenni. Az előterjesztésemben javasolt beje­lentő hivatal létesítésének és kezelésének módozatai olyan egyszerűek, hogy annak részleteiről nincs igen sok mondani valóm. A kérdés 3 irányban veendő bírálat alá u. m. személyi oldaláról technikai olda­láról és pénzügyi oldaláról. Személyi oldaláról nézve a kérdést megint csak azt mondhatom, hogy a beje­lentő hivatalnak ezen általam javasolt mód­szer szerint való kérdése a rendőrkapitány­ság mai ensemblejával legfölebb egy dijnok beállításával teljes mértékben lehető, mert az egész manipuláció, mint azt alább előadni fogom, olyan egyszerű, hogy ahoz semmi­nemű nagyobb személyi apparátus nem szükséges. Technikai oldaláról nézve a dolgot 2 irányban kell azt vizsgainunk. * ' ii m iiii igp ti — il wmmmmmmmmmmmm meivel eleinte alig látott. De az a fiatal lány, aki fázós madárka módjára kuporgott az öblös bőrpamlag egyik sarkában, az aj­tón rést kapott sugárözönben, ahogy meg­látta a magas, szikár alakot, megrendült egész testében, oly erősen, mintha villam­folyam járta volna át tagjait. Nagy lassan mégis feltápászkodott, aztán némán, alázatosan, mint a bűnbánó Magdolna, meghajtotta előtte a fejét . . . — A szülei nincsenek itthon ? — kér­dezte a báróné minden köszönés nélkül, A hangfa el volt fúlva a sietéstől, a hőségtől és a nagy belső izgalomtól. De azért büsz­kén kiegyenesedett, hogy a lány valahogy észre ne vegye a gyengeségét. — Apa az állomáshoz ment, — felelte Magda remegő hangon, — anya künn van a cséplésnél, de ha parancsolni méltóztatik, hazahivatom. Nem, nem ! Igy is végezhetünk. Sőt még jobban szeretem. — De talán helyet méltóztatnék fog­lalni ? Valami frissítővel is szolgálhatnék ? — reménykedett, szorgoskodott a szegény fiatal teremtés. Oh, Istenem, hogyne ? ! Hisz legjobban szerette volna a tenyerét a lábai alá helyezni, hogy azon lépkedjen süppedő szőnyegekhez szokott lábaival, az­tán aranyos trónusba ültetni, mig ő lebo­rulva előtte, áhítattal leste volna szavait. Hisz a szerelmesének nagyanyja volt ! . . . — Mincs szükségem semmire. Hamar készen leszek, — mondta száraz hangon. —• Otthon nem tudnak semmit az eljöve­telemről és kell is, hogy titokban maradjon ez a lépésem, melyre csakis a legvégső kétségbeesés és aggodalom hajtott. Kelemen xMagda most már tudta, hogy mit várhat ettől az asszonytól . . . És pedig a szervezési munkálatok technikája és a már szervezett bejelentő hivatal kezelésének, vezetésének technikája szempontjából. A szervezési munkálatok technikája természetesen itt sem lehet más, mint a mi a bejelentő hivatalnak esetleg más módszer alapján való létesítésénél alkalmazható, a mi megint külterjes ós belterjes, vagyis a város területén az Összeír ís pillanatában tartózkodó lakosságnak pontos összeírása és ezen összeírás teljesítése során előállott anyagnak pontos és lelkiismeretes belső feldolgozása. Amely anyagfeldolgozás szin­tén kettős irányú, amennyiben a beérkező összeirási anyagnak törzskönyvezése és azonnali betüsorozásából áll. Itt egy nagyon fontos dologra kell a figyelmet felhívnom és ez az, hogy a város azon területére, amelyen az Összeírás befe­jeztetett, az összeiri házak lakossága te­kintetében beálló mindennemű változásra vonatkozó bejelentés azonnal, még a beje­lentő hivatal életbeléptetésének napját meg­előzőleg, kötelezővé teendő, mert csakis igy lehetséges keresztül vinni azt, hogy a bejelentő hivatal létesítésének pillanatában a bejelentő hivatal törzskönyve és betüso rosa a precizitás, a szabatosság elveinek megfeleljen és minden irányban megbízható legyen. Mert ahhoz, hogy az összeírás kint pontosan teljesíttessék ós az összeirt anyag bent lelkiismeretesen feldolgoztassák idő kell és igy az összeírás teljesítése, az anyag feldolgozása és a hivatal hivatalos életbe­léptetése közötti időtartambeli változások ellenőrzése és keresztül vezetése feltétlenül szükséges, hogy a munka alapos, az élet­beléptetendő intézmény tökéletes és célja nak mindenben megfelelő legyen. Az összeírásnak nem minden kerület­Den egyszerre, hanem a fent érintett időközi változások könnyebb ellenőrizhetése céljából csak egy-egy kerületben kell és szabad történnie, mig az az egy kerület össze írva nincs, a többi kerületek érintetlenül hagyan dók. — A kisasszony, — kezdte újra az öreg méltóságos asszony, — nem tudom, milyen praktikával, megbabonázta az uno­kámat. Nem tudok más kifejezést használni. Az a fiu, aki eddig ugy hallgatott a sza­vamra, mint az orákulumra, egyszerűen ha­dat üzent nekem. Nevetséges, tisztára ne­vetséges, ahogyan deklamált az ő becsiile • tességéről, kötelességéről, jogairól, a bol­dogságairól, mely a kegyed oldalán vár reá . . . Ő, a hatalmas miniszter fia, aki hivatva van az atyja nyomdokait követni, ide akar elvonulni és szerelmes gerle mód­jára turbékolni a párjával, akit ő választott magának ! . . , Ezt persze csak a meggon­dolatlan gyerek mondhatta, aki után egy ilyen kitanult portéka vetette ki a hálóját. Kelemen Magda, mintha mellbe ütöt­ték volna, megtántorodott. Két kezét lük­tető halántékára szorította. — En nem a hatalmas miniszter fiát szeretem, — mondta aztán felcsattanó han­gon. — Jött volna elém, mint kérges te­nyerű iparos, éppen ugy az övé lettem volna, mert ő az én lelkem kiegészítő része, vele van tele minden csepp vérem és más férfi nem létezik számomra. Méltóságos asszonyom ! — folytatta zokogásba fult, könyörgő hangon, — legyen irgalommal irántam 1 Ne taszítson a kétségbeesésbe ! Hisz tegnap óta, hogy elutazott György, úgyis oly nyomorult vagyok ! Nincs egy ép gondolatom. Azt hiszem, meg kell őrül­nöm ! Ne nézze, hogy egyszerű családból származom ! Szüleim áldott szivü, tiszta, mocsok nélkül való emberek. Ne nézze a szegénységemet ! Gazdag vagyok a szere­tetben. Ha magához emel, még a lába nyo­mát is csókolni fogom és nem lesz a vilá­gon imádat az enyémhez hasonló, melylyel

Next

/
Thumbnails
Contents